Szolgálati beszámoló (2022. július)
Perjesi István beszámolója
A (tá)borok „ragyogóbbá teszik az arcot”
Július 3-11. Szolgálótábor
Az idei szolgálótáborunkat Tiszaroffon tartottuk, ahol az év elejétől egy új roma misszió indult. A tábor az egész falu felé szolgált. Időseknek, betegeknek, egyedülállóknak, rászorulóknak igyekeztünk segíteni a szokásos területeken: kertrendezés, fakivágás, kerítésfestés, sövénynyírás, takarítás stb. A baptista egyház által működtetett általános iskolában volt a szállásunk, ahol négy tanteremben matracokon aludtunk. Az iskolaigazgató a kezdeti tárgyalás során kicsit elzárkózó volt, de miután látta, hogy hogyan szolgálunk, kinyílt és mindenben nagyon segítőkész támogatónkká vált.
Esténként a falu központjában szabadtéri evangélizációkat tartottunk, amely a napok haladtával egyre több érdeklődőt vonzott. Nagy élmény volt számomra, amikor két szomszédos roma család nyitott az Úr Jézus felé, és ennek eredményeképpen úgy fogalmaztak, hogy ha Jézus most bejött a szívükbe és elkezdett rendet rakni, akkor most nekik is rendet kell rakni az otthonukban és az udvarokon. A szemét zsákolásában és a kerítéshez való kihordásában nem segítettünk, mert ennek a dicsőségét meghagytuk nekik, de az elszállításba viszont már mi is beálltunk.
Másik nagy élményem a csapattal kapcsolatos volt. Kb hatan dolgoztak egy egyedül gyermekeit nevelő nagyon kedves romaasszony házánál, ahol egy óriási nagy fát kellett kivágni. Gedővári Robi, mint a fakivágások mestere, egyik ágat a másik után vágta le, a fa koronáján ugrándozva és sikeresen eljutott arra a pontra, hogy a nagy fának már csak egy kis törzse állt ki a földből, amelyre többen is le tudtak ülni.
A vastag törzs feldarabolásánál azonban megcsúszott a láncfűrész és Robi egyik lábán térd fölött mély sebet ejtett. Mentő vitte kórházba, ahol mint a „texasi láncfűrészest” összevarrták. Amíg mi Robival a kórházban voltunk, addig az egész csapat összefogott, és ebéd után a pihenőidőben mindenki erre az udvarra jött át. A lányok is láncfűrészeket és baltákat vettek kezükbe azzal a jelszóval, hogy „most ugyan Robi nélkül, de érte összefogva befejezzük a munkát!”. Amikor késődélután visszaérkeztünk a kórházból, a falu tábla után nem sokkal odaértünk a tett színhelyére, és mindketten elkezdtünk könnyezni, mert az udvaron a fák összevágva, stócba rakva, a zöld ágak egy helyre összegyűjtve, és egy csodálatosan kitakarított, rendezett udvar fogadott minket.
Szokás szerint a szombati délutánt azzal töltöttük, hogy szerenádunkkal sorra látogattuk azokat a helyeket, ahol a hét folyamán dolgoztunk. Nagyon megható jeleneteknek voltunk tanúi, amikor az idős és nagyon hálás emberek kijöttek a kapuba, ahol az egész csapat együtt énekelt és imádkozott azokért az emberekért, akikkel sikerült összebarátkozni a hét folyamán.
Voltak, akik kis asztalt raktak ki a kapujukhoz megterítve, üdítőkkel és süteményekkel. Egy nyugdíjas tanárnő meggyújtott gyertyával a kezében jött ki a vendégek fogadására. Volt, aki megbecsülésének jeleként eljött az iskolába, és az udvaron egy bográcsban az egész csapat számára főzött gulyáslevest.
Vasárnap délelőtt a falu Civilházát béreltük ki és odahívtuk azokat, akiknél dolgoztunk, illetve akikkel a hét folyamán ismerkedtünk meg a faluban. A hét videófilmes beszámolója után meghallgattuk a bizonyságtételeket, ami részben tőlünk, részben pedig a helybeliek részéről hangzott el. Ekkor is volt könnyezni való bőven. Ezen az alkalmon is voltak döntések, mellyel együtt a hét folyamán közel tízen döntöttek az Úr Jézus mellett. Részükre az ősz folyamán a falu éttermének egy kisebb helyiségében alfa sorozatot indítunk.
A hét minden estéjén az evangélizáció és a vacsora után kiértékeltük a nap eseményeit. Mindenki elmondhatta az élményeit, és felkészültünk a következő nap feladataira. Miután ránk esteledett az udvaron, a csapat bemenekült a szúnyogok elől az iskola folyosójára, ahol fantasztikusan jó dicsőítő-prófétai alkalmakat éltünk át. Maradandó élményt jelentett mindenki számára, amikor egymás megbecsülésének és tiszteletének jeleként megmostuk egymás lábait, és imádkoztunk egymásért.
Július (8)-10-13. Romatábor
A szolgálótábor befejezése után egyből Bükkszékre mentünk, ahol becsatlakoztunk a már 2 napja tartó romatáborba. Nagy örömömre szolgált, hogy a tábor szervezését már a roma testvérek vették teljesen a kezükbe.
A vasárnap délutáni vetélkedő közepére érkeztünk meg. Nagyon jó volt látni, hogy amit a testvérek évek alatt az Agapé táborokban tanultak, azt most hogyan hasznosítják. Nagy sikere volt a vetélkedőknek. Felnőttek és gyermekek egyaránt élvezték a közösségépítő játékokat. A táborba mintegy 140en jelentkeztek több gyülekezetből és egy nagyobb csoport pedig Erdélyből, Erdődről érkezett Kanalas János pásztor vezetésével. Vele még évtizedekkel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor az SDG-vel Erdélyben jártunk, és már akkor próféciákat kapott, hogy nemcsak zenészként, hanem pásztorként is használni fogja őt az Úr. Ez be is következett, és Erdődön és annak környékén több roma gyülekezet is alakult. Több mint négyszázan adták át életüket az Úrnak. Kanalas János testvér nagyon jó zenész is, és a gyülekezetében magas színvonalú dicsőítő szolgálatot épített fel. Szajkó Roland és Kanalas János testvér mellett szolgált még velem együtt a táborban Bodó Csaba és Mikes Attila.
Ebben a táborban a roma testvéreket engedtük előtérbe a szolgálatok során, mi „hipózottként” igyekeztünk a háttérben maradni. Jó volt látni, hogy a sokéves munkának már megvan a gyümölcse, akár a jákfalvai dicsőítők, akár az igehirdetők és lelkigondozók tekintetében. A gyermekekkel és a fiatalokkal is volt külön foglalkozás, ami a roma misszióban kuriózumnak számít, és amiről szintén a roma testvérek gondoskodtak. Nagy kontrasztot éltünk meg, akik a szolgálótáborból érkeztünk, ahol több mint 40 fokos melegben dolgoztunk, Bükkszéken viszont a hegyek között reggelre 6 fokig is lehűlt a levegő.
Új kapcsolatok születtek és régiek erősödtek meg, én magam is profitáltam ebből, mert egy nagyszerű képességű és képzettségű technikussal ismerkedtem meg, aki segített a hálózati mobil hangtechnikánk kialakításában.
Július 16. Aranyos testvérek apát keresnek
Bodó Csabával Aranyosapátiba látogattunk, ahol Jóni Istvánnal ismerkedtem meg, aki a helyi roma gyülekezet vezetője. A közösség jelenleg keresi a kapcsolódási pontokat. Ottjártunkkor megtudtuk, hogy a pásztor is és a gyülekezet is költözni kényszerül, mert a korábbi lehetőségeiket felmondták.
A mintegy 40 fős gyülekezet nagyon jól tanítványozott és az Igében jártas közösség. A következő hetekben figyelünk arra, hogy az Úr összekapcsolja-e a szívünket a hálózaton belüli közös munkára.
Július 23. Az egyperces szolgálat is lehet áldott
Feleségemmel együtt részt vettünk az Ez az a nap alkalmán a Puskás stadionban. Egyrészt nagyon élveztem, hogy olyan sokféle szolgáló jelent meg ezen a napon. A dicséretek és a bizonyságtételek mind Jézus Krisztus személyére irányultak. Jó volt átélni a sokféleségben ennek az egységét. Nagyon élveztem, hogy sok szolgatárssal találkozhattam nemcsak az Agapé közösségből, hanem a magyar eklézsia egészének terepéről is.
A szervezők engem is felkértek, hogy az egyházvezetők imaszolgálatában a színpadon én is résztvegyek. Az előzetes hosszú várakozásban jó volt velük is kapcsolatot építeni. A katolikus egyháztól kezdve a Hit gyülekezetéig. A csupán egyperces imaszolgálatomnak meglepő módon nagy visszhangja volt az eklézsiában.
Bízom benne, hogy az Úr tovább folytatja a falak lebontását, a közösségek vezetőinek szív szerinti összekapcsolását, és ezáltal megvalósítja ígéretét, hogy ahol egységet lát oda áldást és életet küld mindenkor.
Július 25-30. Debrecen dicssuli
Szinte a kezdetektől része vagyok a dicsőítő iskola alkalmainak, amely mára már kiegészült a prófétaiskolával. Jó érzés volt látni azt, hogy már nemcsak én, hanem a két fiam, a menyem és az egyik unokám is a szolgálók sorába léptek.
Azt gondolom, hogy sokat fejlődött az eklézsia az évek alatt, nagyszerű dicsőítők és prófétai ajándékú emberek álltak fel. Ez a konferencia is sok embernek jelentett áldást, isteni érintést és üzenetet.
Július 31. Bizalomépítés
A pestszentlőrinci gyülekezetben szolgáltam ezen a vasárnapon. Az igehirdetésem előtt beszámoltam a nyári szolgálataimról, nagy sikere volt a rövid videóknak, amelyek a szolgáló- illetve romatábort mutatták be. Az üzenetem Barnabásról szólt, aki mindannyiunk számára példamutató módon építette a bizalmat az emberek felé. Ezt egy kulcskérdésként látom a jövőre nézve is, hogy a személyes, szolgálati és pozícionális bizalomépítés hogyan kap helyet az egyéni és a közösségi terepeken.
Délután egy menyegzői szolgálatom volt, ahol Lackovszki Joel és Bodóczki Anna kötöttek házassági szövetséget egymással. Ez ebben a hónapban már a második menyegzői szolgálatom volt.