Agapé körút (2019. május)
Perjesi István beszámolója
Ápr. 29. Új csúcs született
Új csúcsot döntöttünk a sárvári imaházban, ahol közel negyvenen foglaltak helyet. Az alkalom előtt megtekintettük a kastély építkezését, ahol várhatóan az ősszel birtokba veheti a gyülekezet az új istentiszteleti helyet. Szolgálócsapatunk nagyon lendületesen kezdett, és a gyülekezet érzékelhető módon élvezte az üzeneteket, amelyeket a Szentlélek nagyszerűen összehangolt.
Már az első szolgálati helyen is, mindenkiért imádkoztunk, prófétáltunk, ami nagyon megérintette a testvéreket. Molnár Csaba és felesége, Zsuzsa nagyszerű szolgálatot végeznek és velük is sikerült este és másnap reggel is bátortó beszélgetést folytatni.
Ápr. 30. Nyitott volt az okkultunk, amiből sokat okultunk
Sárvárról másnap csak a délelőtti fürdőbe való bemerítkezésünk után, megfrissülve mentünk tovább.
Hommer Lacival a szlovák oldalon találkoztunk, hogy az Ipolyság nevű kisvárosban egy okkult ezoterikus embert látogassunk meg. Laci úgy került vele kapcsolatba, hogy amikor gyülekezet nélkül élő emberekkel szerette volna felvenni a kapcsolatot ebben a kisvárosban, őt ajánlották neki, aki valóban tudott ilyen emberekről. Ezen a körúton velünk volt Jávor Endre testvérünk, a bajai gyülekezet pásztora, aki köztudottan okkult háttérből tért meg, és a közösségünkben, nagy áldással szolgál, mint nagyszerű „szellemvadász”, és olyan ember, aki ebben a témában járatos. Csak hárman Laci, Endre és én látogattuk meg ezt az embert, míg a többiek a városban imádkoztak értünk. Ami a beszélgetésben Endre és a vendéglátónk között kialakult, abból mi egy szót sem értettünk, mert az okkult téma és annak gyakorlatai nagyon messze állnak tőlünk. Endre azonban nagyon képben volt és jó irányba vitte beszélgető társát.
A beszélgetés végén azonban én is kaptam az Úrtól néhány gondolatot, és azt elmondtam neki. Az egyik, hogy egy nagyon kedves szíve van, a másik, hogy nagyon erőteljes megtévesztésben van. Ezt követően letérdeltem a széke mellé és imádkoztam érte. Megható volt látni, ahogy a könnyeivel küszködik, és végül azzal a mondattal búcsúzott tőlünk, hogy a beszélgetés után nagyon sok dologról kell elgondolkoznia. Reméljük, hogy ez megtérésre juttatja őt.
Ezt követően a kemencei gyülekezetbe igyekeztünk, és a testvérekkel közösen vacsoráztunk, majd megtekintettem azt az épületet, amit a gyülekezet kényszerből kell, hogy megvegyen, mivel, ha nem teszi, akkor a szomszédos kocsma birtokába kerül, és ezzel együtt az udvaron, az imaház ajtaja előtt is kerthelyisége lenne a kocsmának. Reméljük, hogy ez a váratlan kiadás egy kis Agapés összefogással nem ró túl nagy terhet a gyülekezetre.
A kemenceiek is hálaadással vették a szolgálatokat, és a személyes imádságokat, próféciákat. A befejezés után még sokáig beszélgettünk a testvérekkel, ami aztán folytatódott éjfél után is azokban a családokban, ahova szétosztottak bennünket.
Máj. 1. A másodgeneráció már nem hátránnyal indul
Kihasználva a szabadnapot ezen a napon két istentiszteletet is tartottunk. Az első Jászberényben volt. Erre az alkalomra a Lencse Balázs által vezetett jászberényi roma gyülekezetből is átjöttek néhányan. A dicsőítésben a két gyülekezet tagjai együttesen szolgáltak. Jó volt olyanokkal megismerkedni, akiknek a megtérése élményszámba ment. Az imádkozások után a kiscsoportos beszélgetéseinket hat fős asztaloknál folytattuk, majd a jászberényi utunkat a főtéren egy nagy közös fagyizással fejeztük be.
Este Monoron szolgáltunk. A gyülekezeti terem tömve volt érdeklődőkkel. A szolgálatokból számomra kiemelkedett Sisa Attila bizonyságtétele, aki elmondta, hogy egy érettségiző fiú hogyan tisztelte meg tolószékben ülő lányukat azzal, hogy meghívta a szalagavatójára, és ott egy páholyban foglalt neki helyet, ahol frakkba öltözötten, külön táncolt Kingának, és ezzel óriási boldogságot szerzett a már 20 éve tolókocsiban élő leánynak.
A másik élményem, Dávid fiam szolgálata volt, aki ott köszönte meg nekem azt a 13 évet, ami alatt imádkoztunk érte, hogy a mélységekből emelje ki az Úr. A saját példájával buzdította a gyülekezetet arra, hogy érdemes az elveszettekért és emberileg reménytelen helyzetben levőkért imádkozni.
Az imádságok és a prófétai bátorítások nagyon erőteljesen hatottak a testvérek személyes életére. Másnap reggel az idősek napközi otthonába voltunk hivatalosak, ahol rövid igeszolgálat és néhány ének után minden asztalhoz odaült közülünk valaki, és így személyesen is tudtunk beszélgetni az idősekkel. Ami különleges, hogy ebből az otthonból már többen járnak rendszeresen a gyülekezetbe, és a szolgálatunk után még többen ígérték meg azt, hogy ők is jönni fogak hamarosan. Ezután a romatelepre mentünk, ahol Fekete István vezetésével több házba is betértünk, és itt is meg az utcán is nagyon sok emberért imádkoztunk. Számomra nagyon bátorító volt, amikor a roma telepi nyilvános fürdőnél és mosodánál találkoztam egy 30 éves asszonnyal. Annak idején ő az édesanyja méhében volt, amikor az anyukáját bemerítettem. Ez a család a monori romamisszió első zsengéje volt. Örömmel töltött el, hogy láthattam ennek a másodgenerációs hívő asszonykának az életét, hallhattam a bizonyságtételét, mivel ő már hívő családban nevelkedett fel, az ő élete sokkal kiegyensúlyozottabb, Isten iránt elkötelezettebb élet, mint amilyen kezdetben a szüleié volt.
Máj. 2. Már a szolgálótábor lázában
Nagyon szívélyes fogadtatásban részesített bennünket Reményi Tibor pásztor és felesége, Erzsébet, és maga az egész gyülekezet. A hétköznap ellenére sokan szabaddá tették magukat erre az estére. Nagyon vidám légköre volt az istentiszteletnek. Az alkalom során újabb részleteket mondtam el a testvéreknek a Pomázon megtartandó szolgálótáborral kapcsolatosan. A gyülekezet már nagy izgalommal készül és reméljük, hogy ami nyáron Pomázon történik, az áldásul szolgál a város népének és profitálni fog belőle a gyülekezet is.
Máj. 3. Keltetőből keltető
A böszörményi gyülekezet látogatottságát ezen az estén alaposan megritkította az, hogy a gyülekezet tagjai erre az időre eső ballagásokban voltak érdekeltek. Akik ott voltak, nagyon nyitott szívvel hallgatták a szolgálatokat, amelyek közül számomra kiemelkedett Kesjár Zsolt, aki a szolgálócsoporthoz tartozás értékéről, illetve a tekintély elfogadás áldásairól beszélt. Itt is az egyik legnépszerűbb része a jelenlétünknek az alkalom utáni spontán kialakult kiscsoportos beszélgetések voltak.
Miután a gyülekezet megvásárolta azt az objektumot, ahol most az istentiszteleteit tartja, Kopcsó Attila pásztorral már a jövőt tervezgettük, hogy az udvaron álló régi kétszintes keltetőből, hogyan tudunk egy felújított, modern, szellemi keltetőt csinálni. A szolgálati út ezen állomásán csatlakozott hozzánk Lakatos Vilmos testvér, a tiszavasvári roma gyülekezet pásztora, aki értékes szolgálataival tovább színesítette csapatunkat.
Máj. 4. A nagyobbik rész Istené, a kisebbiket megtartja
Szombatra három istentiszteletet iktattunk be. Délelőtt Jákfalvára mentünk, ahol jó volt látni, a teli imaházat. A szívem különösen is örvendezett a sok fiatal láttán. Nagyon lelkes volt a dicsőítés. A szolgálatok közül számomra emlékezetes marad Kopcsó Attila, aki Isten két ajándékáról beszélt. Az egyik, amely ingyen van, az Krisztus áldozata általi üdvösség, és a másik, az odaszánt keresztény élet, amelyhez már nekem is oda kell tennem a magam részét.
Az istentisztelet végén igyekeztünk mindenkiért egyenként imádkozni, itt a kiscsoportos beszélgetések idő híjján elmaradtak. Szajkó Roland pásztor és felesége, Ágika láttak vendégül bennünket ebédre otthonukban, ahol nagyon sok asszonytestvér jött segíteni, hogy a sok finom falatok mindegyikét meg tudjuk kóstolni a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt.
Délután fél 3-kor már a sarudi imaházban voltunk. A viszonylag kis helyiség teljesen megtelt, és jó volt látni azokat is, akik korábban elhagyták a gyülekezetet, de most újra visszatértek. Én az utolsó szolgáló voltam, és amikor a szolgálatomat elkezdtem, akkor egy korábbi sarudi szolgálatomhoz hasonlóan egy kisfiú megakasztott, mivel szeretett volna egy programra elmenni, de előtte a zsebében hozott pénzt szerette volna berakni a perselybe. Lénárd volt az, aki egy évvel korábban is ugyanígy megállította a szolgálatomat, mert az adakozás nélkül nem szeretett volna elmenni.
Most az édesapja volt vele, aki elmondta, hogy otthon tőle és még a felségétől is Lénárd szorgalmasan elkéri az apró pénzeket, ha azokat csörögni hallja egy zsebben vagy pénztárcában. Az így begyűjtött pénzeit kettéosztja, a nagyobbik részt Istennek adja, a kisebbik részt pedig megtartja magának, hogy abból fedezze a kis szükségleteit. Ily módon segít a szüleinek abban, hogy az ő igyekezete által azok a gyülekezet legjobb adakozói legyenek.
Sarudon az istentisztelet után elfogyasztottuk második ebédünket, és igyekeztünk, hogy ne késsünk el a harmadik szolgálatunkról.
Nagyon kedves emlék marad számomra a tiszavasvári alkalom. Mivel Szedmák Béla és Lakatos Vilmos helyiek voltak, így ők kimaradtak a szolgálatból, ezért csak hárman maradtunk az igeszólásra. A szolgálatom elején elmondtam azokat a prófétai üzeneteket, amiket a gyülekezetre, illetve néhány testvérre vonatkozóan kaptam, majd a naini ifjú történetéből arról szolgáltam, hogy ha Jézus valahol megjelenik, ott változások történnek.
A gyülekezet nagy része itt is fiatalokból állt, akik nagyon lelkesen kapcsolódtak bele az igeszolgálatba. Az alkalom végén úgy éreztük, hogy nem fogy el az a sor, ahova imára váró emberek álltak be. Jó volt látni a fiatalokat is, amint egymásért imádkoztak, hogy közülük is mindenkit töltsön be a Szentlélek.
Máj. 5. Új pásztor beiktatása
Igyekeztünk összeszedni magunkat, hogy az utolsó napon ne fáradtságízű legyen a szolgáltunk. Imádkoztunk egymásért, támogatva is ezzel egymást, és ennek a szolnoki szolgálatokon is meglátszott az eredménye. Jó volt látni a szolnoki testéverek buzgóságát, igyekezetét. Az alkalomvégi imádkozások után gyorsan el kellett hagyni a termet, mert egy másik gyülekezet következett délután, rögtön utánunk. Abban a volt iskolában jelenleg négy gyülekezet tartja az összejöveteleit. Ezt követően a gyülekezet folyamatosan bérelt helyiségébe mentünk át, ahol a gyülekezettel együtt ebédeltünk, és ahol nagyon jó beszélgetéseket folytathattunk a testvérekkel.
A körutunk utolsó állomása volt Gyöngyösoroszi, ahol különleges ünnepélyre jöttek össze a testvérek. Ezen az alkalmon köszöntük meg Baranyi Albertnek és feleségének, Magdának azt a több évtizedes szolgálatot, amit a gyülekezet élén végeztek.
A leghűségesebb roma szolgálók közé tartoznak ők, akik mindvégig értékelték az Agapé közösséghez való tartozásukat, és azt a támogatást, amit ettől a közösségtől kaptak. A többi szolgáló testvérnek is megköszöntük az elmúlt időszakot. Ezt követően Kovács Balázs testvér mondta el az Úrtól kapott elhívását a romák és azon belül is a gyöngyösoroszi testvérek felé. Ezt követően iktattuk be őt a pásztori szolgálatba, bízva abban, hogy a lendülete és stabilitása, a régebbi testvérekkel való jó kapcsolata egy új fejezetet nyit az gyöngyöroroszi roma gyülekezet életében.
Összegzésül elmondhatom, hogy ez a körutunk az egyik legkiemelkedőbb volt az eddigiek közül, mert szellemileg nagyon összehangolódtunk a szolgáltokban. A velem hosszabb vagy rövidebb időszakban szolgáló testvérek fantasztikusan felkészültek voltak az igei üzenetekben. Nagyon ráhangolódtak a Szentlélek vezetésére, és egységben és szeretetközösségben lehettünk mindvégig. Újabb barátságok és jó kapcsolatok születtek és a gyülekezetek állapotáról is elmondhatom, hogy szinte mindenütt pozitív tapasztalatokat gyűjthettünk. Jó légkört tapasztalhattunk, missziós kedvet, és ha még nagy mértékben nem is, de már mindenütt növekedés volt tapasztalható.
Az Úr áldása legyen az Agapé Hálózat minden gyülekezetén, és minden pásztorának szolgálatán!
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
