Szolgálati beszámoló (2018. április)
Perjesi István beszámolója
Ápr. 1. Tömeges bemerítkezés
Már szombat este leutaztam Debrecenbe, hogy csatlakozzam ahhoz a csoporthoz, amely Tajvanból érkezett, és segíteni akar a tiszavasvári roma missziónak. Egy órányi autóútra kaptak csak szállást, ahol a 80 fős csoportot el tudták helyezni. Ezek a testvérek egy hétre jöttek Magyarországra: márc. 28-án érkeztek és ápr. 3-án indultak vissza.
A tajvaniakról érdemes tudni azt, hogy az ő országukban a dolgozó embereknek mindössze 7 nap szabadságuk van. Most ezt az egész évi szabadságukat áldozták fel azért, hogy a tiszavasvári romatelepen szolgáljanak az evangéliummal. A csoport minden tagja már hosszú ideje igyekezett a pénzét félretenni erre az útra, ami a résztvevőknek 2 havi fizetésébe került. A csoport összesen 16 millió forintot áldozott erre a missziós hétre. A „Bread of life”, tajvani gyülekezet, ahonnan a testvérek érkeztek, 65 éves, jelenleg 15 ezer fős és 139 országban van missziójuk. Magyarországra lényegében a bibliaiskolájuk hallgatói jöttek most nagy százalékban.
Ennek a missziós hétnek a stratégiája az volt, hogy szerdától kezdve minden nap kiscsoportokra osztva a tiszavasvári romatelep minden otthonába ellátogattak. Egy ilyen csoportnak 3-4 tajvani, egy helybeli gyülekezeti és egy tolmács tagja volt. Minden nap délelőttől egész estig látogatták a családokat, beszéltek Jézus Krisztusról, és már a hét folyamán is nagyon sokan elfogadták az Úr Jézust, Megváltójuknak. Ennek volt egy csodálatos gyógyulási bizonysága is, amikor egy fiúnak, aki vak volt, az imáságok nyomán megnyílt a szeme.
Én szombat este csatlakoztam a csoporthoz, és húsvét vasárnap reggel a debreceni szállodában szolgáltam a tajvani testvérek felé. Kicsit furcsa volt, hogy a szolgálatomat nemcsak angolra, hanem kínai nyelvre is fordították. Délelőtt beszéltem a magyarországi missziós helyzetről, ahogyan én látom a dolgokat, beszéltem a roma misszióról, és hogy ez ügyben hogyan vezet bennünket az Úr. A magyarországi roma missziók mindegyike belátta azt, hogy a felszínes eredmények nem sokat érnek, ha a megtérők élete nem igazán változik meg, ha ugyanaz marad a jellemük, és csak felszínes az Istenhez való kapcsolódásuk. Ezért ma Magyarországon mindenütt igyekeznek a megtérőket tanítvánnyá, a tanítványokat szolgálóvá, a szolgálókat pedig vezetőkké tenni.
Ez nem annyira látványos, de hosszú távon mégis ennek látjuk inkább a jó gyümölcseit. A délelőtti alkalom után a tajvaniak két nagy busszal, mi pedig a gépkocsinkkal elindultunk Tiszavasváriba. Húsvét vasárnapra és hétfőre a helyiek egy új sportcsarnokot béreltek ki.
Miután megérkeztünk a sportcsarnokba, a tajvani testvérek felállították azokat a standokat, ahol gyermekek számára különböző ügyességi játékokat szerveztek. Ezen a 10 állomáshelyen, ha valaki végigment, akkor a végén jutalmat kapott. Az én becsléseim szerint több száz roma gyerek vett részt a megmérettetéseken, és voltak olyan standok, ahol nagyon nehéz volt rendet tartani közöttük a nagy buzgóságuk miatt.
3 órakor elkezdődött az evangelizációs alkalom. Először a tajvaniak énekeltek két jól ismert éneket, amibe bevonták a helyieket a táncos részbe, aztán a tiszavasvári gyülekezet dicsőítő csapata következett. Mondanom sem kell, hogy a roma dicsőítés hogyan hozta tűzbe-lázba a több mint 500 fős gyülekezetet. Amikor az evangélium hirdetésére engem szólítottak, akkor éppen elég nagy volt felfordulás. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy a sok-sok gyermeket, előrehívtam a szószékem elé, és ők ott ültek végig a földön előttem. A szolgálatomban 5 percenként a gyerekekhez szóltam, bevonva őket és a figyelmüket a szolgálatba, és így egész jó körülmények adódtak ahhoz, hogy az evangéliumot rövidebben ugyan, mint terveztem, de érthetően el tudjam mondani az embereknek. A döntésre hívásnál a tajvaniak kérésére csak felállítottam az embereket, akikhez aztán a szolgálócsoport és a helyi gyülekezet tagjai mentek oda.
A döntésre hívásra reagálók száma becslésem szerint 60-80 fő lehetett. Ezen felül az előttem ülő kb. 150 főnyi gyermekhad 100%-ban mind felállt, és mondták el a befogadók imáját. Utána mindegyikért imádkoztam kézrátétellel, és mindegyiknek gratuláltam a döntéséhez egy kézfogással. Ez a művelet elég hosszú ideig tartott. Ezt követően egy fergeteges ujjongó dicsőítéssor következett, amit a tajvani csoport tánccsoportja koordinált. Mindannyian sajnáltuk, amikor az istentisztelet véget ért.
A hétfői alkalomra már nem tudtam ott maradni, amikor az egész heti munka és az evangelizáció csúcspontjaként a bemerítést tartották. Egy testvért bíztak meg, hogy számoljon folyamatosan, hogy hány embert merítenek be, de a nagy sürgés-forgásban erről többször megfeledkezett, és így jelenleg a nem hivatalos találgatások alapján 100 és 150 közé teszik a bemerítettek számát.
Az evangelizációra való felkészüléskor nagy hangsúly került arra, hogyan foglalkozzanak a döntöttekkel. Ez jelen pillanatban is nagy erőkkel folyik, hogy ezek a testvérek ne csak döntöttek és bemerítettek, hanem tanítványok is legyenek.
Április 3-5. Siklós
Az elmúlt év Havanna lakótelepi evangelizációja után a gyülekezet presbitériuma egy siklósi 2 éjszakás wellness utalvánnyal ajándékozott meg bennünket. Mivel már több évtizede húsvét után feleségemmel két éjszakára elvonulunk egy kicsit pihenni, így most ebben az évben ezt a lehetőséget használtuk fel erre. Jó volt egy kicsit kipihenni magunkat, együtt lenni és felfrissülni a következő feladatokhoz. Ezúton is köszönjük a presbitereknek és a pestlőrinci gyülekezetnek ezt az ajándékot.
Április 5-7. Szívkapcsolat
Már sokadik alkalommal gyűltünk össze Poroszlón a különböző Agapé gyülekezetekből érkező, és a velünk szoros kapcsolatban álló gyülekezetek vezetőivel, hogy ápoljuk a közösségünket, megbeszéljük a mindannyiunkat érintő kihívásokat és feladatokat, és bátorítsuk egymást. Ezen az alkalmon nagy segítségemre volt Sisa Attila, Kopcsó Attila, Bodó Csaba és Henderson Paul testvérek, akikkel megosztottam a szolgálatomat. Péntek este a szívemen levő látásokról beszéltem a testvéreimnek, amit aztán részletesen is igyekeztünk átbeszélni. Szombaton délelőtt az Ige és az imádság volt a középpontban, majd tájékoztatást adtam az Agapé közösség működéséről, a bennünket érintő kihívásokról, és arról, hogyan tudjuk a közösséget szervezetileg is és működésileg is előbbre juttatni.
Délután nagyon megható bizonyságtételek hangzottak el azon gyülekezetek részéről, akik az elmúlt években nehézségeken mentek át, de az Úr kegyelméből talpra álltak, és ma már valamennyien felszálló ágba kerültek. Számomra az egyik legmeghatóbb bizonyságtétel Balog Feri gödöllői pásztor részéről hangzott el, aki elmondta, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül, és hogy 12 főre csappant a közösség létszáma. Mégis, amikor a több száztagú pestlőrinci gyülekezet segítséget kért tőlük a Royal Rangers munkához, akkor készen álltak arra, hogy egy fiatal házaspárt átengedjenek a lőrinci gyülekezetnek, hogy ezáltal is segítségükre legyenek. Voltak gyülekezetek, akik a győzelmeikről és növekedésükről számolhattak be, aminek mindannyian nagyon örültünk. Az alkalom végén kis csoportokban imádságokkal, Igékkel és prófétai szóval bíztattuk egymást. A visszajelzések szerint mindenki jó lelkületűnek és bátorítónak élte meg az együttlétünket.
Április 8. Presbiteravatás
Vasárnap délelőtt feleségemmel Solymárra látogattunk, hogy részt vegyünk a gyülekezet presbiteravató istentiszteletén. Az igeszolgálatom is ehhez kapcsolódott, amivel az új presbitereket a régiekkel együtt bátorítottam, hogy valóban egy új szolgálati időszak kezdődjön az életükben. Három presbitert avattunk, akiknek a feleségeik is ott álltak a szolgálati kirendelésnél férjeik mellett. Bodó Csaba pásztor és Mezei Feri presbiter és jómagam imádkoztunk az újonnan szolgálatba álló testvéreinkért, kentük fel és rendeltük ki őket a szolgálatra. Az egész alkalom végén a gyülekezet immáron 5 presbitere állt a gyülekezet elé feleségeikkel együtt, és mint atyai szolgáló áldottam meg a közös munkájukat és szolgálatukat. Ebédre Bodó Csabáékhoz voltunk hivatalosak, és kihasználtuk ezt az időt arra, hogy az életükkel és szolgálatukkal kapcsolatban átbeszéljünk dolgokat, és igyekeztem mindenben bátorítani őket.
Április 12. Új plántálás
Egyik munkatársammal Pándra látogattunk. A Kelj fel, tündökölj alkalmaknak ez egy következő gyümölcse. A legutóbbi ilyen istentisztelet végén ugyanis megkeresett egy testvérnő, és a segítségemet kérte ahhoz a pándi szolgálathoz, ami évekkel ezelőtt elkezdődött, de mindeddig nem tudott kibontakozni. Először bemutatott egy alapítványi munkát a községükben. A „Nem adom fel” Alapítvány a pándi önkormányzattól kapott házban hátrányos helyzetű gyermekeket karol fel, akik az iskola után ott gyülekeznek, és ahol mindenféle formában igyekeznek fejleszteni őket. Ennek már nagyon jó eredményei mutatkoznak. A 13 gyermekből mindössze három roma. Ez az alapítvány működteti Budapesten hasonló néven azt a kávézót, ahol csak fogyatékos embereket foglalkoztatnak. Mielőtt a gyerekek megérkeztek volna az iskolából Deményiné Éva testvérnő bemutatta a 2000 lakosú községüket, többek között elvitt egy a településen kívüli erdős részre, ahol több éve azt figyeli meg, hogy valószínűleg állatáldozatokat mutatnak be időről időre. Ennek majd szakértő testvérek bevonásával fogunk utánajárni a későbbiek során. Amikor a gyermekek megérkeztek, igyekeztünk mi is bekapcsolódni a beszélgetéseikbe, ami nem volt igazán könnyű, de aztán sikerült mégis megnyerni a figyelmüket és szívüket, és az addig ordibáló gyerekekkel sikerült suttogósat játszani, ahol titkokat mondtunk el egymásnak, és eközben próbáltam az evangéliumot kicsit közel hozni a szívükhöz. Az alapítvány minden hétköznap 6 óra körül vacsorával bocsátja el a gyermekeket az otthonukba.
Ezt követően elmentünk egy családi házhoz, ahol rendszeresen öt testvér imaalkalmakat tart. Már hosszabb ideje imádkoznak a falujukért és azért, hogy az evangélium utat találjon magának. A lakótelepükről egy kis térképet készítettek, ami fölött rendszeresen imádkoznak. Én abban igyekeztem segíteni nekik, hogy hogyan kezdjék el missziós tevékenységüket, akár úgy, mint kismama, a hasonló helyzetű kismamák között, a fociedző a csapatába járó fiatalok családjai között, illetve a postán dolgozó testvérnő, aki mindenkit ismer a faluban, vagy az, akinek sok jó kapcsolata van, az a kapcsolatait felhasználva, hogyan tudja felhasználni, hogy ezáltal az evangéliumot közel vigye az emberekhez. Most gyűjtik össze azt a névsort, akikért rendszeresen fognak imádkozni, és akikre nézve ebben az évben egy misszió indul el. A testvérek nagyon örültek a találkozásnak, a bátorításnak és jó reménységgel vannak a szellemi jövőjükkel kapcsolatosan.
Április 13-15. Radikális királyság
A Belvárosi gyülekezetben Radikális királyság címmel konferenciát tartottunk. A helyi pásztor, Dombó Zsolt mellett Nemes Pál, Tomi Ayrami és én voltunk a szolgálattevők. Nagyon élveztem testvéreim szolgálat és nagyon sokat épültem belőle. Tudom, hogy a résztvevők mindegyike áldást vehetett ezeken az alkalmakon. Zsolt testvéremmel úgy tervezzük, hogy ez ősszel folytatódni fog, remélve, hogy ez sokak épülésére lesz.
Április 18. Irány a rendőrlaktanya
Ebben az évben most először találkozhattunk imaalkalmon, ahol csak két rendőrtestvérnek sikerült szabaddá tennie magát. Szerintem az Ige és az imádkozás nagyon jó légkörben ment végbe, de úgy döntöttünk, hogy a jövőre nézve a rendőrlaktanyában próbálunk helyet kérni az imádkozásokhoz, és valószínű, hogy könnyebben fogjuk elérni egyrészt a hívőket, másrészt az evangélium után érdeklődőket.
Április 20-29. Ahol a keresztények többségben vannak
Erdélyi testvérek tanácsára feleségemmel együtt beneveztünk egy Nagyváradhoz közeli gyógyvizes fürdőhelyre, ahol 9 napot töltöttünk. Néhány évtizede a pusztaság közepén felfakadt egy gyógyvizes hőforrás, amit pár éve egy baptista vállalkozó testvér kiépített óriási fürdőkomplexummá. A víz valóban sok gyógyító hatású ásványi anyagot tartalmaz, olyan vörös a színe, hogy minden fürdőruhánk a hazatérésünk után hypózásra szorult. A gyógyvizes medencében sokszor nagy tömeg verődött össze, és fantasztikus volt látni azt, ahogyan az emberek egymással beszélgetnek. Tudomásunk szerint a fürdőzők több mint 60 %-a újjászületett keresztény volt. Amikor egy-egy nem hívővel beszélgettek, jó volt látni a keresztények összefogását, amikor pedig a keresztények egymással tették ugyanezt, akkor érdekes volt látni, a karizmatikus és nem karizmatikus vitatkozókat.
A magyarul beszélők nagyon hiányoztak nekem, és így csak a németül vagy angolul beszélő emberek jöhettek szóba a társalgáshoz. A fürdő önmagában véve nem keresztény hely, ezért jó volt látni az étteremben, hogy rajtunk kívül jó páran az étkezés előtt megáldják az ételt. A felfrissülés hetében sikerült alkalmat találni, hogy Pokorny Istvánnal a nagyváradi Agapé gyülekezet pásztorával találkozzunk, aki csupa jó híreket mondott a gyülekezetük növekedéséről és Isten hatékony munkájáról az életükben.
Április 29. Tartós gyógyulás egy agresszív rákdaganatból
Vasárnap a fürdőből hazafelé megálltunk, hogy részt vegyünk a Győzelem gyülekezet istentiszteletén. Jó volt érzékelni a testvérek fogadókészségében az isteni szeretetet és megbecsülést. Nagy öröm volt találkozni az egyik presbiter házaspárral, akik a novemberi találkozásunk és imádságaink után végre Isten áldásában részesültek: a kis Nátán már négy és fél hónapos az anyukája méhében. Az imádkozások során Budai Béla testvér, a gyülekezet pásztora hívogatta a testvéreket, hogy ha valakinek szüksége van imára, akkor jöjjön előre, de senki nem mozdult erre a felhívásra. Aztán egy testvérnő előretámogatott egy másik testvérnőt, aki láthatóan nagyon szenvedett a fejgörcse miatt. Imádkoztam érte, és utána megkérdeztem, hogy hogy érzi magát. A válasza az volt, hogy 80%-ban jobban, majd miután a maradék 20%-ért is imádkoztunk, a hölgy ujjongani kezdett, mert teljesen megszűnt a fejfájása. A két testvérnő lelkes örömtánca nagyon megbátorította és beindította az imát igénylők sorát.
Eközben volt egy újabb élményem, ami nagyon bátorított, amikor egy testvérnő előrejött, és azt kérte, hogy imádkozzunk azért, hogy végre a leszázalékolásból kiléphessen, és újra munkába állhasson. Elmondta, hogy 9 évvel korábban, amikor az Erdélyi konferenciákat tartottuk, akkor imádkoztam érte, mert egy nagyon erőszakos rákos daganata volt, és már az orvosok is lemondtak róla. Valóban visszaemlékeztem erre az esetre, mert nagyon drámai volt. Az Úr ezután csodát tett vele, mert a legközelebbi vizsgálat azt derítette ki, hogy a rákos daganat teljesen eltűnt. Most azért imádkoztunk, hogy végre az orvosoktól is megkapja azt az igazolását, amely végre 8 órás munkakör betöltését tenné számára lehetővé. Együtt vacsoráztunk a gyülekezet vezetőivel és azok feleségeivel, és ennek keretén belül megragadtuk annak a lehetőségét, hogy az ez évi közös alkalmainkra is felkészüljünk.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
