Felfedező Bibliatanulmányozás

 

Perjesi István

Átitatódva

Azzal vagyok leginkább átitatva, amit én így nevezek, hogy „mozgalom”. Egy ideje a szívemen van az a gondolat, hogy az Úr szeretné Magyarországon is beindítani az evangélium mozgalmát. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezetek tagjai aktivizálódnak az evangélium terjesztésében és a döntésre jutott emberek tanítványozásában. Erre én már több mint egy éve azt a bibliai módot látom a legalkalmasabbnak, amit Jézus is gyakoroltatott a tanítványaival. A Lukács evangélium 10. fejezete beszél arról, hogy a 72 tanítványt hogyan küldte el Jézus. Olyan falvakba és városokba mentek a tanítványok, ahova Jézus menni szándékozott. Ezek között voltak olyanok, ahol már voltak az evangélium befogadására kész emberek, és voltak olyanok, ahol még nem értek meg erre a szívek. Jézus menni akar minden terepre, de vannak, amelyek már jobban elő vannak készítve, és vannak, amelyek még nem. A kiküldött tanítványok olyan emberekkel foglalkoztak, akiket az Úrjézus a „békesség fiainak” nevez. Ezek azok az emberek, akik már megérettek az evangélium hírnökeinek és az általuk hirdetett evangéliumnak a befogadására. Jézus felszabadította a tanítványait, hogy azokkal ne foglalkozzanak behatóbban, akik erre jelenleg nem alkalmasak.

Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy ez egy bibliai modell, amit nekünk is fel kell fedeznünk. Ehhez párosul az a felfedező bibliatanulmányozó módszer, amely a békesség fiaival úgy foglalkozik bibliai történetekkel, hogy annak tanítója maga a Szentlélek.

A szívemben az van, hogy ez a békesség fiak keresése és a velük való felfedező bibliatanulmányozós foglalkozás alkalmas lehet arra, hogy megmozgassa a gyülekezetek tagjait, és az evangélium terjedése szempontjából egy igazi mozgalmat hozzon létre. Amikor tehát válaszolnom kellett az Úrnak, hogy mi az, amivel már egy éve átitatódtam, és amivel folyamatosan foglalkozom, akkor ezt kellett megértenem, hogy ez az az üzenet, amit vinnem kell minden gyülekezetnek.

A békesség fiai

Isten be akarja vezetni az általános mozgósítást az egyházban, a gyülekezetek és az egyének életében. Meggyőződésem szerint Isten hadat üzen a fogyasztói kereszténységnek, és megmozdít bennünket. Olyan mozgást hoz létre, amelyben kimozdítja az egyházat és az Ő népét a befelé forduló, egymásra nézegető, befogadói pozícióból. Isten célja, hogy mindannyian megtaláljuk azokat az embereket, akiket Ő ránk bízott.

Hidd el, hogy Isten rád is számít, a te környezetedben is vannak olyan emberek, akik rád várnak!  A Lukács 10-ben olvassuk, hogy az Úr Jézus kiküldte a 72 tanítványt azzal a céllal, hogy keressék meg a békesség embereit, és ha megtalálták, maradjanak náluk, foglalkozzanak velük. Minden embernek hirdessék az evangéliumot, de azokat hagyják, akik nem fogadóképesek, nem fogadókészek. Bátorodjék a szíved arra, hogy merd elengedni azokat, akiket pillanatnyilag nem érdekel az evangélium! Azokra koncentrálj, akikben van nyitottság az evangéliumra, Jézus Krisztusra - és talán a te személyedre is!

Egy testvér elmesélt egy esetet, abból az időből, amikor még az utcára járt vízért a sarki kúthoz. Fogta a kannáját, a csap alá helyezte, eresztette a vizet, aztán amikor úgy gondolta, hogy megtelt, felemelte, de üres volt. Ez hogy történhetett? A kanna a csap alatt volt. A víz folyt. Akkor? Nem vette le a kanna kupakját!  Mit üzen az Úr Jézus? Hagyd ott a „kupakos” embereket! Keresd azokat, akik fogadókészek! Hidd el, hogy körülötted is van olyan békesség fia-lánya, akinek kész a szíve, és várja, hogy valaki foglalkozni kezdjen vele, és tanítványozza.

Ismeritek az Úr Jézus evangéliumi parancsát - amit annyit emlegetnek, amiről annyiszor beszélnek az evangéliumi gyülekezetekben -, de azt látom, hogy az egyház nem tanítványoz, márpedig Jézus ezt hagyta meg. Jézus nem azt kérte, hogy hívd a gyülibe az embereket - a legtöbb kereszténynek ez a misszió: „gyere a gyülibe!”.  Ez rendben van, szeretsz a gyülibe járni, és ezért meghívsz másokat is. De nem a „gyülibe-hívás” a misszió, nem a befogadó ima elmondatása a feladat, - természetesen ez is jó és szükséges -, de mit mond Jézus? „Tegyél tanítványokká!” Elmondhatja-e valaki közületek, hogy van olyan tanítványa, akit Jézushoz vezetett, akit felépít, aki aktív kereszténnyé lett, és esetleg már el is lehetett engedni? Kinek van ilyen tanítványa?

A misszióparancs erről szól! Nagyon jó dolog együtt dicsérni az Urat, adakozni, gyülibe járni, de Jézus ezt hagyta meg: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”.

Emberek! Mikor kezdjük el? Mikor fogunk hozzá? Ez a keresztények feladata, erre vagyunk elhívva! Jó, hogy embereket Jézushoz vezetsz, jó, hogy bemerítkeznek, elkezdenek gyülibe járni. De nem ez a csúcs! Jézus ezt kérte: „Tedd tanítvánnyá!” Tanítvány pedig az, aki maga is képes másokat tanítvánnyá tenni. Ennek egy módját kezdtük el: Keressük a békesség emberét. Azokkal, akiket így magunk köré gyűjtöttünk, Felfedező Bibliatanulmányozó sorozatot indítunk, ahol nem mi tanítunk, hanem engedjük, hogy az Ige, a Szentlélek tanítson és építsen.

Beszélgettem egy nyugdíjas testvérnővel, aki felépített egy csoportot, öt tanítványa van. Jó hallani, amint elsorolja, hogy micsoda változások mentek végre emberekben. Elmondta, hogy nehéz volt megtanulnia, hogy ne ő tanítson, hanem engedje, hogy az Ige és a Szentlélek építsen, de látta, hogyan bontja ki az Igét a Szentlélek. Csak jelen kell lenni, bábáskodni, és a Szentlélek meg az Ige elvégez egy csomó dolgot.

Szeretnék minél több testvért felkészíteni erre a szolgálatra. Jézus hamarosan visszajön, és azt akarja, hogy a tanítványok a fogyasztói kereszténységből továbbadói keresztényekké váljanak. Jézus ebben a munkában akar látni bennünket.

Hadat üzenünk a fogyasztói kereszténységnek, és átengedjük a terepet a missziónak: visszük az evangéliumot és embereket építünk föl.

Ebben a tanítványozásban három lényeges dolgot tanulunk meg:

1. Legyünk személyes kapcsolatban az Úrral, halljuk meg az Úr szavát!

2. Engedelmeskedjünk annak, amit Isten mond!

3. Keressük a békesség emberét és tegyük tanítvánnyá.

Hiszem azt, hogy nem a nagy evangelizációkon van a hangsúly, hanem a személyes kapcsolatokon. Hidd el, hogy a te életedben is vannak Jézusra nyitott és kész emberek, csak fedezd fel, találd meg őket! Foglalkozz velük a Bibliatanulmányozáson túl is! Beszélgessetek, vitassátok meg a különböző élethelyzeteket, hogy az emberek lássák, hogyan éli az életét egy keresztény!

Nagyon sok embernek kell még megtérni, és tanítvánnyá lenni, tehát: Hajrá, vegyétek komolyan! A missziós parancs a Máté 28-ban erről szól. Jézus mindannyiunkat erre az aktivitásra hív. 

 

 

Felfedező Bibliatanulmányozás

- Perjesi Istvánt kérdeztük

Honnan származik a Felfedező Bibliatanulmány ötlete?

- Az ezzel kapcsolatos első élményem akkor volt, amikor két amerikai misszionárius számolt be egy konferencia keretében arról, hogy az Úr hogyan használja őket az afrikai kontinensen muszlim emberek között.

Az alapige, amire ez a látás épül, a Luk 10-ben található történet, amikor az Úr Jézus kiküldi a tanítványait, hogy látogassák meg azokat a helyeket, városokat, ahova menni szándékozik. Az volt a feladat, hogy ahol békesség fiával találkoznak, ott hirdessék az evangéliumot. Maradjanak ott, szolgáljanak azok felé, akik nyitottak erre. Jézus határozottan intette a tanítványait, hogy ne foglalkozzanak olyanokkal, akik elutasítóak. Az idejüket, figyelmüket, szolgálatukat azokra összpontosítsák, akiknek a szíve készséget mutat erre.

A felfedező csoportok elindításának ez egy fő alapelve. Keresni a békesség fiakat (lányokat), akik életüknek egy olyan pontján tartanak, hogy teljes fogadókészség van bennük az evangélium és a tanítvánnyá válás iránt. Azok a csoportok, amelyek nem ezen az alapon szerveződnek, előbb-utóbb elvesztik az embereiket és megszűnnek. Csak azok tudnak igazán kibontakozni, amelyek követik a jézusi alapelvet.

Hogyan lehet a mai rohanó világban megtalálni a „békesség fiait”?

- Az egyik leggyakrabban felvetett kérdés éppen ez. Sokszor nehéz azt megértetni testvérekkel, hogy nem csupán tagokat kell toborozni, hanem az Úrtól kell elvenni azt, hogy kik kerüljenek a csoportba. Akik valóban ezt a szempontot tartják szem előtt, azok szívükben arra a bizonyosságra is el akarnak jutni, hogy kik azok az emberek, akiket Isten bíz rájuk. Kik azok, akikért a következő évben vagy években felelősséget hordoznak, akikkel foglalkoznak, akikre időt szánnak. Nemcsak a hetente megtartott bibliatanulmányozás alatt figyelnek rájuk, hanem azon kívül is, mert leendő tanítványokat látnak bennük. Jézus is így látta azokat, akiket egy átimádkozott éjszaka után kiválasztott magának. Így kell az Úrtól személy szerint elkérni a békesség embereit, akik aztán nemcsak a kezdetnek, hanem később a folytatásnak is emberei lesznek.

Több gyülekezetben voltak, akik csoportokat indítottak el, de nem tartották fontosnak a jézusi szempontokat, és ezért egy idő után a csoport szét is esett, vagy ha megmaradt is, tanítványozó jellegét elveszítette. Békesség emberét a legkülönbözőbb helyeken lehet találni. Volt, aki a munkába járás során az útitársai között, volt, aki temetőkertben, volt, aki szomszédok és munkatársak között, vagy családtagok, barátok, gyülekezeti tagok között talált rá a jövő tanítványaira.

A felfedező bibliatanulmányozó alkalmakon alapvetően három cél fogalmazódik meg:

1. az emberek fedezzék fel Isten szavát, vezetését személyesen a saját életükben

2. amit mond nekik Isten, abban feltétel nélkül engedelmeskedjenek

3. legyen készség és elkötelezettség bennük, hogy ők is továbbadják az evangéliumot olyan békesség embereknek, akiket Isten rájuk fog bízni.

Miért hívják „felfedezőnek”?

- Mert a csoport vezetője nem tanít, nem magyaráz, hanem csak kérdez és hagyja, hogy a csoport tagjai maguk jöjjenek rá az üzenetre, az igazságokra. Az alkalmak során egy-egy bibliai történettel foglalkozunk, terveink szerint egy éven keresztül. Az 52 igeszakasz jó lehetőséget nyújt arra, hogy a résztvevők megismerjék Istent, a bibliai tanítások nyomán önmagukat, és Isten velük kapcsolatos céljait, és ezáltal megváltozzon az életük.

Nagyon lényeges megértenünk, hogy a cél itt nem az, hogy az emberek minél több ismeretet gyűjtsenek, hanem hogy az Igén keresztül meghallják Isten hangját, és aztán feltétel nélkül engedelmeskedjenek annak. Azokban a csoportokban, amelyek ezzel a szabályszerűséggel működnek, egyre több jó bizonyságot élnek meg.

Mennyire sikerült eddig átadnod és megértetned ezt az új tanítványozási módot a társgyülekezetekben?

- Az év elején az Úrtól azt vettem, hogy ha ebben az évben gyülekezeteket látogatok meg, azokban beszéljek azokról a látásokról, amelyekkel az Úr átitatott engem. Lesznek speciális, helyi üzenetek is a gyülekezetek részére, de azt az üzenetet, amit az év elején az Úr rám bízott, azt mindenütt meg kell osztanom.

Ennek a lényege az, hogy az Úr mozgósítani akarja a gyülekezeteket és azoknak tagjait. Sokan vannak ugyanis, akik felkészültek, jó tapasztalatokkal bírnak, de még nem léptek ki a misszióparancs megvalósításában.

Az emberekben általában van igyekezet arra, hogy bizonyságot tegyenek, prédikáljanak, embereket hívjanak a gyülekezetbe, elmondassák a befogadó imát nyitott szívű emberekkel. Jézus azonban arról beszélt, hogy tegyük tanítvánnyá az embereket, vállaljuk fel, hogy időt, energiát szánunk rájuk, foglakozunk velük, példát adunk nekik.

Én erre buzdultam meg az év elején és ennek az üzenetével léptem ki.

Hogyan fogadják ezt az új üzenetet ott, ahol először hallanak erről?

- Amit tapasztalok, hogy az emberek valami hasonlóra várnak. Sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem találják a helyüket a gyülekezetben és ennek hátterében sokszor az áll, hogy igazán nincs megélve a misszióparancs. Pedig ez a kereszténység egyik lételeme, hogy embereket érjünk el az evangéliummal, és akiket elérünk, azokat készítsük fel, hogy tanítványok legyenek. Ezekről kezdtem el beszélni azon a 24 helyen, ahol február óta megfordultam.

Szolgálatom mindig két részből állt. Az egyik egy általános tanítás arról, ami megragadta a szívemet, a másik egy felfedező bibliatanulmányozó alkalom modellezése. A biblia felfedezése során engem is értek meglepetések, mert olyan igeszakaszokból, amelyekről már sokszor prédikáltam, számos új, meglepő nézőpontot, értelmezést kaptam a „felfedezőktől”.

Mivel ez a tanítványozás nagyon a szívemen van, ezért ennek megfelelő lelkesedéssel beszélek erről mindenhol, és ez megragadja a hallgatókat.

Akiket ez érdekel, azoknak a továbbiakban kész vagyok segíteni. Sok anyagot halmoztam fel, sokat lefordíttattam, amiket az érdeklődőknek szívesen elküldök e-mailben.

Úgy tapasztalom azonban, hogy sokakat érdekel ugyan a dolog, de kevesebben vannak, akik az anyagot végig is olvassák és áttanulmányozzák azt. A gyakorlati részekre próbálnak koncentrálni, a lényeget azonban nem ragadják meg, ezért nem is tudnak hosszabb távon eredményeket felmutatni. Akik viszont áttanulmányozzák az anyagot és átitatódnak azzal, azok megragadják a lényegét, mind önmaguknak, mind a rájuk bízottaknak.

Vannak-e más pásztorok is, akik ebben csatlakoztak hozzád és „rákaptak”?

- A gyülekezetekben nem feltétlenül a pásztorokat célzom meg ezzel, bár nekik mondom el először, de tudom, hogy mivel nagyon elfoglaltak, ezért csak egy újabb terhet tennék a vállukra. Éppen ezért minden gyülekezetben azokat keresem, akiket ez igazán megfog, megérint, és akikben ez szenvedéllyé válik.

A legoptimálisabb természetesen az, ha a pásztorok fognak tüzet. Ilyen például Bodó Csaba, aki a gyülekezetében élére állt ennek a mozgalomnak. Náluk két csoport is elindult már, az egyik Solymáron, a másik Budapesten. Ezekben a csoportokban vannak már régebbi hívők is, akik még nem igazán tanítványok, és vannak teljesen újonnan indult kezdők.

Vannak olyan gyülekezetek, ahol a pásztorok elméletileg jónak tartják, támogatják, hogy a testvérek mozduljanak és kezdjenek el tanítványozni, de nincsenek egészen átitatva, illetve nem tudtak ennek az élére állni. Az ilyen helyeken nem a pásztorokat próbálom beépíteni, hanem azokat, akik ezzel átitatódtak, és tudják ennek a tüzét árasztani a gyülekezetekben. Próbálok minden gyülekezetben, ahol elindultak csoportok, személyesen is kapcsolatot tartani a vezetőkkel. Egy rendszeresen megjelenő körlevelet is fogunk készíteni a közeljövőben, hogy legyen tudomásunk a csoportokról, és tudjuk az embereket bátorítani, segíteni, bizonyságtételeket összegyűjteni, tapasztalatokat megosztani.

Van-e valami olyan kérdés vagy nehézség, ami mindenhol felmerül?

- Sok helyen nem értik meg azt, hogy ez nem egy hagyományos csoport, ahol „agyragyúrás” történik, hanem olyan, ahol az Ige élő és ható volta és a Szentlélek tanító kenete szeretne érvényesülni. A csoportvezetésben nem tanítóra van szükség, hanem olyasvalakire, aki azt vállalja fel, hogy a csoport tagjait tanítványozni fogja. Ennek egyik része, hogy együtt fedezik fel az Ige üzenetét a közös foglalkozáson. A másik része az, hogy a vezető a hét további részében igyekszik kapcsolatot fenntartani a csoport tagjaival. Belátást enged saját életének különböző területeire, hogy ez által mintát adjon arra nézve, hogyan kell helytállni azokban.

Hagyományosan a gyülekezeti életben a tanítványozás úgy történik, hogy akik megtérnek, és gyülekezeti tagok lesznek, azok az istentiszteleteken megtanulják, mit, hogyan kell tenni, de az életük további területeihez nem kapnak segítséget olyasvalakitől, aki felelősséget is hordozna értük.

Volt olyan eset, hogy a pásztori Agapé körút során odajött hozzám valaki, aki már nyolcadszorra hallotta tőlem ezt a dolgot, hogy na, most értette meg végre, hogy ez az egész miről is szól. Megértette, hogy a hangsúly azon van, hogy az emberek külön-külön hallják meg Isten szavát, és amit megértettek, abban elkötelezettek legyenek az engedelmességre és a továbbadásra.

A másik, amivel találkozok, az alkalmassági érzet kérdése. Általában az emberek alkalmatlannak érzik magukat arra, hogy csoportot vezessenek. Amikor átélik a csoportban ennek az egésznek a nagyszerűségét, és látják, hogy ebben nem tanítókra van szükség, hanem mások életét felépíteni szándékozók odaszánására, akkor ők is megbátorodnak. Az első alkalomtól kezdve bátorítjuk az embereket arra, hogy majd ők is kezdjenek saját csoportot. A képzési idő alatt szeretnénk, ha felépülne bennük az a felfedezés, hogy ez a képesség meg van bennük. Amikor pedig valaki továbbadó lesz, annak az élete minden területen gyors fejlődésnek indul.

Az, hogy az emberek keresik a környezetükben a békesség emberét, - ez már önmagában is mozgósítás. Az, hogy felelősséget hordoznak másokért -, ez egy újabb mozgósítási szint. Igazán a gyakorlatban eddig csak némelyektől vártuk (pásztorok, vezetők) a misszióparancs megvalósítását, most az emberek saját maguk állnak be a szolgálatba, és ez az egyház mozgósítását eredményezi.

Van-e már másodgenerációs tapasztalat?

- Ennek az igazi reklámja és mozgatóereje az lesz majd, ha beindulnak a másodgenerációs csoportok. Ezek lesznek igazán gyümölcsei ennek a munkának. Jelenleg sajnos még nem tartunk itt.

Működnek más országokban is ilyen csoportok?

- A két amerikai misszionárius (Jerry Trousdale, John King) Amerikában Nashvill-ben is elkezdett egy ilyen munkát, egy nagy baptista gyülekezetben. A gyülekezet tagjai nagyon belelkesedtek és mintegy ezer Felfedező Bibliatanulmányozó csoportot indítottak el.

Úgy tudom Spanyolországban, Kaliforniában, Észak-Indiában is vannak jó tapasztalatok.

Tudok arról, hogy Ausztráliában is erre a missziós irányzatra álltak rá gyülekezetek. Nemrégiben Magyarországon járt egy testvérnő onnan, aki ezen a rövid időn belül is próbált elindítani ilyen csoportokat nálunk Magyarországon. Ausztrália egyik városában csaknem 900 embert sikerült elérni és tanítványozni ezen a módon két év alatt.

A felfedező csoportokban én nem amerikai módszert látok, hanem a Lukács 10. bibliai példáját, hogy Jézus hogyan mozgatta tanítványait az emberek elérésében. A Biblia és a Szentlélek számomra nem külföldi módszer. Ez az egész azon alapul, hogy az Ige és a Szentlélek elvégez dogokat emberekben, tanítványi szintre emelve őket.

Amikor kint jártál Amerikában, akkor találkoztál személyesen is a Felfedező Bibliatanulmány két úttörőjével (John és Jerry), akik a muszlimok közt tanítványoznak. Gondolom, hogy egy élő beszélgetésben még közelebb került hozzád mindez?

- Mindketten nagyon készségesek, nyitottak és segítőkészek voltak. Olyannyira, hogy például Jerry Trousdale reggel még elugrott hozzánk két órára mielőtt Afrikába elrepült.

Elmondták, hogy sok helyről kaptak olyan visszajelzéseket, hogy soha nem gondolták, hogy egy ilyen egyszerű dolog ennyire erőteljes és hatékony tud lenni. Egyszerűen izgalmas látni, amit az Úr tesz. Volt, ahol egy év alatt forradalmasította az egész gyülekezetet.

Elmondták, hogy sokaknak úgy tűnik, mintha egyik pillanatról a másikra történnének hatalmas sikerek, de ez nem így van, mert ez a felszín alatt terjed és növekszik, és eközben Isten végzi a munkáját az emberekben.

Beszámoltak arról is, hogy néhány pásztor azért aggódott, hogy el fogják veszíteni a saját befolyásukat és tekintélyüket, ha az emberek közvetlenül az Úrtól veszik a tanításokat, de el kell fogadnunk, hogy minden hívő egyben pap is. Sőt, ez szerintük lehet akár pozitív is, hiszen egy pásztorral szemben néha gyanakvóak az emberek, de ha egy laikus ragadja meg a dolgokat, akkor nagyon sok félelem, gyanakvás eltűnik az emberekből.

A csoportokban megélik akár azt is, hogy egy ember válhat Krisztus követőjévé akár úgy is, hogy nem mondta el a megtérők imáját. (bár ezt sokan eretnek gondolatnak veszik)

Nem túl korai-e, hogy frissen „tanítványozottak” tanítványozzanak további embereket, ha maguk is nemrég jártak végig egy ilyen kurzust?

- Az ausztrál hölgy válasza erre az volt, hogy ő nem egy év, hanem már 20 alkalom után elengedi a tanítványokat, ha már körülöttük is vannak békesség emberek, akiket már ők tanítványozhatnak. A cél az új csoportokra nézve is ugyanaz, hogy a békességfiak:

1. Hallják Isten szavát

2. Engedelmeskedjenek annak

3. Akarjanak továbbadókká válni

Itt nem az ismereti szint a lényeg. Itt a Szentlélek az, aki az emberekhez szól, a Biblia üzenetei pedig változásokat visznek végbe az emberek életében. Elég, ha ráébred valaki arra, hogy tudja őt is használni Isten, és ha gondja van, akkor mehet az Úrhoz, imádkozhat, hogy megoldást kapjon. Erre pár hónap alatt is eljuthatnak az emberek. Sokan vannak, akik sok éve hívők, de nem továbbadók, hanem végállomás keresztények.

A két misszionárius szerint általában akár már hat hónap után is nagy változások mutatkoznak, bár talán másfél-két év is szükséges ahhoz, hogy a mélyebb szellemi érettség kialakuljon.

Eljön az idő, hogy az Úr mozgósítja egyházát, és az erre engedelmességgel fog válaszolni. Nem lesz gond, ha az újdonsült tanítványok „csak két leckével járnak előrébb”, a lényeg az, hogy legyen készség bennük a továbbadásra. Aki kilép a továbbadás terén, az hirtelen egy magasabb szellemi szintre is lép ezáltal.

ZSKT

 

Az első dolog, amin ma is ámulok, hogy első hallásra magával ragadott a Felfedező Bibliatanulmányozásban rejlő lehetőség - pedig nem vagyok könnyen lelkesedő fajta. A második dolog Isten hűsége, ahogyan „tálcán kínálta”, bemutatta, kik a békesség emberei számomra. Nekem csak el kellett fogadnom őket. Már ez is bizonyította, hogy ez nem az én ügyem, hanem Istené. Övé a felelősség. Ez fantasztikus felszabadultságot ad. Nem nekem kell teljesítenem, - így nem kell félnem a kudarctól -, csak örömmel szemlélem, és kíváncsian várom, mit végez el bennünk az Ige a Szent Szellem által. 

Bérces Judit - csoportvezető

 

 

A legutóbbi alkalmon megkérdeztem a csoportunk tagjainak véleményét. Váratlanul érte őket a kérdés, nem volt idejük fontolgatni, így őszinte válaszokat kaptam. Azért szeretem, mert épülök a megbeszélt Igék által. Különösen bátorít a tékozló fiú története a családtagjaim megtérésére vonatkozóan. Itt sokkal jobban megértem az Ige üzenetét, mint a gyülekezeti alkalmakon.

Anci

 

Alig várom, hogy jöhessek. A mindennapokban sokat segít, ahogy átbeszéljük, magunkra vonatkoztatjuk az Ige üzenetét, és felismerjük azt, amiben változnunk kell. Tudjuk, hogy a változás önmagunktól nehezen érhető el, de Istent keresve ebben is segítséget kapunk. Azokból a megkötözöttségekből, szokásokból (fiatal hívő lévén), amiket fölismertem, sikerül megváltoznom. Észrevettem, hogy természetessé vált, hogy ha bárkivel találkozom, tudok Istenről beszélni.

Marika

 

Itt tanultam megszólítani az Urat, hogy közvetlenül, bizalmas kapcsolatba léphessek Vele. Az imádságom tulajdonképpen bizalmas beszélgetés Istennel (a katolikus imadarálás helyett). Megtanultam hálát adni az éjszakáért és a nappalért, segítséget kérni, hogy akarata szerint vezessen utamon, amire törekszem is, hogy akarata szerint éljek. Eddig nem ismertem a Bibliát, és itt megtanultam értelmezni az Igét.

Marika

 

A Felfedező Bibliatanulmányozás során megtapasztalt eddigi legnagyobb élményem az üdvösség bizonyossága volt. Egy alkalommal a búza és a konkoly példázatáról beszéltünk, és alkalom végén Judit feltette a következő kérdést: Mit gondoltok, ha az életünk véget érne, mire számíthatnánk? Nagyon régen vágytam már arra, hogy megtapasztaljam az üdvösség bizonyosságát, de még nem éltem át ennek az örömét, és így nem tudtam pozitív választ adni. Ezt követően egy csodálatos öröm kezdett bennem kimunkálódni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megkaptam a Szentlélek keresztséget, amelyet nyelveken szólás ajándéka követett. Amikor az alkalom után este sétáltunk a férjemmel, - aki még nem fogadta be Jézust a szívébe -, elmondtam a megtapasztalásomat. Úgy éreztem, neki is fontos megismerni ezt az örömet, mint leendő megtérőnek.

Ica

 

Magam sem gondoltam, hogy képes leszek egy Felfedező Bibliatanulmányozó csoport vezetésére. Jelenleg két fő alkotja a csoportomat. Érdekesnek, izgalmasnak ígérkezett számomra, hogy Isten kinek mit mutat meg az írásokon, történeteken keresztül, hogy milyen vélemények alakulnak ki, ki hogyan értelmezi az Úr mondanivalóját, hogyan értjük meg az Ő akaratát, és a tanultakat tudjuk-e majd átültetni, alkalmazni a mindennapokban. Kíváncsian vártam, hogy sikerül-e felkelteni az érdeklődést annyira, hogy elköteleződjenek a heti, rendszeres Bibliatanulmányozásra, Istenünk szeretetének mélyebb megismerésére. Várakozásomon felül jól sikerülnek az alkalmak. Isten Szelleme jelen van, és nagyon jól vezet bennünket minden esetben. Bár kialakulnak eleinte véleménykülönbségek, a végén mégis egységre jutunk a kulcsfontosságú üzenetek lényegével és azok alkalmazásával kapcsolatban. Megbeszéljük a hálaadás, az imádkozás, a dicsőítés, az engedelmesség fontosságát, a szükségeket, a problémákat, a megoldásokat. Segítünk egymásnak bármiben, bármikor. Jó hangulatban telnek a beszélgetések, mindenki örömmel, szeretettel várja a következő alkalmat.

Alpárné Ica - csoportvezető

 

Nagyon hasznosak számomra ezek az alkalmak, mert többet foglalkozom az Igék átgondolásával, több oldalról vizsgálom meg az Ige jelentését, tartalmát. Ezáltal erősödik a hitem és a mindennapokban fel tudom használni, meg tudom élni a tanultakat. Személyesebb lett a kapcsolatom az Úrral. Az alkalmak számomra sokat jelentenek, mert mióta járok, nem vagyok feszélyezett, többet imádkozom. A beszélgetések szeretetteljesek, nyíltak, őszinték, jó barátság alakult ki közöttünk.

Ildikó

 

Frissen megtért keresztényként még nem nagyon ismerem a Bibliában leírtakat, így ezeken az alkalmakon tanulom meg magamévá tenni a tanításokat. Azért fontos ez számomra, mert így sikerül jobban megismernem az Urat, megértenem az Ő akaratát, üzenetét, és ezáltal megismernem önmagamat is. A Biblia tükröt tart elém, megmutatja a hibáimat, azt, hogy miben kell változnom, hogyan érdemes élnem. Ez jó, mert ahogyan cselekszem Isten akaratát és változom, úgy tapasztalom meg egyre sűrűbben Isten szeretetét és áldásait a mindennapjaimban. A környezetem pozitív visszajelzéseiből is tudom, hogy jó úton járok. Erősödik a hitem és a tudat abban, hogy ez az én utam, és nem is akarok mást. Köszönöm a testvéreknek, hogy segítenek, támogatnak ezen az úton, és hálás vagyok Istennek a szeretetéért, hogy megtalált, hogy barátokat adott.

Andrea