2016. januári szolgálati beszámoló

2016. januári szolgálati beszámoló

A január a 21 napos ima- és böjti összefogás jegyében telt el. Minden szerdán reggel 6 órakor a budapesti és Pest környéki pásztorokkal találkoztunk, hogy imádkozzunk a közösen megfogalmazott imatárgyakban, illetve megosszuk tapasztalatainkat, és felkészüljünk a Sportkastélyban tartandó jan. 24-i közös alkalomra.

Az elmúlt évekhez képest mindannyian azt éltük át, hogy Isten eddig még nem tapasztalt egységet adott közénk, és ez jó reménységet adott mindannyiunk számára a folytatáshoz. Péntekenként közös imádkozásra és dicsőítésre gyűltünk össze a gyülekezetek tagjaival együtt három különböző imaházban (Élő Ige, Péceli és az Agapé gyülekezet imatermében), amelyeken különösen is jó volt megtapasztalni Isten különleges jelenlétét.

Jan. 10. Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet

Reggel és délelőtt is a Bálám és Bálák történetéből bátorítottam a gyülekezetet, hogy bármit is éreznek és látnak önmagukkal vagy a gyülekezettel kapcsolatosan, Isten látását tegyék magukévá, aki atyaként a kereszten keresztül látja az Ő népét, és szeretete által motiválja a jó változásokra.

Jan. 19. Belvárosi Gyülekezet

Meglátogattam a gyülekezetet, mert látni akartam, milyen lelkesedéssel jönnek össze a 21 napos ima- és böjti időszak alatt minden este imádkozásra a közösen képviselt imatémákért. Mivel a jövőben több figyelmet szeretnék fordítani erre a gyülekezetre, ezért fontosak az ily módon is begyűjtött látások, tapasztalatok.

Jan. 21. Agapé Gyülekezet

A jászberényi gyülekezet néhány vezetője jött el délelőtt hozzánk, hogy a Hálózat irodájában közösen imádkozzunk. Nagyon bátorító volt erre az évre mindannyiunk számára az egymásért mondott ima.

Jan. 21. Veresegyház

Néhány hete Balog Ferenc testvérem beszélt arról, hogy gyülekezetükben megjelent három autónyi család, akik beszéltek arról, hogy elköszöntek karácsonykor a Veresegyházi Baptista Gyülekezettől, és keresik a kapcsolódásukat, és mivel még a sportcsarnoki időszakban tértek meg a szülők, ezért természetes reakció volt részükről, hogy először velünk keresik a kapcsolatot. A gödöllői látogatás után megkerestek engem is telefonon. Nagy Sándor és családja szeretettel fogadtak engem és elmondták, hogy négy felnőtt fiúkkal és két menyükkel évek óta tartó vívódások után úgy döntöttek, hogy továbblépnek a baptista gyülekezetből, mert szellemi megtapasztalásaik és igeismeretük erre a látásra vezette őket. Gyönyörködtem a család egységében, az édesapa szerető, de mégis tekintélyt parancsoló atyai vezetésében, valamint fiai és menyei iránta kifejezett tiszteletében. A család kb. 18-20 főt magába foglaló csoportot működtet már hosszabb ideje, és ezzel a csoporttal kezdik el az önálló missziómunkájukat egyelőre Veresegyházán, majd annak környezetében. A látogatás után többnapos gondolkodási időt kértek azért, hogy az Úrtól tudják elvenni a látást, amit egyhangú döntésük után közöltek is velem. Ez alapján a veresegyházi misszió „Veresegyházi Új Tömlő Agapé Gyülekezet” néven folytatja a szolgálatát. Nagy izgalommal várom és segítem ennek a misszióállomásnak a kibontakozását. Ezt a látogatásomat összekötöttem azzal, hogy Juhász Pétert és családját is meglátogattam veresegyházi otthonukban.

Jan. 24. Pestszentimrei Sportkastély - Székesfehérvár

A 21 napos ima- és böjti záró közös alkalmon kb. 1300-an vettünk részt, és az azt követő kiértékelésen egyhangú volt az a vélemény, hogy egy Istentől megáldott összefogásban lehetett részünk, amelynek az év során várjuk a folytatását, hogy valóban hatással legyünk környezetünkre, a magyar eklézsiára és a társadalom egészére.

A Pestszentimrei Sportkastélyból sietve indultunk feleségemmel Székesfehérvárra, hogy részt vegyünk az ottani gyülekezetek összefogásában, a böjt és ima záró alkalmon. 10 percet késtünk, és amikor beléptünk nagy tapsvihar köszöntötte az „ifjú párt” (most voltunk 41 éves házasok). Ezt követően pedig adott jelre az egész gyülekezet hangos kórusa szólalt meg: „Boldog születésnapot kívánunk, István!” Nagyon megható volt a fehérvári gyülekezetek ily módon is megnyilvánuló szeretete. Ezen a délutánon a város több közösségének tagjai és pásztorai gyűltek össze és osztották meg azt, ami a szívükön van. Nagy öröm volt számomra, amikor a pásztorfeleségek közt Guti Zsanival is találkozhattam, akit nagy öröm volt újra látni. Sajnos az alkalom végéig nem tudott maradni, mert férje rábízta a gyülekezetükben aznap a prédikációt, és ezért korán el kellett mennie. Nagyon büszke voltam rá, hogy Isten így használja őt, és hogy ő is ott nőhetett fel a kezem alatt a pestszentlőrinci gyülekezetben. Engem is, és Nemes Palit is ledöbbentett az, hogy Zsani férje ugyanazokat a gondolatokat mondta el a stafétaátadással kapcsolatosan, amiket én pár órával előtte a Sportkastélyban. Egy súlyzóból rögtönzött stafétabottal illusztrálta mondanivalóját szemléletesen. Jó volt látni azt a készséget, amit a gyülekezeti vezetők kifejeztek arra nézve, hogy még erőteljesebben szeretnék munkálni a gyülekezetek közti összefogást a városuk érdekében, hogy megváltozzanak Isten szerinti módon a dolgok.

A szolnoki gyülekezet vezetőivel ősszel elkezdett megbeszélések tovább folytatódtak januárban, és mivel az elöljárók több napot is fel tudtak szabadtani a közös imádkozásra, látásvételre és az áttörési pontok keresésére, ezért négy alkalommal is össze tudtunk jönni. Kerestük azokat a hibákat, amelyek akadályai voltak az elmúlt évek fejlődésének, és kerestük azokat a kitörési pontokat, amelyek által egy új szakaszt kezdhetünk el a gyülekezet életében. Jó látni, hogy minden vezető kívánja az Istentől való áttörést mind maga, mind a vezetőség szolgálatában. Valószínű, hogy Alfa kurzust fogunk előkészíteni, de ezt mindannyian imádság tárgyává tesszük a következő hetekben, hogy ez Isten vezetésén, és ne a mi jó szándékunkból és emberi igyekezetünkből alakuljon csupán. Felépítjük a lelkigondozói, barátkozó és tanítványképzési lehetőségeket, megkeressük az ehhez szükséges anyagokat és szolgálókat. Újra beindítottuk a gyülekezet ifjúsági munkáját, amelyre 5 fiatalt rendel ki a gyülekezet a következő vasárnap. Örömteli látni a megújult fiatalok buzgóságát, igyekezetét. A közeljövőben több istentiszteleti alkalmat is teljes egészében ők fognak vezetni. Buzgóságuk nyomán az egyik kollégiumban sok fiatal megtért, akiknek a tanítványozását is elkezdték a fiatalok. Remélem, hogy a jövőben sok jó hírt hallunk a Tisza-parti városból.

Jan. 25-30. Szolnok

Már közel 30 éve annak, hogy minden év januárjában egy hetet Szolnokon töltök, és ekkor tartjuk a gyülekezet imahetét. Ezt a hetet is alárendeltük annak a látásnak, hogy a gyülekezet tagjai megújuljanak, szolgálatba álljanak és missziós aktivitásba lendüljenek. A testvérek eddigi szolgálatom és mostani születésnapom alkalmából, valamint tiszteletük jeléül ezen a héten egy négycsillagos szállodába helyeztek el engem, wellness-szel és különleges ételekkel kiegészítve. Az imahét egyértelműen jó szellemi nyomokat hagyott a testvérek életében.

Jan. 29. Szajol Nairam Club Hotel - Törökszentmiklós

Ellátogattam a Club Hotelbe, ahol az egyik ifjúsági vezető dolgozik, és egyrészt egy közelgő menyegző színhelyeként tartottam szemlét, másrészt gyülekezetvezetők elvonulásához kerestem megfelelő helyet, ahol Isten szolgáit megbecsülésben részesítve lehetne a jövőben őket összehívni és vendégül látni. Szerintem gyerek- és ifjúsági tábornak is megfelel a Holt-Tisza partján fekvő üdülőközpont. Szajolból a Tisza-parti utakon kicsit eltévedve megérkeztem Törökszentmiklósra, ahol nagy meglepetésben volt részem, mert a roma telepről összeverődött hívő és nem hívő romák egy ebéddel és nagy tortával kedveskedtek nekem születésnapom alkalmából. Erre a rögtönzött ünnepségre a város alpolgármestere is eljött, aki személyes beszélgetés során megkért, hogy atyaként működjek közre személyes életének és politikai pályájának folytatásában. Különböző témakörökben imádkoztam a testvérekért, és megdöbbenve hallgattuk végig annak a fiatal testvérünknek a beszámolóját, aki akkor frissen érkezett a romatelepről, ahonnan a Hold utcából általunk is ismert embereket szállított el a mentő az elhíresült drogtúladagolás miatt. Ott mindjárt lehetőség adódott, hogy imádkozzunk ezekért az emberekért, kismamákért és gyermekeikért. Ez a szomorú tény ellenére, az alkalmat megélve jó volt látni, hogy a novemberi odaszánt szolgáltunk nem volt hiábavaló az Úrban.

Jan. 31. Miskolc – Diósgyőr

Vasárnap a miskolci református gyülekezet meghívásának tettem eleget feleségemmel és Dávid fiunkkal. Fantasztikus volt látni az Ige után vágyakozókkal zsúfolásig megtelt templomot. Én magam is meglepődtem azon, hogy milyen hatással szólt az Ige. A szolgálat végén az Ige üzenetére válaszként kértem, hogy a gyülekezet felállással fejezze ki Isten felé az elköteleződését. A gyülekezet pásztora, Péter András is meghatódva látta, hogy a gyülekezet minden tagja feláll, és elkötelezi magát a megszólító Igével kapcsolatosan. 11 órakor a gyülekezeti házban már egy kötetlenebb formában folytatódott a második Istentisztelettel az együttlét, ahol már számunkra is ismert dicsőítéseket énekeltünk, és életkorban is fiatalabb korosztály töltötte meg a termet. Itt is hasonlóan nyitott volt mindenki az Ige üzenetére, és az alkalom végén sokak igényeltek imádságot, és kértek tanácsot a mindennapi életük kihívásaihoz. Az ebéd után a presbitérium egy részével folytatódott a beszélgetés, ahol igyekeztem tanácsolni és segíteni a testvéreket. A vasárnapi szolgálatom folytatásaként a református iskola tanári kara, akik részt vettek az Istentiszteleten, egyhangúan hívtak meg az iskolába, hogy szolgáljak a tantestület, illetve a tanulók felé, valamint meghívást kaptam, hogy júniusban egy többnapos városi evangelizáción is hirdessem az evangéliumot, várhatóan több, mint ezer ember előtt.

Megosztás:

0 Komment