Júl.13-17. Kémtábor
Jászberényben a gyülekezet által építés alatt álló táborban kb. harminc fiatal jött össze, 80%uk világi háttérből. Sisa Attila és Andi a tőlük megszokott leleményességgel vezették a tábort. Ennek legnagyobb élménye az volt, amikor Attila meghirdette az evangéliumot, és döntésre hívott, ekkor ugyanis a héten megszokott katonai fegyelemmel az egész csapat vigyázba vágta magát. Amikor a befogadó imádságban vezette őket, ő is meglepődött azon, ahogyan katonás jelleggel egyszerre mondták utána: „Úr! Jézus! Befogadlak! A szívembe!” Attila alig tudta visszatartani a nevetését, mert a katonai eskühöz hasonlító befogadóimádságot harminc gyerek szájából elég újszerű volt hallani. A gyerekek viszont a katonás hét előzménye után teljesen természetesnek tartották azt, hogy így kell befogadniuk a szívükbe Jézust.

Aug. 4. Végtelenitini
Dávid fiammal ismét együtt szolgálhattam a gödöllői Végtelenitini táborban. A két korcsoport alkalmain egymást váltogattuk. A tábor alapgondolatát adó Mátrix filmhez én Illés történetével csatlakoztam, hogyan lehet, lehívni a nem láthatóból a dolgokat életünk látható részeibe. Számomra nagyon megható volt, hogy amikor a nagyobbak csoportjában döntésre hívtam, négyen előrejöttek közülük. Három lány intézeti háttérből való volt, és megható volt látni rajtuk, ahogyan kinyúltak Isten kegyelme felé a döntésükkel. Isten kegyelme volt az is, hogy a 200 fős táborban nem volt vírusos megbetegedés.

Aug. 18-20. OPT
Debrecenben mintegy háromszáz résztvevővel tartottuk az Országos Prófétai Találkozót, amelyben csak videóüzenetben szólaltak meg külföldi szolgálók. A Mikes Attila által vezetett szolgálói csapat nagyszerű egységben, Istenre figyelve végezte munkáját. Ez az alkalom is egy jó lendületet adott a további prófétai szolgálathoz, amit hiszünk, hogy az Úr az ország különböző területein is ki fog bontakoztatni a jövőben.

Aug. 21-23 Súr (Dudar)
Cieklinski János meghívására Dávid fiammal együtt utaztunk Debrecenből Súrra, ahol a dudari gyülekezet táborában szolgálhattunk. Hálaadás volt a szívemben, amikor azt láttam, hogy Dávid fiam prófétai szolgálatát Isten tekintéllyel keni fel, és így lehettünk mindketten áldására a gyülekezet tagjainak, és azoknak a dunántúli pünkösdi gyülekezetekből érkezett testvéreknek, akik szép számmal jöttek el minden alkalomra. Néhány hét után is jó visszhangok jöttek a táborban átélt isteni megtapasztalásokat illetően.

Aug. 27. Bécs
Henderson Paul és Pálóczy Péter társaságában Bécsbe utaztam, ahol Jan Palmer testvérünk temetésén szolgálhattunk. Jan tragikus módon úszás közben a Dunába fulladt. A temetésen, amely szűk körű volt, az általa alapított gyülekezetek képviselői emlékeztek a szolgálatára. Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában jöttek létre gyülekezetek Jan munkája nyomán. Kb. tízen szolgáltunk a sír mellett, ahol nem a szomorúság hangjai, hanem a vidám emlékek kaptak hangot, így ez az alkalom életem legvidámabb, de ugyanakkor kegyeletteljes temetése volt.

Aug. 28. Törökszentmiklós
Az elmúlt évek során háttérbe szorult Édes István pásztori avatása. Törökszentmiklóson az imaháznál, a roma telep művelődési házában, valamint a kengyeli gyülekezetben végzett évek óta már pásztori szolgálatot, aminek felismerése és elismerése nyomán került sor az avatására. Az országból több helyről érkeztek Agapés pásztorok, valamint más gyülekezetekből is gyülekezeti vezetők, hogy együtt örüljünk.
Jó volt hallgatni a felavatott pásztor bizonyságtételét az elhívásáról. Ezen az alkalmon kerítettünk sort Papp János kengyeli presbiter
felavatására is.
