2019. június erdélyi körút
Ebben az évben is két hetet töltöttem Erdélyben, ápolva régi kapcsolatokat és keresve újakat. Ezen az úton nagyon szembetűnő volt sok gyülekezet életében a vallásosság és a törvénykező életforma. Ezzel már az első állomásomon Egrespatakon is találkoztam, ahol a pásztor megkönnyebbülve beszélt ugyan arról, hogy a gyülekezetet elhagyták a sok bajt okozó törvényeskedő testvérek, akik nem tudtak megegyezni abban, hogy a nőtestvérek szoknyája hány centivel haladja túl a térdüket, de ugyanakkor a pásztor maga sem vette észre azt, hogy ő maga is hasonló szemléletben vezeti a gyülekezetét. Erre szomorú példa volt, hogy a rövid szolgálatra a szószékre fellépő testvért helyére zavarta, mondván, hogy nincs Biblia a kezében, és így nem állhat a szószék mögé. Hasonló példákkal a két hét alatt nagyon sok helyen találkoztam.
Egy büfében ebédelve például a korábban maffiózó és sok évet börtönben töltött üzletvezető, aki megtért, és akit nagyon használ az Úr, örömmel mesélte, hogy egy héttel korábban egy lebénult ismerőse felállt a tolószékből az imádsága nyomán. Ez az ember egy pünkösdi gyülekezetbe jár, és tanácsot kért tőlem, hogy mi a véleményem arról, hogy házastársak hordhatnak-e karikagyűrűt, vagy arról, hogy úrvacsorai vasárnap előtt a házasfelek 3 vagy 5 napig ne éljenek szexuális életet.
A főhadiszállásom most is a nagyváradi Győzelem gyülekezetben volt. Az első héten Szigeti Barnabás, a második héten Benedek Nándi vállalták, hogy a volán mögé ülnek, és így segítik az utazásaimat. Egyik este résztvettem a nagyváradi Győzelem gyülekezet kibővített vezetői alkalmán, ahol világossá vált számomra, hogy szükségük lenne az atyai támogatásomra, aminek eredményeként már tartottunk is egy jól sikerült skype-os közös alkalmat.
Az első héten szerdán Monospetriben jártam, ahol nemrégen avatták fel az új imaházat. Ennek az alkalomnak különlegessége volt – az egyébként analfabéta – helyi roma testvérrel való találkozás, aki nagyon jó lelkületével, nagyszerűen tudja összetartani a helyi roma testvéreket. Ez az este egy rendkívüli alkalom volt, mert a helyi vezetőtestvér felesége pár héttel korábban halálos betegséget kapott, és az ágyánál imádkozó testvéreknek megígérte, hogy ha az Úr felsegíti ebből a betegségből, akkor az egész gyülekezetet meghívja egy ünnepi vacsorára. Ebben a finom lakomában részesülhettem én is, aminek a jó közérzetét még fokozta a meggyógyult testvérnő mindenkit magával ragadó életkedve.
A következő nap is egy roma gyülekezetben szolgáltam Nagyszalontán, ahol a helyi gyülekezetvezetőt felkentük presbiteri szolgálatra. Ő példásan vezeti a családját és a gyülekezetet, ahol a rendszeres tized adakozásból nagyon sok mindent tud megvalósítani a gyülekezet. Egy SMS hívásomra a helyi polgármester is eljött, aki továbbra is szellemi atyjának tekint engem. Jó volt ápolni ezt a barátságot is.
Margittán pénteken több gyülekezet részvételével városi alkalom került megszervezésre, ahol szép számmal érkeztek különböző gyülekezetekből testvérek. A Győzelem gyülekezet dicsőítő csapata nagyszerűen segített belépni mindannyiunkat az Úr jelenlétébe. Ami emlékezetes marad számomra, hogy éppen az Istenbe vetett bizalomról prédikáltam, hogy a váratlan nehéz helyzetekben mennyire fontos ezt megtartani, amikor egyszerre csak a gyülekezetben levő összes mobiltelefon visítani kezdett katasztrófariasztás miatt. Egy közeledő nagy erejű vihart jeleztek, amely az eső mennyiségével rövid időn belül árvizet produkált. A bizalmunkat így a gyakorlatba is áttehettük, imádkozva önmagunkért és a gépkocsikért (előző héten lúdtojás nagyságú jégdarabok hulltak, nagyon sok autót összetörve).
Szombaton Boros Gyula körzetébe utaztam, ahol először az aradi gyülekezet egyik új missziójára látogattam el (Szapárliget). Az alkalomra jónéhány román ajkú érdeklődő is eljött. Jó élményem volt itt egy olyan anyukával beszélni, aki előző héten vesztette el huszonéves leányát. Nagyon megörült, amikor az Elengedő szeretet című könyvem egy példányát nekiajándékoztam, és az egyik aktuális fejezetből egy kicsit olvastam neki. Jó volt átélni a beszélgetés és az imádság vigasztaló erejét is.
Szombaton Aradon aludtam. A pünkösd előtti éjszaka különös élményem volt. A szállásadóim szomszédságában egy galambász lakik, aki több száz turbékolóval foglalkozik. Érdekes volt átélni, hogy milyen az, amikor a Szentlélek több száz galamb formájában próbál leszállni, csapkodva a tetőt és az ablakomat egész éjszaka.
A galamb-élményeken túl találkoztam egy több mint 150 éves nagy Bibliával, amit a család nagy becsben tartott. Elmondták azt, hogy az a Biblia különlegesen a szívükhöz nőtt. Amikor a Ceausescu-időszakban házkutatásokat tartottak, a megtalált Bibliákat elkobozták, ők úgy próbálták megmenteni a nagy családi Bibliát, hogy egy nylonzacskóba kötötték, és így egy nagy kenyérbe belesütötték. Hat ilyen nagy kenyeret sütöttek, és amikor jött a rendőrség, akkor Bibliát nem találtak ugyan, de a 6 kenyérből ötöt magukkal vittek. A családnak is nagy izgalom volt, amikor megszegték a megmaradt kenyeret, és nagy örömöt éltek át, amikor azt látták, hogy a Bibliás élet kenyere maradt meg nekik…
Pünkösd vasárnap délelőtt Aradon, délután pedig a nagyszalontai Bárka gyülekezetben szolgáltam. Az ebéd során Aradon a vezetőkkel beszéltük át a gyülekezet örömeit és gondjait. Délután a nagyszalontai gyülekezetben bemerítési alkalom volt. Kedves polgármesterem SMS-en jelzett nekem, hogy csak az igehirdetés második felére ér oda, mert egy kötelezettsége miatt részt kell vennie a város ifi focicsapatának mérkőzésén, amelyen a tét nagy volt, hiszen a győztes a romániai országos döntőbe kerülhet. A félidőben a szíve arra késztette, hogy ha csak egy pár percre is, de beugorjon az imaházba, és úgy tervezte, hogy a mérkőzés végén majd visszajön. Amikor belépett, akkor én éppen a Ránctalanító könyvemet ajánlottam a gyülekezetnek, és pont az a dedikált példány volt a kezemben, amit a polgármesternek készítettem elő. Kihasználva a jelenlétét, lejöttem a szószékről és átadtam neki. Eközben elmondta, hogy az első félidőben a csapata 0-0-ra állt, neki vissza kell mennie. De akkor felajánlottam neki, hogy imádkozunk a csapatért, amit rögtön meg is tettünk. Életemben először csináltam ilyet, hogy nyilvánosan egy istentiszteleten belül imádkoztam egy focicsapatért. Az ima eredménye az volt, hogy a polgármester nyilvánosan kijelentette, hogy akkor az ima dolgozik, és ő marad az alkalmon. Ezt követően nagyon izgultam, hogy lesz-e ima-meghallgattatásban részünk. A szolgálatomat elég felszabadultan éltem meg, és az ámen után az első utam a polgármesterhez vezetett, hogy megtudjam a focimeccs végeredményét. A válasza érdekes volt. Azt mondta, hogy a focicsapat kikapott ugyan, de ő a döntésével győzelmet aratott.
Hétfőn Székelyudvarhelyre mentünk. Érkezésünk után mindjárt a helyi pünkösdi gyülekezet szószékére invitáltak. Nagyon felszabadító alkalom volt, aminek a végén sokan betöltekeztek Szentlélekkel.
Boldizsár László lelkipásztor testvérem a következő napra romatelepek látogatására invitált. Borzalmas körülményeket láttunk, a gyerekek meztelensége nemcsak a melegre utalt, hanem a szegénységükre is. A nyomornegyedek mellett különös érzés volt látni romák lakta palotákat márványburkolattal.
Az ottani romamissziónak nem sok eredményét láttam, és a helyi pásztornak őszintén elmondtam látásaimat és javaslatot is tettem arra, hogyan lehetne szolgálókat, gyerekmunkásokat képezni. A nyomortelepeken egyébként nagyon sok értelmes, írni-olvasni tudó asszonyt láttam, akiket látásom szerint ki kellene emelni és külön kellene foglalkozni velük.
Szerdán egy 60-70 tagú, fiatalokból álló, kolozsvári baptista gyülekezet dicsőítésvezetőjével találkoztam, aki segítséget kért, hogy a szellemi életében tovább tudjon lépni. Jó volt látni, ahogyan az együttlétünk végén az imádkozás alatt a Szentlélek betöltötte.
Csütörtökön az erdődi roma gyülekezetben szolgáltam, amelyet Kanalas János testvér vezet. Ráfért a bátorítás, mert az utóbbi időben nagyon sok testvér hagyta el a gyülekezetet. Vigasztalásként hatott rá ugyanakkor az, hogy egy új misszióállomáson nagyon sokan megtértek, és hirtelen egy nagyobb gyülekezet alakult.
Az érszőllősi gyülekezet pásztorát Luci Barnát pedig pénteken bátorítottam és tanácsoltam. Ő több mint egy éve vesztette el a feleségét, és ez látható nyomokat hagyott az életén és a szolgálatán is. Elválásunkkor jó reménységgel beszélt már a jövőjéről és a jövőbeni szolgálatairól.
Vasárnap a gyermekbemutatások jegyében telt. Délelőtt Szigeti Barna unokáját, délután pedig Pokorny István gyermekét áldottuk meg Nagyváradon. Ez utóbbi különösen nagy jelentőségű esemény volt, mivel három baba elvesztése után született meg Sámuel. Mivel sok vendéget hívtak, ezért egy román gyülekezeti helyiséget béreltek ki erre az alkalomra, ahol megható volt hallani a többéves harc bizonyságtételeit, és jóleső érzés volt látni a szép és egészséges „kisprófétát”.
A szolgálataim végén úgy vettem az Úrtól, hogy a Győzelem, az Agapé és a Bárka gyülekezetek vezetőit összehívom egy közös alkalomra, hogy aztán rendszeres imaközösséget éljenek meg, mert úgy látom, hogy ezek a testvérek és gyülekezetek már egyébként is jó kapcsolatot tartanak egymással, és fontos lenne, ha összefogásukkal, a gyülekezeti életük és szolgálatuk stabilitásával példaként és bátorításként szolgálnának Erdély sok gyülekezete és pásztora számára. Mivel az erdélyi magyar gyülekezetek nem nagyon erősek, sokszor nagyon gyenge vezetői csapattal rendelkeznek, és a vallásosság öli az életet, ezért úgy gondolom, hogy jól működő, élő gyülekezetek összefogása és példája bátoríthat más pásztorokat, gyülekezeteket, vagy közösségen kívül élő testvéreket.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
