Feltétel nélkül – Agapé Szolgálótábor
Szorgalmas munkával segítsétek azokat, akiknek szükségük van rá. Emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb dolog adni, mint kapni.«” (Apostolok cselekedetei 20:35)
Pásztorunk 11 évvel ezelőtti látása alapján minden évben újra belendül egy egyre bővülő csapat, hogy egy hétre időseknek vagy rászorultaknak segítsen egy vidéki városban, községben. A tábor lakói nem szórakoztató programokat kapnak a hét során, hanem szünidejüket vagy sokan a szabadságukat arra áldozzák, hogy egy hétig fát vágjanak, füvet nyírjanak, gazoljanak, takarítsanak, ablakot pucoljanak, kerítést fessenek, vagyis kétkezi segítséggel fejezzék ki a szeretetüket. Isten feltétel nélküli szeretete („agapé”) van a szívükben, ezzel szeretnének szolgálni, és innen a tábor neve is (Feltétel nélkül – Agapé).
Minden évben táborunkat a már szokásos izgalom előzi meg – vajon milyen lesz a fogadtatás? Egyrészt a helyi gyülekezet részéről, másrészt a lakók, idősek, rászorulók felől. Hiszen a tábor alapvető „izgalma” éppen abban rejlik, hogy adódik-e majd elegendő munka a dolgozni vágyók keze alá. A munka előszervezése ezért mindig egy helyi gyülekezet feladata, hogy az önkormányzat segítségével, illetve saját ismeretségi körből és a helyi reklámlehetőségekkel (facebook, helyi újság stb) minél több emberhez eljusson az információ.
Táborainkban átlagosan megközelítően 60 fiatal fordul meg. Álltalában a helyi gyülekezet tagjai is teljes erőbedobással állnak ügyünk mellé, ami óriási segítség a tábor gördülékenységére nézve. A reggeli és vacsora készítésben, munkaszervezésben és magában a kétkezi munkában is erőteljesen kiveszik a részüket.
Mindig vannak olyanok, akik először vesznek részt ilyen táborban, de vannak már „notórius”, évről évre visszatérők is.
„Én már előre várom, hogy jöhessek, mert élvezem a közösséget, az éjszakába nyúló beszélgetéseket, vagy röpit, és a közös munka mellett sokkal jobban meg lehet egymást ismerni, mint egy sima táborban.” (O. T.)
„Én először vagyok itt, de már tavaly is el akartam jönni, mert szeretek szolgálni. Nekem öröm, ha valamit tudok csinálni, segíteni, és akár beszélgetni az idős nénikkel, akik örülnek annak is, ha valakivel szót tudnak váltani. Nagyon élvezem a közösséget is, mert egy tanteremben alszunk 10-12-en, jókat tudunk beszélgetni, és már most is nagyon jó barátokat szereztem. Jövőre is biztosan jövök!” (M. L.)
Van a tábornak egy érdekes és meglepő hozadéka, hogy egy kecskeméti baptista gyülekezet hallott erről a kezdeményezésről, és annyira megtetszett nekik, hogy követendő példának látták. Elképzelhető, hogy idővel egyre több gyülekezet csatlakozik majd ehhez a „mozgalomhoz”. De álljon itt inkább az ottani pásztor beszámoló levele, ami önmagáért beszél:
Kedves István,
Szeretnék pár mondatban beszámolni az általunk (Te inspirálásodra) szervezett szolgáló táborról. Április környékén találtuk meg a helyszint, a Szerbiában fekvő Bácskossuthfalva lett a nyertes. Itt egy kicsiny baptista misszió folyik nagy tervekkel, missziós ház építésével.
Még ebben a hónapban kisebb elégedetlenség ütötte fel a fejét az ifinkben, hogy miért szolgálótábor lesz az eddig pihentető ifitáborunk. Ebben a helyzetben a vezetői csapatunk előtte sosem látott egységgel képviselte, hogy Istentől rendelt ez a tábor, és aki nem akar részt venni benne, az ne jöjjön el. Májusban jelentkeztek kb. 15-en a táborra, amelynek a költségvetéséből hiányzott egy nagyobb összeg. Júniusban megugrott a jelentkezés, és végül 32-en indultunk el úgy, hogy jöttek velünk nem hívők. A hiányzó összeget pedig Isten bőségesen kirendelte számunkra az utolsó pillanatokban.
A júliusi tábor alatt szolgáltunk a falu családjai felé, a helyi értelmi fogyatékosok otthonában, a misszióház építésében. Péntek délután tartottunk utcai és imaházi evangélizációt, ahol a falubeliek között több embert megszólított az Úr. A mieink között a Lélek egysége volt tapasztalható, volt, aki megtért, megszabadult vagy döntést hozott a mellett, hogy erőteljesen beleáll a szolgálatba.
Már három hete hazajöttünk, de egyre több ifis (főleg az elején még elégedetlenkedők) keres meg azzal, hogy jövőre is szolgálótábor legyen az ifitáborunk.
Az Úré a dicsőség!
Áldott hetet kívánok.
B. G. (2019)
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
