Szolgálati beszámoló (2018. január)
Perjesi István beszámolója
Jan. 2. Újra találkoztam a presbitériummal
Jan. 4-én „Sisa-nap”
Délelőtt Jászberénybe utaztam, hogy Sisa Attilával és feleségével, Andival találkozzam. Ezt a délelőttöt arra szántuk, hogy bátorítsam és tanácsoljam őket, hogy sokrétű és áldozatos munkájukat a lehető leghatékonyabban tudják kifejteni, a családon belül éppúgy, mint a gyülekezetben vagy a mindennapi életben. Ebéd után közösen szemléltük meg azt a tiszti klubot, ahol a gyülekezet februárban tervezi bemutatni a „Menny kapuja-pokol lángjai” evangelizációs színdarabot. Ez jó alkalom arra, hogy más gyülekezeteket és testvéreket is bevonjanak a szereposztásba, és hogy velük együttműködve tegyék hatékonnyá a városukban és a régióban a missziós terveiket.
Jan. Ha péntek, akkor dicsőítő és ima este
A januári péntekenkénti dicsőítő- és imaalkalmaknak idén is szokás szerint minden héten más gyülekezet adott otthont (Pestlőrinci Agapé, Szabadkeresztény, Péceli és Omega gyülekezetek). Mindenütt a helyi gyülekezet dicsőítő csapata szolgált, és a dicsőítés mellett minden héten a különböző hetek tematikája alapján megadott imatémákért imádkoztunk kisebb csoportokban.
Az imatermek szinte mindig megteltek Isten dicsőítésére és imádkozásra vágyó testvérekkel, és hisszük, hogy ez egy jó alapot teremtett számunkra, hogy ebben az évben áttörések legyenek a gyülekezetek és az egész eklézsia életében.
Jan. 6. Újra élednek a mezőkövesdi kapcsolatok
Jan. 6-án, szombaton, Mezőkövesden meglátogattam a feleségemmel Gönczi Zsoltot és a gyülekezetét. Korábban a mezőkövesdi gyülekezettel is szoros kapcsolatot ápoltunk, de az elmúlt években a különböző szolgálati irányok miatt megszakadt a kapcsolat, amit most Zsolttal felelevenítettünk. Tavaly a Miskolcon szervezett „Férjek és apák konferenciáján” szolgáltunk együtt, amelyet követően a vele együtt érkező testvérekben feltámadt a vágy, hogy meghívjanak a gyülekezetbe, amire az első lehetséges alkalom az újév első szombatja volt. A gyülekezet fele-fele arányban áll roma, illetve magyar testvérekből. Nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak, és az alkalom végén sokan álltak sorba még személyes imáért.
Az alkalom után odajött hozzám egy házaspár két gyermekkel, és elmondták, hogy szeretnék megköszönni azt, hogy sok évvel ezelőtt imádkoztam értük. Hosszú évekig kezelték a feleséget meddőséggel, és a pásztoruk javaslatára felkerestek engem, hogy imádkozzam értük. Több száz km-t tettek meg, hogy eljöjjenek oda, ahol épp szolgáltam, és imát kérjenek, ami után az Úr valóban megnyitotta a feleség méhét, és először egy gyönyörű kisfiút kaptak az Úrtól, majd pedig néhány évvel később egy kedves kislányt. Most odajöttek hozzám, hogy megköszönjék az imát, és bemutassák nekem a „gyümölcsöket”.
Az alkalmon bemutattam az „Elengedő szeretet” című könyvemet is, és a végén odajött hozzám egy hölgy, hogy ő végigolvasta az egész könyvemet az „elegendő” szeretetről, de csak most értette meg, ahogy hallott engem beszélni, hogy nem „elegendő”, hanem elengedő szeretetről beszél a könyv. Ezt követően együtt imádkoztunk azért, hogy életében és szívében mindig legyen ezentúl „elegendő” elengedő szeretet.
Az istentisztelet után egy vacsora mellett leültünk Zsolttal és feleségével, Enikővel, átbeszélni a jövőbeni terveket, lehetőségeket.
Jan. 7. Látás mentén építkeznek
Vasárnap a Belvárosi gyülekezet újévi első látásmegosztó alkalmán vettem részt, ahol Dombó Zsolt a gyülekezet pásztora elmondta a látását, elképzeléseit, terveit, és a gyülekezet tagjai is megosztották azt, ami bennük ezen látások nyomán megfogalmazódott. A gyülekezettel én is megoszthattam azt, amit vettem az Úrtól a gyülekezetre nézve, hogy idén nagy növekedést élhet meg ez a közösség. A pásztor felsorolta azokat a szolgálati területeket is, amelyekben a gyülekezet tagjai tavaly szolgáltak, és megköszönte minden szolgálónak az éves munkáját, valamint felsorolta azokat a területeket is, amelyekre az új évben várnak még új szolgálókat.
Jan. 7. Új gyülekezet indul
Este feleségemmel ellátogattunk Csobánkára, ahol a helyi „Ötteremben” egy különleges vacsora keretében megbeszéltük a csobánkai misszió jövőjét és lehetőségeit. Jó volt hallgatni Szabadhelyi Gábor látásait és elképzeléseit, és külön örömmel töltött el, hogy Rajz Józsefnek és feleségének, Andinak, a szívére helyezte az Úr, hogy elkötelezetten bekapcsolódjanak a csobánkai misszióba, és a csobánkai gyülekezet plántálásába. Hiszem, hogy az Úr itt is nagy változásokat és növekedést fog munkálni az idei évben.
Jan. 9. Bekapcsolódás az Aliansz imaalkalomba
Délelőtt a prófétaiskola kibővített vezetői alkalmán, amelyre fiatalok is hivatalosak voltak, egyrészt látásokat vettünk az előttünk álló feladatokhoz, majd egyeztettük az idei terveinket. Célunk, hogy az eddigi új helyszíneket (Sárvár, Szolnok) idén kibővítsük újabbakkal (Szeged és Felvidék).
Este a József Attila lakótelep művelődési házában bekapcsolódtam az Aliansz imaközösségbe, amit evangéliumi gyülekezetek hívtak életre. A jelzett helyen az Új Élet pünkösdi gyülekezet tartja alkalmait Pintér Imre vezetésével. Az Igével én szolgáltam Ruth könyve alapján. Bár nem voltunk sokan, de a jelenlevőkben közös volt az egységre való törekvés, amit hiszünk, hogy meg fog áldani az Úr.
Jan. 10.-17.-24. Hajnali pásztorkör
Januárban szerdánként imaórára jöttünk össze budapesti és környéki pásztorokkal, hogy közösen imádkozzunk egymásért, gyülekezeteinkért és az országunkért, másrészt, hogy megbeszéljük az ima és böjti hetek tapasztalatait, és előkészítsük a pestszentimrei Sportkastélyba tervezett záróalkalmat. A hajnali imaközösségen egyre több pásztor vesz részt, és mások is jelezték bekapcsolódási szándékukat.
Január 11. és 21. Új pásztor Szolnokon
Martfűn találkoztunk a szolnoki gyülekezet azon vezetőivel, akik el tudtak jönni. Egyrészt az imahét témáit imádkoztuk végig az egésznapos alkalmunkon, másrészt átbeszéltük a gyülekezet ez évi látásait, terveit, és az ehhez szükséges stratégiákat. Az első félévben egy alfakurzust szeretnénk beindítani, és a január végi imahetünkön is a gyülekezet ezzel kapcsolatos felkészítését tervezzük. Ebben az esztendőben növekedésre számítunk.
Jan. 21-én felavattuk és kirendeltük Légrádi Imre személyében az új pásztort. A gyülekezet egyhangúan ismerte fel benne a pásztori ajándékot, és látta már hosszú ideje ennek jó gyümölcseit az életében és szolgálatában. Ezen az alkalmon megerősítettük Édes Istvánt a presbiteri szolgálatában, illetve Légrádi Zolit felavattuk, mint a gyülekezet új presbiterét. Az új vezetőség szolgálatra való kirendelésében segítségemre volt Bodó Csaba és Sisa Attila, akik szívük szeretetével tanácsolták és bátorították a testvéreket. A városi gyülekezetek együttmunkálkodásának és összhangjának jele volt, hogy más gyülekezetekből is érkeztek vezetők, hogy jelenlétükkel is erősítsék az Agapé gyülekezettel kialakult jó kapcsolatot.
Jan. 13. Erősödik Dunántúl
Az idei első prófétasuli alkalmunkat Sárváron tartottuk, ahol most is legalább ötvenen jöttünk össze. Mivel ez már a böjti időszakra esett, így a közös étkezések áldásai elmaradtak, de az Úr szellemileg mégis nagyon sokat adott úgy a szolgálóknak, mint azoknak, akik felé szolgálhattunk. Már vannak visszajáró testvérek, akiket a prófétai ajándék nagyon érdekel, és szeretnék azt gyakorolni, és abban előbbrejutni.
Jan. 20. Gyászunk a nászunk
Szombaton családunkkal Békéscsabára utaztunk, ahol a nászasszonyunk kérésére szolgáltam a pünkösdi gyülekezetben Isten Igéjével. Ennek az alkalomnak szomorú apropója volt, hogy Pierre, a nászunk, hosszú szenvedés után az Úrhoz költözött, és az ő emlékére jöttek össze közel kétszázan rokonok, ismerősök, munkatársak, szolgatársak.
A gyászon és a könnyeken túl az alkalomnak általános jellemzője volt a vidámság, mivel Pierre maga is egy nagyon vidám ember volt, és így mi nászokként az első pillanattól kezdve könnyen szót értettünk egymással. Érdekes része volt az alkalomnak, ahogyan az európai és az afrikai kultúra egymás mellett jelent meg, sok hasonlóságot, de nagyon sok különbözőséget is mutatva.
Jan. 22. Egyre több gyülekezet fog össze
Jól halad az augusztusi Daniel Kolenda evangelizációs alkalmának előkészülete. A sok gyülekezetből együttmunkálkodók között nagyon jó egység alakult ki, és hisszük, hogy ezt az Úr meg fogja áldani, és nagyon sok ember jut majd döntésre. Már tavasszal elindulnak azok a képzések, amelyek által a személyes evangelizálásra fogjuk tanítani az embereket, illetve az a lelkigondozói képzés, amelynek során felkészítjük azokat, akik a döntöttekkel foglalkoznak majd a sportcsarnokban, illetve az evangelizációt követő hetekben.
Jan. 25. TV reklámozza a könyvemet
A Golgota gyülekezet kávézójában találkoztam a Duna TV stábjával, akik riportot készítettek velem. Ennek fő témája egyrészt az atyaság, az ezzel kapcsolatos elhívásom és látásom, másrészt az „Elengedő szeretet – szülőknek” című könyvem témái, amelyekből a későbbiek során több riportalanyommal a Duna TV is fog riportot készíteni a könyv különböző fejezetei alapján. Ez a riport túl azon, hogy tematikájában is fontos dolgokat feszeget, egy jó lehetőség is határon innen és határon túl a könyvem népszerűsítésére.
Jan. 25. A baptista pásztor nyelveken szól és segít a szabadító szolgálatban
Este Ficsor Leventéék családjához voltam hivatalos. Ők jelen voltak Ficsor Árpiék bababemutatóján a Pestszentlőrinci gyülekezetben, és nagyon megragadta őket az újszülöttel kapcsolatos prófétai üzenet. Meghívtak, hogy az ő gyermekeiknek is és családjuknak is mondjam el a prófétai látásomat.
Ez elég életszerűre sikeredett a gyermekek elevensége és vendéget szórakoztató produkciói által, éppen ezért jó volt az, hogy már előre leírtam azokat a gondolatokat, amiket a gyerekekről kaptam. Erre az alkalomra meghívták a budafoki Rózsakert gyülekezetük baptista pásztorát is, aki először ebbe az imába kapcsolódott be, majd imádkoztunk a szülőkért, és volt prófétai üzenet a pásztor felé is. Mindezek eredményeként imádkozhattunk, hogy Anginak, a feleségnek az életében végre igazi áttörés jöjjön egy bizonyos területen, amivel egész életében küszködött. A szabadító imában már a baptista pásztor is nagy lendülettel kapcsolódott be, és a nyelvekenszólásban is teljes körű partner lett. Nagyon jól összebarátkoztunk, és úgy gondolom, hogy Isten ennek még további folytatást is fog adni.
Jan. 28. Csúcsokat döntöttünk
28-án reggel 9-kor kezdtük egy külön teremben a pásztorok és szolgálók imaalkalmát a Sportkastélyban. Az egész délelőtt vezetője Dombó Zsolt irányította ezt nagyon lendületes módon. Eddig soha nem látott egységben és szeretetlégkörben imádkoztunk, és a résztvevők száma is csúcsot döntött. Ez a lelkület és lendület jellemezte az egész alkalmat, amelyben a szolgálók az időkeretük betartásával is igyekeztek egymás iránti tiszteletüket kifejezni.
A Sportkastélyban 1200-1300 testvér jött össze, és ez is csúcsot döntött. Illetve az adakozás is, amelynek során több mint 2,5 millió Ft-ot számoltak össze a testvérek. Már korábban eldöntöttük, hogy ennek a kiadások után megmaradó részével az Arénában rendezendő augusztusi evangelizációt fogjuk támogatni. A résztvevők nagyon buzgók voltak a különböző területekért való imádkozásokban, és komoly bátorítást vettünk arra nézve, hogy Isten cselekedni fog a magyar eklézsiában és a társadalmi életünkben.
Miután imádkoztam a hozzám sorban álló testvérekért, azonnal vettem a kabátomat és feleségemmel Székesfehérvárra robogtunk, ahol immár hagyományosan részt vettünk a Székesfehérvári Gyülekezetek ima és böjti záróalkalmán. Nagyon megható volt, hogy amikor kb. 20 perces késéssel megérkeztünk, a gyülekezet a tapsvihar mellett lelkesen énekelte a „Boldog szülinapot, István” dalocskát. Nagyon kedves volt a gyülekezet egészétől jövő fogadtatás, és megkönnyeztem az alkalom végén is a testvérek szeretetét, amivel szinte mindenki igyekezett körülvenni minket. Nagyon tetszett az ima-böjti hetekben részt vevő gyülekezetek pásztorainak a szolgálata, amely telve volt Isten szeretetével és a szívük őszinteségével. Az alkalom után jóleső érzés volt, hogy 3 hét után már nemcsak néztem a szendvicsestálakat, hanem a rajtalevő elemózsiát már meg is érinthettem, és ünnepélyes szertartással a számba helyezhettem, hogy 3 hét után újra feladatot adjak a fogaimnak.
Jan. 29. – febr.2. Boldogok a zokogók
Hétfőn Szolnokra utaztam, hogy a szokásos január végi – február eleji imahéten részt vegyek. Egy évvel a gyülekezetet ért trauma után érezhető volt, hogy a gyülekezet kiheverte ezt, és készen áll arra, hogy egy új indulhasson. Ennek megfelelően alakultak az imatémáink is. Egyrészt, hogy hogyan halljunk szót Istentől, hogyan engedelmeskedjünk annak, illetve hogyan adjuk azt tovább. Elkezdtünk imádkozni azért is, hogy a tavasszal induló alfa kurzusra felkészültek legyünk, és a gyülekezet tagjai tudjanak hatékonyan hívogatni az ismeretségi körükből.
A hét minden estéjén tanítottam és imatémává tettem azt, hogy hogyan építsünk sikeres kapcsolatokat. Főleg azért, mert a kereszténység igazából Istennel és az emberekkel való kapcsolatból áll. Nagyon lelkesen fogadta a gyülekezet ennek a témáit, és a tanultakat ott is és a hétköznapokban is már elkezdtük gyakorolni.
Mivel hangsúlyossá tettük, hogy „Agapé” gyülekezet vagyunk és az agapéból nem hiányozhat a feltétel nélküli szeretet, ezért estéről estére átvettük az öt szeretetnyelv témáit, és azt is igyekeztünk gyakorlatba ültetni. Az egész hét fantasztikusan jó szellemi közegben telt, aminek végén péntek este katartikus isteni meglátogatást élhettünk át, ahogyan Isten szeretete átölelte a gyülekezetet, és voltak, akik zokogva kiabálták, hogyan érintette meg őket Isten, vagy elcsukló hangon osztották meg, hogy mennyire boldogok. Valóban Istennek egy olyan jelenlétét éltük át, ami után mindenki csak megölelni tudta a másikat, és kifejezni azt, hogy mennyire szeretjük egymást. Csodálatos volt ez az isteni jelenlét, ami nemcsak lezárta az imahetet, hanem megnyitotta a folytatáshoz való jó szellemi alapot.
A hét folyamán be voltam osztva ebédre a testvérekhez, akik szeretettel vendégül láttak. Ezek is jó lehetőséget adtak a beszélgetésekre, és a nem hívő családtagok felé való bizonyságtételre. Ennek eredményeként több családtag döntés-közeli állapotba került, és látásaink szerint nem sok hiányzik ahhoz, hogy átadják életüket az Úrnak. A sok fájdalom és a gyülekezet létszámának karcsúsodása után újra kézzel fogható közelségbe jött a változás és a növekedés reménysége, annál is inkább, mivel vannak már a gyülekezetben új tagok, akik csodálatosan nagy szeretettel beszélnek Isten jóságáról, hogy ebbe a gyülekezetbe vezette őket.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
