Roma misszió - Bodó Csaba interjú

Bodó Csaba, a romamisszió egyik vezetője, aki sok szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel beszél egy roma konferencia kapcsán a roma testvérekről, az őket érintő gondokról és örömökről

egy romakonferencia kapcsán kérdeztük

Miért tartod fontosnak az ilyen találkozókat? Mire van szükségük a leginkább a találkozón résztvevőknek, és miben segíti őket egy ilyen esemény?

- Azt, hogy több helyről összehívjuk roma testvéreinket, azért tartom fontosnak, mert a népükre jellemző, hogy szeretnek mindent közösségben megélni, közösen csinálni, így sokkal erősebb lenyomata, vagy eredménye van az így megélt élményeknek, üzeneteknek.
A másik okot, ami miatt megrendezésre került ez az alkalom, az a példa adta, ahogyan Jézus is elvonult a tanítványokkal, hogy külön tanítsa őket, tehát ez egyben egy olyan elvonulás is volt, ahol időt fordíthattunk rá, hogy Isten beszéljen a szívünkkel.
Drága testvéreinknek nagy szükségük van arra, hogy tovább erősödjenek hitben, felbátorodjanak Isten akaratának a megcselekvésére, mert eléggé ellenséges környezetben, erős „ellenszélben” kell talpon maradniuk. Nemcsak a magyar-roma ellentétekre, a megélhetési gondokra gondolok, hanem sokszor a közvetlen környezetükből származó gúnyolódásokra, leszólásokra, viszálykodásra is, ami például akkor éri őket, amikor nemet mondanak az olyan szokásoknak, amik okkultak vagy olyan pénzkereseti „lehetőségeknek”, amit Isten nem enged meg. Ezért nagy kihívás számukra a mindennapi helytállás, hogy ne csüggedjenek el, ne fáradjanak meg. Egy-egy ilyen esemény hiszem, hogy ebben is tud segíteni, illetve a krisztusi úton való haladás stabilitását erősíteni.

Milyen gyümölcsöket látsz beérni a találkozó hatásaként?

- Kilépéseket látok a szolgálatok területén. A Szent Szellem által testvéreink megélik az Igét, az életükbe pedig megerősödés, stabilitás jön. Így válnak továbbadókká, ami látható gyümölcsöket, számszerű növekedést hoz. Sok roma testvér pecsételi meg a megtérését bemerítkezéssel.

Az evangélizálás tehát jól működik?

- Az evangélizálással a roma testvérek között nincs gond. Ők összetartó közösségekben, családokban élnek, és sokkal nyitottabbak egymás felé, meglátogatják rokonaikat, természetességgel beszélnek nekik Jézusról, vágyat keltenek bennük azok után az áldások után, amiket ők már megkaptak. Így nagyon eredményesen tudják az embereket Jézushoz vezetni. Ami nagy kihívás ezután - ugyanúgy, mint mindenhol máshol -, megtartani, és tanítványokká formálni, érettségre juttatni azokat, aki újjászülettek. Az új hívőknek meg kell tanulniuk, hogy Istentől vett céljaik legyenek, hogy befektessék a tálentumaikat, vagy hogy kitartóakká váljanak.

Azt tapasztaltam, a roma dicsőítésekben van valamilyen plusz tűz. Ez szerinted miből fakad?

- Szerintem emberi oldalról két főbb oka lehet. Egyfelől, hogy nagyon erősen tudnak megélni érzéseket, érzelmeket, másfelől könnyen el tudnak vonatkoztatni a tegnaptól, a holnaptól, megragadva ez által mindazt a teljességet, ami a mában van. Ezt sok szorongó, aggodalmaskodó keresztény eltanulhatná. Természetesen az a legfontosabb, hogy az ilyen hittel teli dicsőítésre Isten válaszol, és ki is árasztja Szent Szellemét.

Hogy tervezitek, rendszeresekké válnak az ilyen találkozók?

- A most említett találkozó után pár héttel, Sarudon - szinte spontán - újból lett szervezve egy hasonló összejövetel, tehát igény van rá. Szerintem nagyobb megmozdulásra az évi 1-2 alkalom ideális lenne. Egyrészt, nyilván ez valamennyire „pénz, paripa, fegyver” kérdése is, másrészt, ha túl gyakran lenne ilyen nagyobb szervezésű alkalom, elveszítené a különleges, „ünnepi” jellegét. Akkor pedig hogyan mutathatnánk ki szeretetünket és megbecsülésünket testvéreink felé?
Persze kisebb létszámban eddig is voltak és ezután is gyakran lesznek közös Istentiszteletek.

Te mivel lettél gazdagabb ezen a találkozón?

- Általában ha valaki felé szolgálok, és látom, hogy van eredménye, hogy tudtam segíteni, vagy előrelendíteni dolgokat, akkor számomra ez a legnagyobb jutalom. Meg vagyok annyira önző, hogy tudjam, akit Isten használni tud az az Ő kezében nem „elkopik”, kicsorbul a használattól, hanem egyre élesebb, jobb szerszámmá válik. Végül is, … csak ennyi.

 

ZsKT

Megosztás:

0 Komment