Szolgálati beszámoló (2018. április)
Perjesi István beszámolója
Ápr. 1. Tömeges bemerítkezés
Már szombat este leutaztam Debrecenbe, hogy csatlakozzam ahhoz a csoporthoz, amely Tajvanból érkezett, és segíteni akar a tiszavasvári roma missziónak. Egy órányi autóútra kaptak csak szállást, ahol a 80 fős csoportot el tudták helyezni. Ezek a testvérek egy hétre jöttek Magyarországra: márc. 28-án érkeztek és ápr. 3-án indultak vissza.
A tajvaniakról érdemes tudni azt, hogy az ő országukban a dolgozó embereknek mindössze 7 nap szabadságuk van. Most ezt az egész évi szabadságukat áldozták fel azért, hogy a tiszavasvári romatelepen szolgáljanak az evangéliummal. A csoport minden tagja már hosszú ideje igyekezett a pénzét félretenni erre az útra, ami a résztvevőknek 2 havi fizetésébe került. A csoport összesen 16 millió forintot áldozott erre a missziós hétre. A „Bread of life”, tajvani gyülekezet, ahonnan a testvérek érkeztek, 65 éves, jelenleg 15 ezer fős és 139 országban van missziójuk. Magyarországra lényegében a bibliaiskolájuk hallgatói jöttek most nagy százalékban.
Ennek a missziós hétnek a stratégiája az volt, hogy szerdától kezdve minden nap kiscsoportokra osztva a tiszavasvári romatelep minden otthonába ellátogattak. Egy ilyen csoportnak 3-4 tajvani, egy helybeli gyülekezeti és egy tolmács tagja volt. Minden nap délelőttől egész estig látogatták a családokat, beszéltek Jézus Krisztusról, és már a hét folyamán is nagyon sokan elfogadták az Úr Jézust, Megváltójuknak. Ennek volt egy csodálatos gyógyulási bizonysága is, amikor egy fiúnak, aki vak volt, az imáságok nyomán megnyílt a szeme.
Én szombat este csatlakoztam a csoporthoz, és húsvét vasárnap reggel a debreceni szállodában szolgáltam a tajvani testvérek felé. Kicsit furcsa volt, hogy a szolgálatomat nemcsak angolra, hanem kínai nyelvre is fordították. Délelőtt beszéltem a magyarországi missziós helyzetről, ahogyan én látom a dolgokat, beszéltem a roma misszióról, és hogy ez ügyben hogyan vezet bennünket az Úr. A magyarországi roma missziók mindegyike belátta azt, hogy a felszínes eredmények nem sokat érnek, ha a megtérők élete nem igazán változik meg, ha ugyanaz marad a jellemük, és csak felszínes az Istenhez való kapcsolódásuk. Ezért ma Magyarországon mindenütt igyekeznek a megtérőket tanítvánnyá, a tanítványokat szolgálóvá, a szolgálókat pedig vezetőkké tenni.
Ez nem annyira látványos, de hosszú távon mégis ennek látjuk inkább a jó gyümölcseit. A délelőtti alkalom után a tajvaniak két nagy busszal, mi pedig a gépkocsinkkal elindultunk Tiszavasváriba. Húsvét vasárnapra és hétfőre a helyiek egy új sportcsarnokot béreltek ki.
Miután megérkeztünk a sportcsarnokba, a tajvani testvérek felállították azokat a standokat, ahol gyermekek számára különböző ügyességi játékokat szerveztek. Ezen a 10 állomáshelyen, ha valaki végigment, akkor a végén jutalmat kapott. Az én becsléseim szerint több száz roma gyerek vett részt a megmérettetéseken, és voltak olyan standok, ahol nagyon nehéz volt rendet tartani közöttük a nagy buzgóságuk miatt.
3 órakor elkezdődött az evangelizációs alkalom. Először a tajvaniak énekeltek két jól ismert éneket, amibe bevonták a helyieket a táncos részbe, aztán a tiszavasvári gyülekezet dicsőítő csapata következett. Mondanom sem kell, hogy a roma dicsőítés hogyan hozta tűzbe-lázba a több mint 500 fős gyülekezetet. Amikor az evangélium hirdetésére engem szólítottak, akkor éppen elég nagy volt felfordulás. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy a sok-sok gyermeket, előrehívtam a szószékem elé, és ők ott ültek végig a földön előttem. A szolgálatomban 5 percenként a gyerekekhez szóltam, bevonva őket és a figyelmüket a szolgálatba, és így egész jó körülmények adódtak ahhoz, hogy az evangéliumot rövidebben ugyan, mint terveztem, de érthetően el tudjam mondani az embereknek. A döntésre hívásnál a tajvaniak kérésére csak felállítottam az embereket, akikhez aztán a szolgálócsoport és a helyi gyülekezet tagjai mentek oda.
A döntésre hívásra reagálók száma becslésem szerint 60-80 fő lehetett. Ezen felül az előttem ülő kb. 150 főnyi gyermekhad 100%-ban mind felállt, és mondták el a befogadók imáját. Utána mindegyikért imádkoztam kézrátétellel, és mindegyiknek gratuláltam a döntéséhez egy kézfogással. Ez a művelet elég hosszú ideig tartott. Ezt követően egy fergeteges ujjongó dicsőítéssor következett, amit a tajvani csoport tánccsoportja koordinált. Mindannyian sajnáltuk, amikor az istentisztelet véget ért.
A hétfői alkalomra már nem tudtam ott maradni, amikor az egész heti munka és az evangelizáció csúcspontjaként a bemerítést tartották. Egy testvért bíztak meg, hogy számoljon folyamatosan, hogy hány embert merítenek be, de a nagy sürgés-forgásban erről többször megfeledkezett, és így jelenleg a nem hivatalos találgatások alapján 100 és 150 közé teszik a bemerítettek számát.
Az evangelizációra való felkészüléskor nagy hangsúly került arra, hogyan foglalkozzanak a döntöttekkel. Ez jelen pillanatban is nagy erőkkel folyik, hogy ezek a testvérek ne csak döntöttek és bemerítettek, hanem tanítványok is legyenek.
Április 3-5. Siklós
Az elmúlt év Havanna lakótelepi evangelizációja után a gyülekezet presbitériuma egy siklósi 2 éjszakás wellness utalvánnyal ajándékozott meg bennünket. Mivel már több évtizede húsvét után feleségemmel két éjszakára elvonulunk egy kicsit pihenni, így most ebben az évben ezt a lehetőséget használtuk fel erre. Jó volt egy kicsit kipihenni magunkat, együtt lenni és felfrissülni a következő feladatokhoz. Ezúton is köszönjük a presbitereknek és a pestlőrinci gyülekezetnek ezt az ajándékot.
Április 5-7. Szívkapcsolat
Már sokadik alkalommal gyűltünk össze Poroszlón a különböző Agapé gyülekezetekből érkező, és a velünk szoros kapcsolatban álló gyülekezetek vezetőivel, hogy ápoljuk a közösségünket, megbeszéljük a mindannyiunkat érintő kihívásokat és feladatokat, és bátorítsuk egymást. Ezen az alkalmon nagy segítségemre volt Sisa Attila, Kopcsó Attila, Bodó Csaba és Henderson Paul testvérek, akikkel megosztottam a szolgálatomat. Péntek este a szívemen levő látásokról beszéltem a testvéreimnek, amit aztán részletesen is igyekeztünk átbeszélni. Szombaton délelőtt az Ige és az imádság volt a középpontban, majd tájékoztatást adtam az Agapé közösség működéséről, a bennünket érintő kihívásokról, és arról, hogyan tudjuk a közösséget szervezetileg is és működésileg is előbbre juttatni.
Délután nagyon megható bizonyságtételek hangzottak el azon gyülekezetek részéről, akik az elmúlt években nehézségeken mentek át, de az Úr kegyelméből talpra álltak, és ma már valamennyien felszálló ágba kerültek. Számomra az egyik legmeghatóbb bizonyságtétel Balog Feri gödöllői pásztor részéről hangzott el, aki elmondta, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül, és hogy 12 főre csappant a közösség létszáma. Mégis, amikor a több száztagú pestlőrinci gyülekezet segítséget kért tőlük a Royal Rangers munkához, akkor készen álltak arra, hogy egy fiatal házaspárt átengedjenek a lőrinci gyülekezetnek, hogy ezáltal is segítségükre legyenek. Voltak gyülekezetek, akik a győzelmeikről és növekedésükről számolhattak be, aminek mindannyian nagyon örültünk. Az alkalom végén kis csoportokban imádságokkal, Igékkel és prófétai szóval bíztattuk egymást. A visszajelzések szerint mindenki jó lelkületűnek és bátorítónak élte meg az együttlétünket.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!