Kémtábor – 2020
A kémtábor gondolata onnan született – tudjuk meg Sisa Attilától, a tábor „kiötlőjétől” és vezetőjétől -, hogy nagyon sok (nem hívő) fiatalt nem tudunk elérni még a nagyon közkedvelt tinitábor által sem, mert nem is jutott el hozzájuk az információ. Egy iskolában viszont talán nagyobb eséllyel toborzunk fiatalokat egy „katonai” táborba, ahol a Royal Rangerhez hasonlóan elsajátíthatnak megszámlálhatatlan katonai és gyakorlati ismeretet, így személyesen végigjártunk iskolákat, és bemutattuk a tábor lényegét. Elsősorban általános iskolásokat hívtunk a 10-14 éves korosztályból, akikkel ez már a 3. táborunk volt. Nagy elismerés volt, amikor „életem legjobb táboraként” beszéltek a záróesten a gyerekek róla. (Egyébként a szülőket is meghívtuk a végén egy bemutatóra, hogy lássák, mit sajátított el gyermekük egy hét alatt.)
Megkérdeztünk egy tini segítőt a táborról, aki elmondta, hogy az ő feladata a szervezés, csapatépítés, élményelemek és programok kialakítása volt, hiszen kezdve a térképolvasástól, fejsze-/bicska használaton át a tűzgyújtásig minden volt a tanulandók közt, sőt egy igazi katonai kiképzőpályán is végig kellett menniük a résztvevőknek. „Eljössz a program miatt, aztán rájössz, hogy a társaság is jó, a dicsi is jó, a közeg is befogadó – és itt ragadsz” – mesélte egy résztvevő.
Azért neveztük el dupla néven kém-katonai tábornak – folytatja Attila -, hogy fiúk és lányok is jöhessenek. A lányokat főleg a kém-oldalba vonjuk be, mert ők általában jobban és gyorsabban „kombinálnak”. Külön ügyelünk a fizikai(testi) és szellemi arányokra, tehát a jellem és hit erősítése ugyanúgy helyet kap, mint a fizikai képességek fejlesztése. Tematikailag az ígéret földjére való bejutás kapcsán Kálebről, a kémekről beszélgettünk, hogy vajon mitől félhettek a kémek, és mi mitől félünk ma. Az egyik legérdekesebb beszélgetés alakult ki végül ebből, ahol mindenki meg tudott nyílni, és igazi mélységeket tudtunk érinteni.
A táborba, amit részben a jászberényi gyülekezetből is többen támogattak anyagilag, és ahova korábbi Ranger vezetőket is elhívtak segítőnek, összesen harminc résztvevő jöhetett. Különösen sikert aratott az, hogy ha valamit teljesítettek, akkor kaptak egy csillagot, ami előléptetést jelentett (tizedes, szakaszvezető, őrvezető). A kiképzők is a fiatalok közül kerültek ki, köztük egy lány is, aki az elsősegélyt vezette. A táborban megtanulták az „újoncok” a tűzrakást, tűzgyújtást gyufával és anélkül, a céllövést, a víziátkelést, és még sok hasznos, gyakorlatias készséget. De volt quadozás, walky-talky használata, tájoló, biciklitúra is, sőt egy „Reptár” látogatás (Szolnoki repülőmúzeum) is.
Amikor a tábor végén a legjobb programot kellett megnevezni, akkor érdekes módon az egyáltalán nem hívő körből érkező fiatalok egybehangzóan azt emelték ki, amikor felmentek a lapostetőre és együtt imádkoztak.
„A legnagyobb értelmét annak látom, hogy a fiatalokba vessünk. Sosem fáradok ebbe bele, és nagyon szeretem őket, főleg a rendetleneket, az ún. „rosszakat” – ők különösen a szívemen vannak. Talán ők tudnak a legnagyobbat fordulni…” – zárja Attila az élmények összegzését.
