Interjú Bodó Csabával I Ózdi evangélizáció 

 

A roma misszióban különösen fontos egy olyan komplex program megvalósítása, amely során az iskolából és társadalomból kieső embereket vissza lehet integrálni az oktatás vagy a munka világába. A cél, hogy képzések és mentorprogramok által a társadalom teljes jogú tagjává váljanak, és képesek legyen tudásuk továbbadására.

Segíteni a változásban

A roma misszióban a hosszú évek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy vannak olyan dolgok, amiken változtatni kell. Több vezetővel közösen gyűjtöttük össze a főbb problémás gócokat, amikből néhányat kiemelek a teljesség igénye nélkül: szegénység, reménytelenség, igénytelenség, munkanélküliség, iskolázatlanság, büszkeség, türelmetlenség, kitörési remény hiánya, jó példák hiánya, elutasítottság, csak a mának élés, céltalanság, előre gondolkodás hiánya, betegségekkel szembeni ellenállóképesség hiánya, érzelmi stabilitás hiánya. Folyamatos fajgyűlölet veszi őket körül, ami erőteljes elutasítottsági problémát idéz elő.
Ezenkívül a bennük lévő szellemi érzékenységnek és zenei készségnek is meg kell találni az Isten szerinti kiaknázását.

Egyértelmű, hogy a romaság felzárkóztatása csak akkor jöhet létre, ha a szívük és gondolkodásuk megváltozik. A gyülekezetekbe bekerülő romákat a döntésük után tanítványozni kell! Meg kell találnunk a legjobb módot arra, hogy hogyan tudjuk segíteni őket abban, hogy a bűneikből megszabaduljanak, megváltozzon a jellemük, a szellemi dolgokhoz és a mindennapi élethez való viszonyulásuk, hogy beépüljenek a gyülekezetbe, hogy ezáltal vasárnapi fogyasztó kereszténységből a továbbadó kereszténységbe léphessenek át.

Vezetők képzése

A másik fontos terület a vezetők képzése. Fontosnak tartjuk, hogy szolgálatba állítsunk olyan roma testvéreket, akik egyrészt ismeretben, másrészt a szívükben és szellemi dolgokban is felépített emberek. Ehhez kapcsolódik az a képzési rész is, hogy a gyermekekkel bölcsen foglalkozni tudó szolgálókat is neveljünk.

Egy hosszabb képzési rendszerben gondolkoztunk. Minden hónapban egy egész szombati napot töltünk együtt, és a két alkalom közötti időszakra olyan anyagot adunk kézbe, amivel folyamatosan foglalkozhatnak és feladatokat oldhatnak meg. Ezen kívül egy évben 2-3 hosszú hétvégét is együtt töltünk, ahol egy elvonulás keretében az időt még jobban ki tudjuk használni.

Áttekintettük azt is, hogy milyen anyagot adjunk le a két év alatt, mert nem csupán ismereteket akarunk átadni a testvéreknek, hanem azt szeretnénk, ha a gondolkodásuk, a gyakorlati életük is formálódna a képzési idő alatt. Tanítunk magáról a Bibliáról, valamint a Keresztény Életvitel tananyagot és a Felfedező Bibliatanulmányozási programot is tanulmányozzuk.

A legnagyobb meglepetés itt ért engem. Ennek az evangelizáló- és tanítványozó módszernek óriási sikere volt, és nagy remény is támadt a szívemben, hogy ez nemcsak a muszlimok között tud a megsokszorozódásnak eszköze lenni, hanem a romaság körében is. Ez segíthet abban, hogy aktiválódjanak a gyülekezet tagjai, hogy mindenki megláthassa a környezetében élő békesség emberét, akivel ha foglakozást indít, akkor Jézushoz vezetheti, tanítványozhatja, és aktiválhatja a misszió munkában. Ezáltal új gyülekezetek jöhetnek létre, amelyek lehet, hogy különböznek a hagyományosan plántált gyülekezetektől, de ezekben mégis megtért, tanítványságra jutott és továbbadásra kész emberek lennének. Nagy áldást jelenthetne Isten királyságában, ha sok ilyen kisebb vagy nagyobb közösség indulhatna el.

A képzési alkalmakat mindig kiértékeléssel zárjuk, ami minden várakozást felülmúlt, amikor a roma testvérek beszámoltak arról, hogy milyen áldást nyertek a gyakorlati életükre, valamint a családjukhoz, az anyagi javakhoz, vagy a prioritásokhoz való viszonyulásuk tekintetében. A szolgálói csapatunknak nagy elégtételt jelentett a képzéssel kapcsolatos visszhang. Ugyanígy a gyermekmunkában szolgálatot vállaló testvérek képzése is sikeresen folyik.

 

 

Interjú Bodó Csabával

Bodó Csaba, a romamisszió egyik vezetője, aki sok szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel beszél egy roma konferencia kapcsán a roma testvérekről, az őket érintő gondokról és örömökről
 

egy romakonferencia kapcsán kérdeztük

Miért tartod fontosnak az ilyen találkozókat? Mire van szükségük a leginkább a találkozón résztvevőknek, és miben segíti őket egy ilyen esemény?

- Azt, hogy több helyről összehívjuk roma testvéreinket, azért tartom fontosnak, mert a népükre jellemző, hogy szeretnek mindent közösségben megélni, közösen csinálni, így sokkal erősebb lenyomata, vagy eredménye van az így megélt élményeknek, üzeneteknek.
A másik okot, ami miatt megrendezésre került ez az alkalom, az a példa adta, ahogyan Jézus is elvonult a tanítványokkal, hogy külön tanítsa őket, tehát ez egyben egy olyan elvonulás is volt, ahol időt fordíthattunk rá, hogy Isten beszéljen a szívünkkel.
Drága testvéreinknek nagy szükségük van arra, hogy tovább erősödjenek hitben, felbátorodjanak Isten akaratának a megcselekvésére, mert eléggé ellenséges környezetben, erős „ellenszélben” kell talpon maradniuk. Nemcsak a magyar-roma ellentétekre, a megélhetési gondokra gondolok, hanem sokszor a közvetlen környezetükből származó gúnyolódásokra, leszólásokra, viszálykodásra is, ami például akkor éri őket, amikor nemet mondanak az olyan szokásoknak, amik okkultak vagy olyan pénzkereseti „lehetőségeknek”, amit Isten nem enged meg. Ezért nagy kihívás számukra a mindennapi helytállás, hogy ne csüggedjenek el, ne fáradjanak meg. Egy-egy ilyen esemény hiszem, hogy ebben is tud segíteni, illetve a krisztusi úton való haladás stabilitását erősíteni.

Milyen gyümölcsöket látsz beérni a találkozó hatásaként?

- Kilépéseket látok a szolgálatok területén. A Szent Szellem által testvéreink megélik az Igét, az életükbe pedig megerősödés, stabilitás jön. Így válnak továbbadókká, ami látható gyümölcsöket, számszerű növekedést hoz. Sok roma testvér pecsételi meg a megtérését bemerítkezéssel.

Az evangélizálás tehát jól működik?

- Az evangélizálással a roma testvérek között nincs gond. Ők összetartó közösségekben, családokban élnek, és sokkal nyitottabbak egymás felé, meglátogatják rokonaikat, természetességgel beszélnek nekik Jézusról, vágyat keltenek bennük azok után az áldások után, amiket ők már megkaptak. Így nagyon eredményesen tudják az embereket Jézushoz vezetni. Ami nagy kihívás ezután - ugyanúgy, mint mindenhol máshol -, megtartani, és tanítványokká formálni, érettségre juttatni azokat, aki újjászülettek. Az új hívőknek meg kell tanulniuk, hogy Istentől vett céljaik legyenek, hogy befektessék a tálentumaikat, vagy hogy kitartóakká váljanak.

Azt tapasztaltam, a roma dicsőítésekben van valamilyen plusz tűz. Ez szerinted miből fakad?

- Szerintem emberi oldalról két főbb oka lehet. Egyfelől, hogy nagyon erősen tudnak megélni érzéseket, érzelmeket, másfelől könnyen el tudnak vonatkoztatni a tegnaptól, a holnaptól, megragadva ez által mindazt a teljességet, ami a mában van. Ezt sok szorongó, aggodalmaskodó keresztény eltanulhatná. Természetesen az a legfontosabb, hogy az ilyen hittel teli dicsőítésre Isten válaszol, és ki is árasztja Szent Szellemét.

Hogy tervezitek, rendszeresekké válnak az ilyen találkozók?

- A most említett találkozó után pár héttel, Sarudon - szinte spontán - újból lett szervezve egy hasonló összejövetel, tehát igény van rá. Szerintem nagyobb megmozdulásra az évi 1-2 alkalom ideális lenne. Egyrészt, nyilván ez valamennyire „pénz, paripa, fegyver” kérdése is, másrészt, ha túl gyakran lenne ilyen nagyobb szervezésű alkalom, elveszítené a különleges, „ünnepi” jellegét. Akkor pedig hogyan mutathatnánk ki szeretetünket és megbecsülésünket testvéreink felé?
Persze kisebb létszámban eddig is voltak és ezután is gyakran lesznek közös Istentiszteletek.

Te mivel lettél gazdagabb ezen a találkozón?

- Általában ha valaki felé szolgálok, és látom, hogy van eredménye, hogy tudtam segíteni, vagy előrelendíteni dolgokat, akkor számomra ez a legnagyobb jutalom. Meg vagyok annyira önző, hogy tudjam, akit Isten használni tud az az Ő kezében nem „elkopik”, kicsorbul a használattól, hanem egyre élesebb, jobb szerszámmá válik. Végül is, … csak ennyi.

ZsKT

 

 

Ózdi evangélizáció - Várgede,
Farkaslyuk (2016)

2016. 08. 15-én megkezdtük az Úr munkáját Szlovákiában Hodejovvon településen - magyar nevén Várgede. Izgultunk, hogy hogyan sikerül végrehajtani ezt a feladatot. Ezt a napot délelőtt a 150 m2 sátor felállításával kezdtük. 17 órától Bodó Csaba testvérré volt a terep. A következő 2 nap ifj: Tugyi tesó szolgált. Mivel tudtuk, hogy Várgede elkötelezett katolikus falu, a szolgálatokat ebben az irányba összpontosítottuk mind a három napon.
A nap 10-16 óráig a gyerekeké volt. Nagyon népszerű volt az ugrálóvár, de a bábosok és a kézművesek is lekötötték a gyerekek figyelmét. Az alkalmak végén gyógyulásért megtérésért való imák folytak. Az első napokban az emberek még tartózkodóak voltak, de a 2-3 napon egyre többen jöttek, elfogadóbbak lettek és érdeklődtek Jézus munkája felől. Egy kisebb csoporttal szoros kapcsolat alakult ki, amit most is ápolunk. Később keresztyén filmeket vetítettünk melyek a késő éjszaka lett vége. A főhadiszállás Oláh Pali testvéréknél volt. A dicsőítésben mi szolgáltunk folyamatosan.

18-án korán sátor bontás és irány Magyarország, Farkaslyuk. Délután 5-től Rajz József szolgált a gyerekek felé, 40-45 kisebb-nagyobb gyerek hallgatta a szolgálatot a szülők jelenlétében A dicséreteket a hajdúhadházi fiatalok szolgáltatták. 19-én 10-16-ig is a gyerekeké volt a helyszín. Az ugrálóvár itt is megnyerte a tetszésüket. Déltől a bábszínház és a kézművesek örvendeztették meg a gyerekeket. Délután  Szendmark Béla és Lakatos Vili testvérek szolgátak a hallgatóság felé. Kihangsúlyozták, hogy mennyire szükség van Istenre és az Úrnak jelenlétére. 20-21-én délelőtt úgy telt el, mint az előző nap. A bábcsoport újra tetszést aratott a gyerekek körében. 17 órától Deli Vilmos evangélizált, hogy a megtérést komolyan kell venni  és gyülekezetbe kell járni, hogy halljuk Isten Igéjét és cselekedjük meg. Mindennap késő este filmvetítések voltak mindkét helyen, a Passió, az Itthagyottak 1-2 rész és a Kereszt és rugós tőr című filmeket vetítettük. Mindkét helyen gondoskodtak testvérek az eledelről, id. Tugyi testvéréknél volt a szállás, reggeli, vacsora. Az égész hét csodálatos volt, az Úré a dicsőség. Kellemesen elfáradtunk, de megérte. Folytatás jövőre.

Tugyi János