Szolgálati beszámoló (2018. december)
Perjesi István beszámolója
Atyaság otthon
Ebben az évben családi viszonylatban is felfrissítettem a családtagok felé gyakorolt atyai szolgálatot. Az utóbbi években már csak papa-napokat tartottam az unokáimmal. Mindig a soron következővel csináltunk egész napos programot, amit ők pontosan nyilvántartanak, hogy ki mikor következik. Ebben az évben azonban fontosnak találtam, hogy a gyermekeimmel, menyemmel és vejemmel is újítsam fel ezt a régi szokásunkat. Dávid fiammal ez többszörösen is működik, hiszen ő sok szolgálati utamra kísér el, ahol nemcsak sofőri szolgálatot, hanem prófétai szolgálatot is vállal mellettem.
December elején Szabolcs fiam következett, vele Siófokon töltöttem 2 napot, egy apa-fia hétvége keretében, amit a menyem finanszírozott. Nagyon áldott volt, hogy megfrissíthettük a kapcsolatunkat, és ez a folytatásban is érezteti már jó hatását.
Dec. 2. Új kozmetikum
December 2-án Pestlőrincen szolgáltam, nagyon jó összhangot megélve az Isten Igéjével és a gyülekezet tagjaival. Itt mutathattam be frissen megjelent könyvemet, a „Ránctalanítót”, melynek célja mosolyt fakasztani az olvasók szívében és arcán. Különös élmény volt, hogy az istentisztelet végén nemcsak egyedül dedikálhattam, hanem a gyülekezetünk tagjával Zsludovné K. Tündével együtt tehettem, akinek szintén azon a héten jelent meg a könyve. Úgy tűnik, hogy felhagytunk nemesi címünkkel, mert írunk is és olvasunk is.
Dec. 3-i hét Atyaság az egyházban
Erre a hétre zsúfolódott össze nagyon sok atyai szolgálat, különböző közösségekben, felekezetekben szolgáló pásztorok és azok feleségei szinte egymásnak adták a kilincset. Számomra nagy élmény, ahogyan látom, hogy Isten hogyan használja atyai szívemet és ajándékomat szolgatársaim és azok családjai felé.
Dec. 8. Lilith szellem
Többen is elkísértek a bajai gyülekezetbe, ahol egész napos alkalmat tartottunk több helyről érkezett szolgáló testvérekkel. Délelőtt a helyi gyülekezet pásztora szolgált. Különösen érdekes volt, amit a Lilith szellemről (Ézs 34:14) és annak ártó működéséről mondott el. Az ebéd után én szolgáltam az Igével, hogy az a felhatalmazottság és erő, ami Jézusban működött, hogyan tud a mi életünkben is megnyilvánulni.
Az alkalom végén pedig sok testvérért imádkozhattunk különböző témakörökben. A közös vacsoránkon jó volt kiértékelni az egész nap programját.
Dec. 9. Prédikáció esernyő alatt
A tiszavasvári alkalomra is több testvér kísért el. Egy új építésű iskola ebédlőjében jöttek össze roma testvérek különböző településekről. A nap folyamán több mint tízen szolgáltunk különböző témakörökben. Erdélyi roma gyülekezetek szolgálói is eljöttek erre az alkalomra és nagy erővel hirdették az Isten Igéjét. Én a nap végére lettem beosztva és a szolgálat közben egy hirtelen indíttatásból az esernyőmmel illusztráltam, hogy mennyire fontos dolog isteni befedezés alá kerülni és ott is maradni. Úgy gondolom, hogy a roma testvéreknek sikerült nagyon megragadni az üzenetet, amin keresztül egyértelművé vált számukra is az, hogy ha nem szabályszerűen építjük fel és működtetjük a kereszténységünket, akkor az ördög könnyen elkaphat bennünket.
Az alkalom végén több mint egy óráig tartott a szükségekért való egyéb imádkozás. A tiszavasvári gyülekezet egy nagyon jól pásztorolt közösség, ahol meglátszik a gyülekezeten, hogy a vezetők fontosnak tartják, hogy ne érzelmekre, hanem Isten Igéjére építsék a testvérek hitét és életét.
Dec. 11. Szlovák gyülekezet plántálás Budapesten
Ezen a napon Paul Hendersonnal együtt ebédeltünk egy szlovákiai házaspárral Tóth Miroslavval és feleségével. Miroslav Szlovákiában több gyülekezetet alapított és az így létrejött hálózatot vezeti. Egy korábbi találkozásunk alkalmával kiderült, hogy évek óta hordozza a szívében azt a gondolatot, hogy Budapesten kellene gyülekezetet plántálnia. Beszélt az elképzeléseiről, amelynek során jó volt látni, hogy mennyire nyitott arra, hogy az isteni hívásnak engedve lakást béreljen Budapesten és 2019-ben elkezdje ezt a munkát. Bár édesapja miskolci származású, és így a magyar nyelvet elég jól érti, de így sem lesz kis feladat az, amit vállal, hogy megtanul magyarul, hogy prédikálni tudjon a budapesti embereknek. A szívemben teljes készség van arra, hogy amivel tudok, segítsek neki, mert érzékelem azt, hogy őszinte szívvel indul el ebben az isteni elhívásban.
Szent izgalom van a szívemben, hogy a Kálvin tér környékére tervezett gyülekezet hogyan fog elindulni a közeljövőben.
Dec. 15. A szeretetölelés hatalma
Szombaton kicsit korábban indultunk Sarudra, mert szemrevételeztük azt az új helyet Tiszafüreden, ahova az Agapé vezetői alkalmat tervezzük tavasszal. A szálloda alkalmazottai meglepően nagy tisztelettel és szeretettel fogadtak bennünket, és jó volt látni azt, hogy ez a hely nagyon alkalmas lesz arra, hogy a 70-80 Agapé vezető nyugodt körülmények között erősítse meg kapcsolatát az Úrral és egymással.
Aztán megtekintettük Sarudon azt a telket, amit egy roma házaspár ajándékozott az Agapé gyülekezetnek, és amely a Tisza-tavi üdülőövezetben található. Ezzel kapcsolatosan figyelünk Istenre, hogy ezzel a lehetőséggel mit szeretne kibontakoztatni majd a jövőben.
A sarudi gyülekezetben az utóbbi időben sajnos nem jól alakultak a dolgok. A gyülekezet egy része egy vezető testvérrel kiszakadt a gyülekezetből, de mindezt nem jó lelkülettel és hozzáállással tették, és az elmúlt hónapokban többször nagy veszekedéseket robbantottak ki, ahol az istentiszteletek is aztán kudarcba fulladtak. A gyülekezet pásztora kicsit elsápadt, amikor azt látta, hogy ez a csoport arra a hírre, hogy én fogok szolgálni, azon a szombaton bevonult a gyülekezeti terembe láthatóan rossz lelkülettel, és arra készülve, hogy ismét vitát és veszekedéseket gerjesszenek. Az Igehirdetés alatt is érezhető volt ez a feszültség, hogy bármelyik pillanatban robbanhat a „bomba”.
Az igehirdetésem után szinte természetesen alakult ki, hogy az Igével kapcsolatosan beszélgetni kezdtünk, amit én vezettem, de amint a kiszakadt csoport valamely tagja kapott szót, az néhány percen belül eljutott arra a pontra, hogy egyre indulatosabban, vehemensen, és egyre inkább nem oda illő lelkülettel próbálta elmondani a sérelmeit. Eközben nagyon imádkoztam, hogy ne legyen zűrzavar vagy akár verekedés is, és Isten adjon bölcsességet ennek a helyzetnek a levezetéséhez.
Az Úr meghallgatta az imámat, mert amikor az első felszólaló óriási vehemenciával kezdett beszélni, az az indíttatásom támadt, hogy odamegyek, átölelem, és addig tartom őt ölelő karjaim között, amíg nem enged benne az indulat, és átjárja az Isten szeretete. Amikor éreztem, hogy ez megtörtént, akkor elengedtem és az illető csendben visszaült a helyére. Ekkor jött a következő felszólaló, aki szintén indulattal kezdte, akit szintén átöleltem, és addig tartottam őt a szeretetemben, amíg csendben könnyezve visszaült. Így sorban szólaltak meg a csoport tagjai és voltak, akik már szó nélkül álltak fel az ölelésre, és az eredmény az Isten munkájával kapcsolatosan kézzel fogható volt, mert a beszélgetés teljes békességben ért véget, és annak a végén a kiszakadt csoport tagjai sorra mentek oda a pásztorhoz és a gyülekezet tagjaihoz és sírva kértek bocsánatot és jelezték, hogy szeretnének visszajönni a gyülekezetbe.
Fantasztikus élmény volt látni az egymás nyakába boruló és egymásért imádkozó, békességre jutó embereket, akik aztán tényleg belátták a hibájukat, és kifejezésre juttatták, hogy rendezni kívánják kapcsolatukat egyrészt az Úrral, másrészt a pásztorral és a gyülekezet tagjaival. Csodáltam Isten bölcsességét és a szeretet hatalmának a megnyilvánulását, hogy az csodákra képes.
Dec. 16. Mennyei nyomra bukkant a rendőr
Dávid fiammal együtt látogattam meg a két szegedi gyülekezetet. Délelőtt a Kitárt Kapu gyülekezetben szolgáltam. Egy kis gyülekezetben nagy örömöt jelent néhány látogatónak a jelenléte, így volt okunk az örvendezésre. Különösen hálás voltam azért, hogy az alkalom végén egy volt nyomozótiszttel beszélgettem, aki megnyitotta a szívét az Úr előtt, és határozottan látható volt az, ahogyan a döntése után új távlatok nyíltak meg előtte. Remélem, hogy a mennyei forró nyomra bukkanva, most lesz igazán bűn-üldözővé a nyomozó.
A délutáni Édenkert gyülekezetben is voltak új látogatók, akik bizonyságot tettek arról, hogy jól érezték magukat ebben a közösségben. Mivel a vezetők ebben a gyülekezetben egy évre vállalták a szolgálatot, ezért az Igehirdetés után megkértem őket, hogy értékeljék a saját szemszögükből az elmúlt évet. Nagyon megható volt, ahogyan a szívük őszinteségével beszéltek az élményeikről, és arról, hogy a következő évre is adják magukat az Úrnak és a gyülekezeti szolgálatnak.
Ezt követően imádságban rendeltük ki testvéreinket, hogy vezessék 2019-ben is a gyülekezetet. A vezetők kirendelése után azt a testvérünket is kirendeltük szolgálatra dicsőítésvezetésben, aki a korábbi pásztor távozása után, amikor az igehirdetésben, a pásztorlásban és a dicsőítésben is nagy vákuum keletkezett, vállalta, hogy a meglevő gitártudományát felajánlja az Úrnak. Ezt követően rendszeresen gyakorolt és tanult meg új énekeket, ami által már a gyülekezet újra élvezheti az élő dicsőítés áldásait.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
