Roma Gyülekezetek meglátogatása
Most tehát kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, de most sem fogok tőletek semmit sem kérni, sem elfogadni. Engem nem az érdekel, amitek van, hanem titeket magatokat szeretnélek látni. (Pál második levele a Korintusbeliekhez 12:14)
Az Agapé egyház több évtizedes roma missziós tapasztalata alapján a társadalmi beilleszkedéssel küszködő romaság a számára adódó lehetőségekkel igazán csak akkor tud élni, ha a gondolkodása és a szíve megváltozik. Erre a legjobb lehetőség az evangéliumban és Jézus Krisztus személyével való kapcsolatban van. A romák között eltöltött sok év után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezeknek az embereknek az életében és hátrányos helyzetében igazi fordulatot az hozhat, ha a gondolkodásukban és a szívükben változás áll be. E nélkül a társadalmi, politikai, gazdasági, keresztényi segítségek nem tudnak célt érni.
Tapasztalataink összegyűjtésével az eddiginél is hatékonyabb munkát kívánunk végezni, amely során a missziós tevékenység mellett segítenénk az emberi életek megváltozását, a hátrányos helyzetű roma lakosság felzárkózását. Ez csak rendszeres kapcsolattartással és példamutatással lehetséges. Ezért végezzük a roma vezetők képzését is. A közösségek és azok tagjainak meglátogatásával a saját életközösségükben is találkozhatunk ezekkel az emberekkel.
A roma közösségek látogatásainak alkalmával a Közösség önkéntes szolgálóinak segítségével hétköznapi és hétvégi programokat is szervezünk. A roma embereknek ezen programok alakalmával gyakorlati segítséget kívánunk nyújtani, melyek keretében megtanulhatják, az önfenntartást, hogyan találjanak munkát vagy megélhetést a földművelés, gazdálkodás és állattartás területén. A munkagépeket, a megfelelő szerszámokat, a vetőmagokat, állatállományt, a szükséges földterületet, az előbbiek tárolására alkalmas ingatlanokat, valamint a betanítást végző szakembereket, a program során biztosítjuk számukra. Az elmúlt években tapasztaltak szerint, ezt a fajta segítségnyújtást pozitív változások kísérik a roma emberek családhoz, felelőségvállaláshoz, az anyagiakhoz és a munkához való gondolkozásuk viszonyában, így messze túlmutat az eseti vagy rendszeres „segélycsomagok” átadásán.
