Szolgálati beszámoló (2022. január)
Perjesi István beszámolója
Január a szokásos módon alakult. A Budapesti Pásztorkör tagjaival minden szerdán reggel együtt voltunk és imaközösséget tartottunk. Minden pénteken este pedig dicsőítő és imádó alkalmak voltak.
Jan. 9-30. között nagyon sok testvéremmel együtt böjtöltünk. Ebben a műfajban az a tapasztalatom, hogy a korábbi erőteljes böjti odaszánásukat mára már nagyon sokan lightosabb formában gyakorolták, ugyanakkor – valamilyen szintű lemondások által – megerősítést nyertek az imádságok. Ebben az esztendőben az aratás témájára koncentráltunk, hogy mi magunk is és a gyülekezetek is felkészültek legyenek, ha hirtelen sok ember nyitja meg a szívét az Úr előtt.
A január 30-i záróalkalom különösen jó szellemi légkörben és összefogásban történt, ami jó előjel az összefogásunk folytatásához és kiteljesítéséhez. Tervünk, hogy az év folyamán összehívjuk az országban működő pásztorköröket, hogy egyesítsük erőinket. Bátorító volt látni néhány területen azokat a változásokat, amiket az Úr munkált az imáink nyomán.
Ezek diagramjait az alábbi linken találod:
https://drive.google.com/file/d/1GjPjmn8MoRt3_Ty-h6JN2kvWYgx201f9/view?usp=sharing
A Pax TV-ben kaptam egy sorozati lehetőséget „Szellemi atyák és anyák kerestetnek” címmel, amely február 7-től hetente kerül adásba.
Zoomos felületen folytatódott a rendszeres kommunikáció az apostoli csapattal és a roma vezetőkkel. Ez utóbbi körbe idén két roma vezető testvérünket is behívjuk, hogy ezzel is segítsük az ő további fejlődésüket, így ez a kör 6 főre bővül.
Jan. 2. Sok bemerítkezésre készülnek, ezért imaházukat a Duna-partra építették
Pomázi Barnabás baptista lelkipásztor meghívott Verőcére, a Duna-parton épült imaházukba, ötödik gyermekük, Káleb bemutatására. Az istentiszteleten Dávid fiammal szolgáltunk. Az ebédidőt igyekeztem felhasználni, hogy minél több testvérrel beszélgetést folytathassak. Jó élményem volt, hogy a baptista testvérek nagy érdeklődést mutattak a könyveim iránt.
Jan. 9. Megfiatalodik a gyülekezet
Már hagyománnyá vált, hogy januárban Solymáron szolgálok. Jó volt erősíteni a kapcsolatot a gyülekezettel és a pásztorcsaláddal is. Az alkalom előtt részt vettem az ifjúság összejövetelén, ahol a böjt gyakorlati kérdéseiről beszélgettünk a fiatalokkal. Jó volt látni, hogy a Művelődési házat szinte teljesen megtöltő gyülekezet legalább 70%-a fiatalokból állt.
Jan. 23. Ágynak esett a gyülekezet
Szombaton Sisa Attila jelezte, hogy mehetek ugyan Jászberénybe, és a kulcsot megtalálom a lábtörlő alatt, de a gyülekezet kidőlt a Covid miatt, és ezért nem lesz összejövetelük. Az alkalmat mégis megtartottuk Zoom felületen, ami ebben a helyzetben nagyon hatékonynak bizonyult. Többen is voltak, akik az ágyukból kapcsolódtak be az alkalomba. Közülük néhányan valóban elég gyatra állapotban voltak. Az Istentől kapható új esély üzenete nagyon felvillanyozta az egész gyülekezetet.
Jan. 24. Szívnagyobbodás, ami nem kóros
Dávid fiammal részben azért mentünk, hogy a sárváriak adományait elhozzuk, amiket a dövényi villámkárosult családnak ajánlottak fel, de ezt a látogatást is összekötöttük azzal, hogy a gyülekezettel is találkoztunk. Jó volt látni a gyülekezetben levő mozgásokat, a dicsőítő házaspár szolgálatát, valamint azt, hogy a gyülekezetnek vonzása van a környező közelebbi és távolabbi településekre. Dávid fiam sok testvérnek adott át prófétai üzeneteket, amelyeket később leírnak és minden érintett testvérnek elküldenek. Most is nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Hálás vagyok a sárváriakkal való szívkapcsolat folyamatos erősödéséért.
Jan. 30. Büszke vagyok, ha előttem az utódom
Már hagyomány, hogy minden böjti záróalkalom után feleségemmel és Dávid fiunkkal elmegyünk Székesfehérvárra, ahol részt veszünk a délutáni városi imaösszefogás befejező alkalmán. Élvezettel hallgattam a városi pásztorok bizonyságait. Nagyon büszke voltam Dávid fiamra és a prófétai szolgálatára, ami után sok pozitív visszajelzést kapott személyesen és az online résztvevőktől messengeren is. Az alkalom után jóleső érzés volt részt venni a szeretetvendégség áldásaiban, és a helyi pásztorokkal való személyes kapcsolat építésében. Különösen jól sikerült a baptista gyülekezet helyi vezetőjével való beszélgetés, aminek várhatóan jó folytatása is lesz.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
Szolgálati beszámoló (2020. május-június)
Perjesi István beszámolója
Túl a karanténián, boldogok leszünk…
Az elmúlt 2 hónap szolgálatai online, illetve előre felvett anyagokkal történt (Szeged, Pestlőrinc, Gyömrő). Egyre jobban kezdem belegyakorolni magam abba, hogy fizikálisan nincs előttem hallgatóság. Az élő adásnál ott van az a feszültség bennem, hogy ezt nem lehet újra felvenni, tehát ha hibázom, az benne marad az adásban. Az Úrnak hála eddig megőrzött nagyobb bakiktól. Az előre felvett anyagok is egyre jobban sikerülnek, de az igazi az lesz, amikor láthatom a hallgatóságot, kontakt lehet közöttünk, és érzékelhetem közvetlenül a reakcióikat. Jó látni, amikor a szívekbe betalál Isten Igéje, és jó látni egy-egy mosolyra fakasztó gondolat hatását is.
Első ízben merészkedtem közösségbe, amikor az Allianz pásztorkör tavaszi utolsó alkalmát tartottuk a Gellérthegyen, a Gellért szobornál. Tizenöt pásztor jött el erre a szabadtéri alkalomra, ahol én hirdettem Isten bátorító Igéjét, aminek kapcsán imádkozhattunk országunkért, nemzetünkért, a magyar eklézsiáért és azért, hogy többletekkel kerüljünk ki a vírus okozta nehézségekből.
A szellemi összhangon túl érdekesen éltük meg a találkozás és az egymás köszöntésének formai részét. A több évtizede Magyarországon szolgáló koreai testvérünk végig maszkot hordott, volt aki egyáltalán nem fogott kezet, volt aki könyökpuszit adott, mások a cipőjüket koccantották össze. Ezt a sokféleséget nehéz volt követni, de mindannyian igyekeztünk tiszteletben tartani a másik szabadságát, illetve felelősséghordozását. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor újra egységesek lehetünk az ima és a szellemi dolgok mellett az üdvözlések formáiban is.
Alabástrom
Örömmel kapcsolódtam be a Mikes Attila által vezetett prófétaiskolai kezdeményezésbe. Sokan fogtunk össze, hogy ebben a furcsa időben szellemi áldást és prófétai üzenetet közvetítsünk azoknak, akik az interneten megkerestek bennünket. Eleinte én is a prófétai szobában szolgáltam egy-egy testvérrel, aztán megnyílt a pásztorszoba, ahol Paullal jó összhangban pásztorolhattunk testvéreket. Volt egy különösen jó élményünk. Feladatul kaptuk, hogy a notórius jelentkezőket próbáljuk leállítani, hogy ne foglalják hétről hétre mások elől a helyet. Így ismerkedtünk meg egy nagyváradi baptista fiúval, aki addig minden alkalomra bejelentkezett. Érzékeltük a jó szívét és lelkületét, és megbeszéltük vele, hogy ideje feljebb lépnie, és ne azt várja, hogy mások vegyék el Isten üzenetét az életére nézve, hanem ő kérjen közvetlenül látást Istentől. Úgy tűnt, hogy megértette, szeretettel és lelkesen búcsúztunk el, ehhez képest, a következő héten megdöbbenve láttuk, hogy újra bejelentkezett, mivel hozzánk irányították a pásztori szobába. Kicsit csalódottak voltunk az elmúlt heti beszélgetésünk eredményét illetően, de azért, hogy ne kedvetlenítsük el és ne bántsuk meg, fordítottunk egyet a dolgok menetén, és teljesen pozitívan állítottuk be a jelentkezését: örömünket fejeztük ki, hogy megértette, amit egy héttel korábban mondtunk, és már most bizonyára azért jelentkezett be, mert felbátorodott az Istentől való üzenetek elvételére, és most erről szeretne beszámolni. Azonnal megkértük, hogy először Paulnak, aztán pedig nekem mondja el, mit vett az Úrtól ránk vonatkozóan. Szemmel láthatóan nem jött zavarba, és rögtön elkezdte azzal, hogy ahogy az arcunkat meglátta a képernyőn azonnal egy szót kapott Paulra vonatkozóan, ami nagyon hitelesnek mutatkozott. Aztán énértem kezdett el imádkozni, és nagyon bátorító prófétai üzenet kerekedett ki belőle. Az alkalom végén ajánlottuk a vezető testvérnek, hogy legközelebb ezt a fiút már próféták mellé ossza be tanulónak, illetve, hogy felügyelet mellett bontogassa szárnyait. Ez meg is történt, és azóta ez a fiú szárnyakat kapott a prófétai ajándék megragadásában és felépítésében. Ez az eset jó példa volt arra, hogy a renitensnek tűnő emberekből egy jó fordulattal hogyan lehet lelkes és odaszánt szolgálókat formálni.
Az Alabástrom alkalmak egy másik élménye számomra Dávid fiam becsatlakozása, aki bátorságával és ajándékával pillanatok alatt törzstagjává lett a szolgáló csapatnak. Vele együtt izgalommal készülünk az aug. 5-i alkalomra, amelyben a szolgálat kétgenerációs (apa/anya – fia/lánya) jelleggel fog működni.
Atyai szoba
Az Agapé hálózat keretén belül szerveztünk egy online konferenciát. Két egymást követő este találkoztak a gyülekezetek vezetői. Aktuális szolgálatok hangzottak el, amelynek megbeszélése és átimádkozása felpezsdített valamennyiünket. Kétheti rendszerességgel működik az „atyai szoba”, amelybe az Agapé gyülekezetek vezetői látogathatnak be hétfő esténként. Nagyon büszke vagyok az eddig felkért szolgálók üzeneteire, illetve az azt tovább bontogató hozzászólásokra. Ezt a találkozási módot addig működtetem, ameddig látom az értelmét, és azt, hogy ez valóban áldására van a szolgáló testvéreimnek.
Továbbra is feladatomnak tartom, hogy kapcsolatot tartsak az Agapé gyülekezetek vezetőivel, és ahol szükség van rá segítsek. Így került sor a Nagyváradi Győzelem gyülekezet vezetővel való beszélgetésre, ahol különböző okok miatt szolgálói vákuum alakult ki, és segítettem megtalálni azt a megoldást, amivel áthídalhatóvá válik ez a helyzet.
1%
Videó megbeszélésen értékeltük ki az 1%-os felajánlások gyűjtésével kapcsolatos tapasztalatainkat, azokkal a testvérekkel, akik az elmúlt év végén ehhez a feladathoz adták magukat. A vírus okozta nehézségeket csak részben sikerült leküzdeni, ennek ellenére bízunk abban, hogy jó eredményt ért el a közösségünk. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, amit a jövő évi felajánlásoknál szeretnénk hasznosítani.
Média kapuk nyíltak
Új kilépési terület számomra, hogy egy újonnan induló bibliaiskola anyagához egy felvétel erejéig én is bevonultam a PAX TV stúdiójába, a felvétel után pedig én is felkérést kaptam Gere Lillától, aki a Pax tv műsorait szerkeszti, hogy a jövőben kéthetenként igeszolgálattal, illetve a reggeli áhítatokhoz hét alkalomból álló sorozattal én is kapcsolódjak be.
Ugyancsak felkérést kaptam az „Ez az a nap” rendezvény vezetőjétől, hogy videóra vett szolgálatommal járuljak hozzá a július 18-i online rendezvény anyagához.
Karantén a négyzeten
Éppen, hogy elkezdtem feloldódni a vírus okozta karanténból, amikor a cseresznyeszedéshez felállított létra tetejéről egy hátas szaltóval leestem. Roppantjól jöttem ki ebből a balesetből azáltal, hogy csak egy csigolyám roppant. Visszapörgetve az eseményeket megdöbbentő volt látni azt, hogy csak centimétereken múlott az életem vagy az, hogy egy életre lebénuljak. A törött gerincem regenerálódása legalább hat hetet vesz igénybe. Ezzel kapcsolatosan vigasztalásul szolgált nekem, amit Pál apostolról olvastam az ApCsel. végén, hogy a kétéves római karanténját milyen hatékonyan használta ki. Hiszem, hogy az Úr teljesen felépít, hogy újra lendületesen szolgálatba álljak, de addig is minden eszközt megragadok arra nézve, hogy Isten királyságnak hasznára és Jézus Krisztus személyének hiteles bemutatására felhasználható legyen ez az időszak is.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
