Jézus azt mondja az evangéliumokban (Mt 26:11, és Mk 14:7): „a szegények (nélkülözők) mindig veletek lesznek…”. Sajnos nemcsak arra a korra volt igaz ez a kijelentés. Ma is aktuális, ha egy kicsit körbenézünk magunk körül. A nélkülözők megsegítése nem lehet mérlegelés tárgya. Igyekszünk segíteni a rászorulókon, különféle adományokon keresztül, ha lehetőségünk nyílik rá egész évben. Tesszük ezt olykor étel formájában, máskor ruhával, vagy eszközökkel tisztálkodó szerekkel, játékokkal, néha pedig  a bútorfelajánlásokat juttatjuk el oda ahol a legnagyobb szükség van rá. Megpróbáljuk Istentől kért -és kapott- bölcsességével kezelni a helyzeteket, mert a szentírás is azt mondja a Korintusbeliekhez írt második levelében: „Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret.” (2. Kor. 9:10 EFO) Hiszen az éhezőnek, nem vatőmagra hanem kenyérre van szüksége, miután jóllakott, lehet megtanítani, hogy hogyan gondoskodjon magáról, akkor bocsátjuk rendelkezésére a „vetőmagot”.

A rászorulók segítése egy másik nagyon fontos terület számunkra, amihez Egyházunk már a kezdetek óta nagy elhivatottságot érez. A hátrányos helyzetű embereket -legyenek akár anyagilag, társadalmilag, vagy előítéletek miatt hátrányban-, feladatunknak érezzük segíteni, támogatni és felemelni.