Június 4. Ezt jól kifőztük

Tiszaroff a romamissziónk „Jelenlét” programjának kísérleti állomása, ahol azt a látást próbáljuk megvalósítani, hogy először a romák gondolkodásában kell, hogy változás történjen, hogy a lehetőségeikkel jól éljenek. Ehhez pedig az evangéliumra van szükségük, és az Úr Jézushoz való megtérésre, ami a gondolkodás megváltozását jelenti. Látásunk szerint ezt legjobban azáltal tudjuk elérni, ha van olyan elkötelezett szolgáló, aki vállalja, hogy azon a településen él és így jelen van a roma emberek hétköznapjaiban is. Egy éve Moncz Anikó vállalta ezt a szolgálatot, aki a férjével együtt már 3 évvel ezelőtt Budapestről Tiszaroffra költözött egy hasonló szolgálati készséggel.

Ennek a missziós kilépésnek volt része június 4-én az a főzőverseny, amire elsősorban roma főzni tudókat hívtunk, de az egész községet is invitáltuk, hogy aki szeretne ezen résztvenni, az szabad szívvel benevezhet. Zsűrinek a Pestlőrincen is már jól bevált Révész Imrét hívtuk meg, aki a Szabadtűzi  Lovagrend tagja.

Sokan ígérték, hogy beneveznek erre a versenyre, de ezeknek csak a fele érkezett meg, viszont jöttek olyanok, akikre nem számítottunk. Díjazásnál abban egyeztünk meg, hogy mindenkit valamiben kiemelünk, és abban a kategóriában győztesnek nyilvánítunk.

Így a nap végén 17 győztesünk lett. A polgármesterasszony is egész nap résztvett ezen a „falunapon”, és nagyon értékelte a romák felé való szolgálatunkat. Ezt az alkalmat egybekötöttük dicsőítéssel és az evangélium meghirdetésével is. A jákfalvai testvérek jöttek el szép számmal, részben hogy bemutassák főzőtudományukat, részben pedig, hogy az egész napos alkalom során a dicsőítés szolgálatát végezzék.

Szajkó Roland szinte óránként meghirdette az evangéliumot, ami ezen a terepen kuriózumnak számított,  és jó beszélgetésekhez adott alapot. A roma szakácsok egyébként remekeltek. Ebben a műfajban nekem továbbra is a kedvencem a csülkös pacal maradt.

Június 5-7. Nagyváradi pünkösdölés

Feleségemmel pünkösd vasárnapján Nagyváradra utaztunk a Győzelem gyülekezethez, részben a pünkösdi istentiszteleten szolgáltunk, részben két gyermeket mutattunk be az Úrnak.

A Szentlélek munkájával kapcsolatos üzenettel sikerült jól megmozgatni a  gyülekezetet, az istentisztelet után a vezetőkkel közös ebéden vettünk részt az imaház alagsorában. Az ebéd után megragadtuk az alkalmat arra, hogy a vezetőkkel átbeszéljük a gyülekezet jelenlegi helyzetének legfontosabb kérdéseit.

 

Június 8. Lépj ki a csónakból – Szenczy Sándor búcsúztató

Fájó szívvel vettem részt Szenczy Sándor búcsúztatásán, amely a Műszaki Egyetem egyik aulájában volt megtartva sok száz testvér részvételével. Sándor testvér teológusként a pestszentlőrinci gyülekezethez is be volt osztva szolgálatra. Ezalatt nagyon összebarátkozott a szívünk, és jó szellemi muníciókat tudtunk átadni neki, amit később hasznosított a szolgálatában. Már velencei pásztor volt, amikor a gyülekezetünk vezetőségét hívta meg, hogy szolgáljunk elsősorban a vezetői, másodsorban a gyülekezetének a tagjai felé, hogy betöltekezzenek Szentlélekkel.

Csodálattal töltött el, ahogyan felépítette a baptista szeretetszolgálatot, ami ösztönzést adott más egyházaknak is hasonló kilépésre. Nagyon bátran utazott el a világ forrongó gócpontjaira, hogy segítsen a rászorultakon, különösen Csecsenföldi szolgálata volt magával ragadó, amikor elmondta, hogy körülötte hogyan haltak meg az emberek, és őrá hogyan vigyázott az Isten. Szolgálatának fajsúlyát mutatja, hogy az amerikai elnök is fogadta őt, több órás négyszemközti beszélgetésen. Kapcsolatunk során nemcsak győztes pozícióban láthattam, hanem ott voltam a betegágyánál, amikor szívoperáción esett át. Helyzetéből és kapcsolataiból fakadóan sokszor nyújtott segítséget nekem is és az Agapé közösségnek is.

Emlékeim szerint legalább négyszer adta el a házát/házait, amikor annak bevételéből embereket kellett segítenie. Sokszor élte át az isteni gondviselést, és talán ebből a merész kilépéseiből fakadt a sokszor emlegetett mondása: „Lépj ki a csónakból!”.

Az emlékezés napjának befejezésekor megható volt, hogy az egyetem épületéből lementünk a Duna partra, és százszámra engedtük el azokat a kisebb és nagyobb papírcsónakokat, amelyeknek az oldalára is ez volt írva: „Lépj ki a csónakból!”.

 

Június 30. Hajlik a fiak szíve is

A pestszentlőrinci gyülekezeti tábor után a második táborom Fadd Domboriban volt, ahol Dávid fiammal részt vettünk az Omega hálózat ifi alkalmán (I-fest). Több mint 100 fiatal felé szolgáltunk. Jó volt látni az ifi vezetők buzgóságát és az összefogását. Az igei és a prófétai üzenetek jó fogadókészségre találtak, és az alkalom utáni személyes beszélgetések is nagyon őszinték és bátorítóak voltak.