Szolgálati beszámoló (2021. május)
Perjesi István beszámolója
Május hónapban is működött az atyai szoba, amelyre az Agapé Hálózat vezetői látogattak be szép számmal. Működött az „atyák szíve, fiak szíve” alkalom a hét szellemi fiammal, és újra beindult az Agapé Hálózat apostoli csapatának közös alkalma, ami a pandémia miatt sokáig szünetelt. Ez a jövőben kéthavonta fog működni. Ez a bővített csapat velem együtt 8 főből áll (Bodó Csaba, Henderson Paul, Kopcsó Attila, Mikes Attila, Sisa Attila, Varga Tünde, Verle Zoli).
Máj. 1. Új imaházba költözik a gyülekezet
Lakatos József pásztor otthona lett átalakítva Hevesen gyülekezeti teremmé, ahol elég szűkösen fértünk el. Nagy örömmel fogadta a gyülekezet az újra beinduló közösségi alkalmat. A gyülekezet reménysége, hogy hamarosan saját objektumot vásárolnak, és azt alakítják át gyülekezeti házzá.
Máj. 2. Vendégségben a református gyülekezet imaházában
Délelőtt a solymári gyülekezettel csak online keretek között volt módom találkozni. A gyülekezet reménysége, hogy a helyi református gyülekezet termét használhatják addig, amíg a művelődési ház ki nem nyitja a kapuit, és lehetővé nem válik, hogy a gyülekezet tagjai oltási igazolvány nélkül látogathassák az istentiszteleteket.
Délután Pándon jártunk, a gyülekezet egyéves születésnapját ünnepeltük a testvérekkel. Örültünk annak, hogy a másfél évvel ezelőtt döntött fiatalok többsége megmaradt, és rendszeresen látogatja az istentiszteleteket, sőt a többségük már a szolgálatokban is kiveszi a részét.
Máj. 7. A drog által megnyomorított életek
A jól ismert romatelepet látogattuk végig Törökszentmiklóson. Az eső eléggé hátráltatta ezt a látogatást, mert mindenki elbújt a kis kunyhójába, ahova nemigen engednek be látogatót – főleg a szégyenérzetük miatt.
Megdöbbentő volt találkozni azzal a családdal, akikkel a média pár évvel ezelőtt nagyon sokat foglalkozott. Olyan drogot fogyasztottak, aminek következtében mindenki kórházba került, és csak nagy nehezen sikerült megmenteni az életüket, bár az egészségük sok területen egy életre megnyomorodott.
Máj. 8. Álda-Lak
Szombaton Jákfalván Szajkó Roland pásztor roma családokhoz vitt el bennünket, akiknek segítettünk az adó 1%-os felajánlásának intézésében. Eközben jó volt beszélgetni az emberekkel és bizonyságot tenni az Úrról. Ebéd után egy üres szobában ledőltem egy kis pihenőre, amit a testvérek annyira komolyan vettek, hogy minden gyereket elküldtek az udvarról, sőt még a szomszéd fűnyírógépét is leállíttatták, hogy ne zavarjon a pihenésemben. Este roma módon szalonnát sütöttünk, amire már régóta nem nyílt lehetőségem. Jó volt látni azt is, hogy a roma „kenyeret”, a vakarót hogyan készítik és sütik meg a sparhelt tetején.
Másnap délelőtt Lakra mentünk, a helyi református gyülekezet istentiszteletére. A lelkipásztor, Ráki Tibor, nagy szeretettel fogadott bennünket. A pásztor nem olyan régen megnyitotta a templomát a roma látogatók előtt, erre az addig templomba járó magyarság tiltakozásul bejelentette, hogy amíg romák járnak a templomba, addig ők távol maradnak. Ennek valós voltát mi is igazolhatjuk, mert a gondnokon és egy presbiteren kívül több „hipózott” atyafi nem volt jelen. A padokat 50-60 főnyi roma csapat töltötte meg. Jó volt hallgatni a néhány fős dicsőítő csapatot és a lelkes éneklésüket.
https://drive.google.com/file/d/1_ILsfTd2ZqrWhhSsIw0oO_d2iZNvIO7D/view?usp=sharing
A pásztor bemutatott engem is és Rolandot is. Mindketten szót kaptunk az istentiszteleten.
Nagyon meglepődtem, amikor a pásztor bejelentette, hogy aki az adójának az 1%-t szeretné felajánlani az Agapé Gyülekezetnek, az jöjjön az Úr asztalához, és ott az adminisztrációt majd mi elintézzük. Mivel az emberek többségének adóazonosító kártyája nem jár a református templomba, ezért a pásztor az alkalom végén jelezte, hogy mindenki menjen haza, és készítse elő a kártyáját, és mi felkeressük őket. Így is történt. A pásztor autóját követve a Fő utcán is több helyen megálltunk, ahova a pásztor bezörgetett, és kihívta a családtagokat. Miközben a testvérek adminisztráltak, addig Tibor testvér hangosan hirdette az utcán az evangéliumot. Ezt követően a cigány lakta utcákba mentünk, ahol szinte minden házba beköszöntünk, és az utcára kisereglett embereknek hirdettük az evangéliumot.
A délután során a jákfalvai gyülekezetben szolgáltunk, és jó volt látni az elkötelezett fiatalokat, akik nagy reménységei a jövő gyülekezetének. Az istentisztelet keretében bemutattuk az Úrnak Roland és Ágika ötödik gyermekét, akit örömmel fogadott a család. A kis Jonatán veszélyeztetett helyzetű a családtagjai között – az elkényeztetés magas foka miatt.
Máj. 15. A széles utcából a keskeny utcába
Roskadásig megterített asztal fogadott minket a reggeli órákban Tiszavasváriban. Az étkezés után két autóval látogattunk ki a romatelepre, ahol borzalmas és fájó látvány fogadott bennünket. Szinte minden családnál 8-10 gyermeket neveltek, nagyon leromlott körülmények között. Éppen ebédosztásra érkeztünk, amit szinte minden család igénybe vett, és köztudott volt, hogy ez, azon a napon az egyetlen étkezésük lesz. A családok közül nagyon sokan megismerték már az evangélium lehetőségét, de nagyon sokan voltak, akik sajnos hosszabb-rövidebb idő után visszaestek a régi életvitelükbe. Miután végigjártuk a Széles utcát és a Keskeny utcát, a romatelep két főutcáját, visszaérkeztünk a gépkocsihoz, amelynek őrzésére megbízott ember hirtelen előbukkant valamelyik házból – követelve az őrző-védőnek járó általa megállapított díjat. Egy óra körül az utca tele volt tántorgó emberekkel. Ez még szomorúbbá tette a látványt.
Nagyon sok emberrel találkoztunk és beszélgettünk, és mindezek után fájó szívvel mentünk vissza a gyülekezetbe. Ott már sok testvér fogadott bennünket, és a vendéglátás szeretet-megnyilvánulása tovább növelte a kilóink számát. Az istentiszteletre Szedmák Béla testvér is megérkezett. Az igehirdetésre és az azt követő imádságokra is nagyon nyitottak voltak a testvérek.
Máj. 16. Sok étek is lehet vétek
Még az este folyamán átautóztunk Taktaszadára Babos Ödönékhez, aki évekkel ezelőtt a falu vajdájaként tért meg, majd így lett a gyülekezet tagja és helyi vezetője. Jó volt az esti órákban átbeszélni a helyi gyülekezet helyzetét, keresve a jövőbeni kibontakozás lehetőségét. Erre az alkalomra megérkeztek a gyülekezet hadra fogható „vezetői” is. Lefekvés előtt még éjszakába nyúlóan beszélgettünk Szedmák Béla testvérrel a szolgálatának és a szolgálati területeinek jövőbeni lehetőségeiről. Reggel korán keltünk és a bőséges reggeli után Ödön testvérrel útnak indultunk, hogy a délelőtt folyamán sok családot meglátogassunk. Az első család feje Olivér, roma költő, akinek frissen megjelent verseskötetét kaptam kézhez érkezésünkkor. Aztán egy helyiségbe tereltek, ahol 10 perccel a reggeli után elfogyasztottuk a bőséges ebédünket is. Innen továbbmenve mindenütt a testvérek asztalterítős szeretete fogadott. Nagyon nehéz volt ehhez a szeretethez jól hozzáállni, remélve, hogy a nadrágszíjon lesz elegendő lyuk.
Egy zsákutcában, miközben meglátogattunk egy családot, az egész utca felbolydult. A szomszédok egymást bátorították arra, hogy azt a munkát, amit az Agapé Gyülekezet végez, támogassák adójuk 1%-val. Eközben az utca az evangélium hirdetésének színterévé változott. Ödön testvérékhez visszaérkezve ismét remegő asztallábakkal találkoztunk, amelyek alig bírták el a rajtuk felhalmozott finomságokat. Mindezek után negyedórás pihenőt kértem, hogy megfrissüljek valamennyire az igehirdetői szolgálatra.
Mivel a művelődési ház, amit a gyülekezet használ, a COVID miatt még nem nyitott ki, így az istentisztelet a vendéglátóink udvari épületében lett megtartva.
Az alkalomra átjöttek a tiszavasvári dicsőítők a pásztorukkal együtt. Miközben az együttlétünk nagyon lelkesítő volt, fájt látni azt a testvért, aki nagy igeismerettel és jó bizonyságtévő készséggel rendelkezik, de már teljesen tolókocsiba kényszerült, miután a másik lábát is amputálni kellett. Fájó volt imádkozni azért a gyermekért is, akit a leukémia támadott meg, de reméljük, hogy az Úrban bízó édesanyától jó híreket fogunk hallani felőle.
Máj. 22. Pásztor feleséget talál
Nagy Gergő és Noémi többször elhalasztott menyegzőjét tartottuk meg Gödöllőn. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy Gergő megtalálta a „foltját”, aki hiszem, hogy nagy segítségére lesz a pásztori szolgálatában. Nagyon bátorított hazafelé, amikor feleségem dicsérőleg kiértékelte a menyegzői szolgálatomat. Én is úgy éreztem, hogy ezt nagyon megáldotta az Úr.
Máj. 22-23. Az élet győzelme a halál fölött
Gödöllőről hazaérve a házunk előtt kitettem a feleségemet, én magam pedig mentem tovább Nagyváradra, hogy az esti órákban a Győzelem Gyülekezet vezetőivel találkozhassak. Jó volt átbeszélni velük a gyülekezet helyzetét és a testvérek láthatóan örömmel fogadták, amikor tanácsoltam őket nehéz döntéseikben. Másnap délelőtt megtelt az imaház, és a nagyon vidámra sikeredett igehirdetést jól fogadta a gyülekezet. A két covidos halálesett után vigasz volt a gyülekezetnek a két gyermekbemutatás, amelyhez az elsőnél egy református lelkész nagypapa, a másiknál egy baptista nagypapa csatlakozott. Az ebédnél a református szolgatársam nagy érdeklődést mutatott a szolgálatommal kapcsolatosan.
Máj. 25-27. City to city konferencia
A Wesselényi utcai baptista imaházban személyesen, a londoni, a frankfurti és moszkvai konferencia résztvevőkkel pedig online kapcsolatban voltunk. A konferencia témája az volt, hogyan tudunk hatékonyan evangelizálni városokban. Nagyon sok értékes szolgálatot hallottam, amit én is hasznosítani tudok a szolgálatomban. A budapesti résztvevők többsége a református egyházból került ki, ahol felfedezték annak a jelentőségét, hogy több kisebb gyülekezet családiasabban és hatékonyabban tud evangelizálni, mint egy papíron nagy létszámú, nem nagyon élő gyülekezet. A református egyházban most nagy hangsúlyt helyeznek új gyülekezetek létrehozására. Az erre elhívottak között nagyon sok lelkes fiatal pásztort ismerhettem meg. Sajnáltam, hogy a baptista és a pünkösdi testvérek távol maradtak ettől a konferenciától.
Máj. 28. Mindenki kapott próféciát
Zoomon találkoztunk az Agapé Hálózat vezetőivel, és néhány fontos információ és kiscsoportos imádkozás után becsatlakozott hozzánk Joseph Coory Írországból. Ő az Isten elhívásával és az ahhoz porciózott kenettel kapcsolatosan bátorított bennünket. Ezt követően mindenki kapott tőle próféciát, akik azt türelmesen ki tudták várni. Nagyon jó visszhangja volt úgy az Igének, mint a személyesen megérintő próféciáknak.
Máj. 29. Kerekasztal beszélgetés
Délelőtt az Új szív gyülekezetbe látogattam el. Ezzel a közösséggel április hónapban a Felfedező Bibliatanulmányozó alkalmak által nagyon jó kapcsolatba kerültem. Ezen a nyitott alkalmon a pásztorral, Antal Csabával egy asztal köré ültünk és beszélgettünk Isten királyi uralmáról. Én magam is élveztem ezt a beszélgetést, ahol nagyon sok kérdés merült fel, amit igyekeztünk az Ige tanítása alapján körbejárni.
Máj. 30. Törj ki, szeress, légy szabad!
A Belvárosi gyülekezet látásmegosztó alkalma volt ez. Három gondolatban foglaltuk össze a jövőképet: „Törj ki, szeress, légy szabad!”
Én az áttöréseket munkáló Pérec Istenről beszéltem, aki mindenütt, mindenkor, minden helyzeten képes áttörni az életünkben. Nagyon tüzesre sikerült ez a szolgálatom, amivel kapcsolatosan sok fórumon keresztül kaptam bátorító visszajelzéseket. Én magam is elköteleződtem életem több területén, hogy Isten szerinti áttöréseket éljek meg, és így tettem magamévá azt az isteni biztatást, hogy „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem” (Ézs.45:2)
Máj. 31. Nyitott kapuk a szolgáló tábor előtt
Délelőtt 10-kor Burcsik László székesfehérvári szolgatársammal a sárbogárdi polgármesterhez voltunk hivatalosak. Laci több éve látogat Sárbogárdon három gyermekotthont, ahol több mint 30 gyermek lakik. Tavaly én is bekapcsolódtam az ő munkájába, amit a vírus sajnos eléggé megtépázott. A gyermekek továbbépítésére azt láttuk, hogy egy közösséget kellene plántálnunk, és ennek alapjául egy szolgálótábort tervezünk Sárbogárdon július 11-18. között. A polgármester úr nagy örömmel fogadta ezt a kezdeményezést, és mindenben támogató készségéről biztosított bennünket. Elindult a szervezés és reméljük, hogy a covid nem fogja megnehezíteni ezt a kilépésünket, és az áttörés Istene előttünk fog járni.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
