Szolgálati beszámoló (2018. július-augusztus)
Perjesi István beszámolója
Július 1. Hogyan őrizhetjük meg az erőnket?
A Pestlőrinci gyülekezetben Káleb példájával szolgáltam, aki 85 évesen is megőrizte testi, lelki és szellemi frissességét, az Úrhoz való helyes viszonyulása által.
Júl. 3. Szemünk előtt nagy aratási „táj van”
Az irodámban fogadtam a tiszavasvári gyülekezet vezetőit és az őket patronáló taiwani gyülekezet pásztorát, Daniel Kang-ot. Daniel beszámolt arról, hogy a gyülekezetük milyen missziós munkát folytat a világ különböző országaiban, mi a látásuk, és ezt milyen eszközökkel igyekeznek megvalósítani. Kiértékeltük a húsvéti időszakban Tiszavasváriban járt csaknem 100 fős missziós csapat munkáját, annak eredményeit és a jövő terveit. Daniel kérte a segítségemet a magyarországi munkájuk hatékonyabbá tételéhez. Remélhetően a jövőben jó kapcsolat épül ki közöttük, amely a taiwani és a magyarországi testvéreknek is egyaránt hasznára és javára fog válni.
Júl. 5. Vetés a jövőbe
A pestlőrinci gyülekezet gyerektáborába látogattam el Szigligetre. Jó volt új arcokat látni, akár a gyermekek, akár a segítők között. Győriné Szécsey Rita és Riskóné Pálóczy Zsuzsi vezetésével nagyszerű munkát végeznek a bibliaköri csoportok, aminek hisszük, hogy a gyermekek életében a későbbiekben is jó gyümölcsei lesznek.
Júl. 6. Nem tudták a tüzet eloltani
A szegedi vezetői csapattal megbeszélésünk volt, amit azért, hogy egy aktív házaspárt is be tudjunk vonni, ezért ezt az alkalmat az ő otthonukban, Algyőn tartottuk néhány kilóméterre Szegedtől. Évtizedekkel korábban ez a falu egy óriási gázkitöréséről volt híres, aminek a tüzét hetekig nem tudták lokalizálni. Jó volt áttekinteni az Édenkert gyülekezet eddigi eredményeit, és látni azt, hogy a gyülekezet hogyan stabilizálódott, és hogyan alakult ki az a felelősséghordozó csapat, akikre lehet számítani a jövőben. Remélem, hogy olyan kitörést él meg a gyülekezet is ennek a csapatnak a vezetésével, amilyen az algyői volt, olyan tüzet kap, amit nem lehet egykönnyen eloltani.
Júl. 15. S(z)inte már profik
A szolnoki utamra a Sinte házaspár kísért el engem Pestlőrincről. Először a szolnoki gyülekezet vezetőivel és feleségeikkel együtt ebédeltünk, ahol jó volt bevonni a jövő tervezésbe a vezetők feleségeit is. A délutáni istentiszteleten nagyon büszke voltam, amikor láthattam, hogy Isten milyen nagyszerűen használja Sanyit és Jutkát az ajándékaik gyakorlásában, akik felnőttek arra, hogy magasabb szinten is szolgáljanak. Jó volt látni a szolnoki vezetők és a gyülekezet tagjainak a stabilitását is, ami reménységet ad a jövőbeni kibontakozáshoz.
Júl. 17. Két tábornok találkozása
Egy éve, hogy elkezdtem keresztény rendőrökkel ima-összejöveteleket tartani, amelyek működtek ugyan, de nem voltak igazán hatékonyak. Az egyik ilyen imaalkalom során kaptam azt a gondolatot az Úrtól, hogy ne a gyülekezeti háznál tartsuk ezeket, hanem próbáljunk meg a Készenléti Rendőrezred laktanyájában helyet kérni erre. A parancsnokhoz írt levelemre nagyon bátorító választ kaptam, és miután egyeztettük az időpontokat, ezen a keddi napon lehetőséget kaptam, hogy dr. Kuczik János rendőrtábornokkal találkozzak, hogy személyesen ismertessem vele a terveimet. Több testvértől is kaptam bátorítást a találkozó előtt, hogy ne félelemmel és nyusziként menjek, hanem úgy, mint Isten tábornoka. Ily módon a két tábornok találkozása baráti légkörben zajlott le, amelyben a parancsnok kifejtette, hogy neki mennyire fontos, hogy a hatásköre alá tartozó állomány minden tagjának egyrészt a családi élete, másrészt ő maga is lelkileg kiegyensúlyozott legyen. Jóindulattal hallgatta meg a kérésemet egyrészt arra nézve, hogy a laktanyában havonta ima- és bibliaórákat, másrészt, hogy hetente lelkészi fogadóórákat tarthassak. A nyári időszakban a több ezerfős állományban egy felmérést fog készíteni, hogy mekkora igény van mindezekre, és ha ez működik, akkor szabad kezet kapok arra, hogy mikor és hány alkalommal megyek a laktanyába. Ez egy nagyon komoly imatárgyam ezekben a hetekben. Nagyon vágyom arra, hogy az Úr kaput nyisson és lehetőséget adjon a rendőrök felé való szolgálatra.
Téged is kérlek, ahogy olvasod e sorokat, hogy támogasd imádságoddal ezt a kezdeményezést!
Júl. 19-22. Hogyan fogjunk medvét?
Péntektől vasárnapig a Nagyváradi Győzelem gyülekezet táborában vettünk részt feleségemmel a Bihar hegység csodálatos üdülőrészén egy pünkösdi testvér által működtetett panzióban. A gyülekezet vezetőinek célja az volt, hogy építsék a gyülekezet tagjainak a kapcsolatát az Úrral, a vezetőkkel és egymással.
Csütörtök este, amikor megérkeztünk a Győzelem gyülekezetbe, a testvérek vacsorával vártak, és nagy örömmel mondták, hogy milyen szép helyre fogunk menni másnap reggel. Ennek kapcsán nagy lelkesedéssel kezdtek medvetörténeteket mesélni, mert köztudott, hogy az erdélyi területeken nagyon sok a medve, amely védett állatnak számít. A történetek során hallhattuk azt, hogy egy medve egy csapással hogyan terít le egy embert, hogy hogyan tudnak garázdálkodni kertekben, és a testvérek azt is elmondták, hogy a székelyek hogyan védekeznek láncfűrésszel, petárdával és ha kell hogyan fogják meg a medvét. (pálinkával felöntött mézet tesznek ki, és a részegen alvó medvét egyszerűen egy fához kötözik)
Amikor pénteken a szálláshelyünkre érkeztünk a leereszkedő felhőben nem sokat láttunk, de aztán az Úr csodálatos időt adott. Jók voltak a közösségépítő alkalmak, játékok. Nagyon sok testvér igyekezett kihasználni az alkalmat, hogy elmondja a problémáit, kérdéseit, amikre igyekeztünk keresni a választ az Úrtól.
Vasárnap délelőtt a helyi román hagyományos pünkösdi gyülekezet kérte, hogy tartsuk együtt az alkalmunkat, így az igehirdetés tolmácsolással működött. Igyekeztünk tekintettel lenni a hagyományőrző, fejkendős és elég merev testvérekre, amennyire lehetett, de a Szentlélek szabadságában mégis vidáman és felszabadultan éltük meg az alkalmat.
A helyi piac különlegessége volt, hogy az ott élő emberek az erdőbe jártak vadon élő finomságokért. Az istentisztelet után az eljövetelünkkor mi is kilátogattunk a piacra, hogy két vödörnyi igazi, vadon élő áfonyát vegyünk. Persze mi is kimehettünk volna az erdőbe áfonyát szedni, de méz és pálinka híján a beszerzés így biztonságosabb volt.
Júl. 23-27. Ha majd a bőség prófétálból, mindenki egyaránt vehet
A prófétacsapattal komoly előkészületeket tettünk, hogy az idei prófétaiskola szolgálatai előkészítettek és az Úrtól felkentek legyenek. Mikes Attila testvérem nagyon sok munkát fektetett bele, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Meghatározó volt Dr. Sharon Stone szívbeli hozzáállása, amivel már évek óta mentorálja a magyarországi prófétai csapatot. Nagy segítségünkre volt Bognár Jenő ausztráliai testvérünk atyai szíve és bölcs tanácsai. Az ifjúsági kezdő és haladó csoportok mellett egy új csoportot is kialakítottunk, az ún. mentori csoportot, ahova azokat igyekeztünk összegyűjteni, akikben a jövőre vonatkozóan is látjuk a prófétai ajándékok reményteljes működését.
Ismét lenyűgözött annak a 70 fős főleg fiatalokból álló prófétai csapatnak a munkája, akik a Főnix csarnokban a csütörtöki alkalom során nagy türelemmel és szeretettel szolgáltak az előttük kígyózó sorokban próféciára váró testvérek felé.
Ennek a hétnek ismét volt evangelizációs kurzusa, ahol a résztvevők nagy lelkesedéssel mentek ki délutánonként a város forgalmas területeire, hogy bizonyságot tegyenek Jézusról, döntésre segítsenek embereket, illetve imádkozzanak különböző szükségben levőkért. Én magam is nagyon jól éltem meg a prófétaiskolai szolgálataimat, mert úgy érzem, hogy sikerült jó szellemi összhangot találnom a hallgatósággal.
Jún. 29.- aug. 5. Aki szeretetet vet, szeretetet arat
Jún. 29. és aug. 5. között rendeztük meg az évi szolgálótáborunkat Orgoványon közel ötven fő részvételével, melynek túlnyomó többségét fiatalok tették ki. Az orgoványi iskola termeiben alakítottuk ki a szálláshelyeinket. Az iskola vezetősége mindent megtett annak érdekében, hogy a körülményekhez képest a lehető legkényelmesebb elhelyezést nyújthassák. A konyha, az étkezde, a tornaterem, csocsók, a fürdők, a gondnoki és takarítószemélyzet összességében nagyon kellemes elhelyezést biztosított.
A helyi Örömhír gyülekezettel fogtunk össze a tábor megszervezésében. A helyi testvérek is nagyon segítőkészek voltak és sok munkaehetőséget kutattak fel a községben. A munkában a sláger a kerítésfestés volt. Hozzávetőleges számításaim szerint több száz métert is kitett a lefestett kerítések hossza. Ennek a tevékenységnek a sikerességét jelezte az, hogy a helyi festéküzletben illetve a környező településeken is elfogytak a kerítéshez használt slágerszínek (barna, zöld). Nagyon különleges élmény volt az, ahogyan a polgármesterasszony támogatott bennünket. Vele minden megbeszélést imádsággal fejeztünk be. Esténként a község központjában szép parkos helyen tarthattuk az evangelizációs alkalmunkat, amelyen estéről estére egyre többen vettek részt. Ezeken az alkalmakon a község vezetői közül is sokan megjelentek, mint például a polgármester asszony, az iskolaigazgató, a művelődési ház igazgatója, az óvoda vezetője, a község háziorvosa stb.
Csütörtök reggel a piactérre vonultunk ki, ahol először a csoportunk félkörívben állva, majd a piacon körbemenetelve énekelte a dicsérő dalokat. A piaci árusoktól nagyon sok felajánlást kaptunk, mint például szőlő, szilva, 50 cső kukorica stb. A piaci dicséretre Csiszér László katolikus karizmatikus dicsőítésvezető csatlakozott, aki a családjával a közelben lakik, és amikor megtudta, hogy zenészhiányunk van, szeretettel felajánlotta a szolgálatát.
Szombaton megtartottuk a szokásos szerenád körutunkat, amelynek során az óriási hőség ellenére igyekeztünk ellátogatni minden olyan helyszínre ahol a hét folyamán munkát végezhettünk. Ismét egy teherautó platójára ült fel a csapat, rendőri és polgárőri felvezetéssel. Az énekünket és áldó imádságainkat általában könnyek között fogadták mindazok, akiknek segítettünk a hét folyamán. Kicsordult a mi szemünkből is a könny, amikor az egyik házhoz érkezve, ahol egy nagyon hosszú kerítést festettünk, a kerítésre felakasztva egy nagy mű virágcsokor és egy nagy transzparens fogadott bennünket ezzel a felirattal: „Köszönjük, Agapé!”
Sok egyéb felajánlást is kaptunk, szinte minden este valaki főzött nekünk vacsorát, így a vaddisznó-pörkölttől a húsos káposztáig megkóstolhattuk a helyi specialitásokat. Szőlőből akár zöldséges üzletet is nyithattunk volna. Speciális munkáink közé tartozott, hogy az iskola udvarára leborított hatalmas mennyiségű használt autógumiból színes, köztéri virágágyások, katica, béka állatfigurák készültek, miután színesre átfestettük őket. Ezek a község különböző füves területein lettek elhelyezve, amelyek mellett táblák fogják hirdetni a Feltétel nélkül alapítvány munkáját.
A vasárnap délelőtti búcsúalkalomra nagyon sokan eljöttek a községből, nagyon meghatóak voltak a polgármester asszony, az iskolaigazgató asszony, és a református gyülekezet gondnokának a szívből fakadó szavai. A helyi Reál élelmiszerüzlet tulajdonosa, aki nagy szimpátiával volt a szolgálatunk iránt, szombaton elengedte az összes addig felgyűlt számlánkat, mondván, hogy ezzel is támogatni kívánja a táborunkat.
Szombaton délelőtt a művelődési ház udvarán a könyvemmel kapcsolatosan tartottunk író- olvasó találkozót, aminek nyomán majdnem az összes magammal vitt könyvemet vasárnapra felvásárolták.
Nagyon kedves volt, amikor az esti szabadtéri alkalmunk során egy 77 éves bácsi a tér közepén mikrofont kért, és a falu idősei és rászorultjai nevében kedves és megható szavakkal köszönte meg a szolgálatunkat.
Sok érdekes emberrel találkoztunk. Különös volt hallgatni egy idősebb roma asszony szavait, aki elmondta, hogy egész életében soha nem járt iskolába, és 47 éves korában csak azért tanult meg írni és olvasni, hogy a Bibliát személyesen olvashassa. Olvasási tudománya fölötti örömében rögtön az elejétől a végéig el is olvasta, és azóta is rendszeresen forgatja.
Aug. 6. Kezdjük az alfánál
A Sárvári gyülekezet imatermében ismét lelkes csapat fogadott bennünket. A közelmúltban egy angol pünkösdi házaspár költözött a városba és csatlakozott a gyülekezethez. Nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy a testvérek alfa kurzus beindítását tervezik az ősz folyamán. Mivel ebben már sok tapasztalatuk van ezért nagy hasznára lesznek a gyülekezetnek. Úgy gondolom, hogy ez a kilépés erősen megmozgatja majd a gyülekezeti tagokat és rajtuk keresztül sok embert a városban.
Aug. 7-8. Nagykorúságot hordozó tinik
Több munkatársammal meglátogattuk a Végtelenitini tábort Gödöllőn, amelyet Sisa Attila testvérem vezet. Idén is nagy népszerűségnek örvendhetett ez a rendezvény, mert mintegy 200 jelentkezőt fogadtak. Nagyon sok nem hívő fiatal is résztvett, és nagyon élvezték nemcsak a paintball és a quadpályákat, hanem az erőteljes dicsőítést, a szemléletes előadásokat és az őszinte kiscsoportos foglalkozásokat. A jászberényi gyülekezet apraja-nagyja kiveszi a részét a szolgálatokban, és több gyülekezetből is sikerült fiatal szolgálókat aktiválni. Kedden este én magam is szolgáltam mindkét korosztályos csoportban, és mindkét helyen voltak, akik döntésre jutottak az Úr Jézus követésével kapcsolatosan.
Nagy megtiszteltetésnek vettem azt, hogy egy fiú, aki a csütörtöki nagy közös bemerítésen már nem tudott résztvenni, engem kért meg, hogy szerdán merítsem be a tábori nagy medencében. Ez a fiú őszintén elmondta, hogy Isten nagyon megérintette a keddi szolgálatom alatt, és az Úr iránt való elköteleződése nagyon érződött a szavaiból. A keddi napon négy munkatársam egész nap riportokat, fénykép- és videó felvételeket készített a Feltétel nélkül alapítványunk részére, amit az alapítvány web oldalán érdemes lesz majd részletesen is megtekinteni.
Aug. 9. „Kelj fel” alkalmak vidéken is
Fogadónapot tartottam, amelyen több egyház pásztorával és feleségével találkozhattam. Ezek közül kiemelném Nemes Nándit és feleségét, akik a Mai Ige népszerű füzet kiadói, és akiket immáron rendszeren mentorálok. Ennek egy jó eredménye lesz remélhetően, hogy november és december hónapban négy Kelj fel és tündököljalkalmat fogunk tartani Kiskőrösön. Hallelujah!
Aug. 10. Tisza menti szabályozás – kiegyenesítettük a kanyarokat
A napot Tiszavasváriban töltöttem Lakatos Vili és Szedmák Béla testvérekkel. Tiszavasvári egyetlen légkondicionált helyiségébe, egy étterembe menekültünk a nagy forróság elől. Itt beszéltük át közös dolgainkat, melynek során igyekeztem segíteni, hogy a két testvér együttmunkálkodása a lehető leghatékonyabb legyen a jövőben. Mindhárman nagyon hasznosnak és kibontakoztatónak találtuk a beszélgetésünket.
Estére Tiszalökre mentünk át, ahova egy tó mellé hivatalos volt a Tiszavasvári gyülekezet vezető csapata, kiegészülve a jelenlegi vezetőkkel. Másfél órán keresztül beszéltem hozzájuk, és bontottam ki azokat a gondolatokat, amiket úgy éreztem, hogy a Szentlélek mutat nekem. A beszélgetés során nagyon aktívak voltak a testvérek. Az alkalmat tüzes imaközösséggel és pizzázással fejeztük be.
Aug. 11. Hitbe járok… Hittel lépek…
Ismét lehetőségem volt arra, hogy a Dombóvári Hit gyülekezetében szolgáljak. Rostás Zoltán, a dombóvári Hit gyülekezet pásztora szívbeli jó barátom, aki nagyon jó lelkülettel építi a gyülekezetét. Mivel már jártam korábban is a gyülekezetben, ezért a gyülekezet tagjai régi ismerősként nagy-nagy szeretettel fogadtak. Külön örömömre szolgált, hogy Dávid fiam is elkísért erre a szolgálatra, és nagyon jól feltalálta magát a testvérek közötti szolgálat során.
Aug. 12. Van, ahol ünnepi alkalom az élő dicsőítés
Juhász Peti és felesége Detti kísért el erre a szolgálatra. Szokás szerint a szegedi napon délelőtt a Nyitott kapu, délután az Édenkert gyülekezetben szolgáltam. Mivel Petiék a dicsőítésben nagyszerű ajándékot hordoznak, ezért ezt mindkét gyülekezetben bevetettük. Így a dicsőítés szolgálatát délelőtt és délután is ők végezték. A szegedi gyülekezetek ezen a területen még nem nagyon erősek. Nagyon élveztem azt, hogy Dettit a prófétai vonalon is nagyon használta az Úr, Peti pedig nagyon élő bizonyságtételeket mondott a saját életéből. A nyári időszak erősen rányomta bélyegét a gyülekezetek látogatottságára, de ez nem vette el egyik közösség lelkesedését sem. Hazafelé jó volt hallani a szolgatársaim kiértékelését azzal kapcsolatosan, amit tapasztaltak, mert az megerősített engem abban a látásomban, amit eddig is hordoztam.
Aug. 17. A maradék visszatér
Egy kis szűk csapattal meglátogattuk az orgoványi testvéreket és azokat, akikkel a szolgálótábor során megismerkedhettünk. A művelődési házba nagyon sokan eljöttek erre az alkalomra, ahol igyekeztem az Ige tekintélyéről beszélni. Hálás voltam azokért az emberekért, akikkel a tábor során összeforrt a szívünk. A polgármester asszony mellett most különösen örültem az iskolaigazgató asszony nyitottságának. Novembertől több hónapon keresztül Kelj fel és tündökölj alkalmakat fogunk tartani Orgoványban, amit hiszem, hogy nemcsak a megtérésben, hanem a Szentlélekkel való betöltekezésben is előbbre fog vinni sok embert.
Aug. 19. Már Dávid fiam is a próféták között van?
Szívemnek nagyon kedves munkatársa, Dávid fiam kísért el erre a szolgálatra. Mindketten készültünk, hogy szolgálni fogunk. A böszörményi tartózkodásunk munkaebéddel kezdődött, ahol a gyülekezet vezetőivel tartottunk egy megbeszélést. Hála az Úrnak a gyülekezet korábbi problémáiból felgyógyult, és ma jó lelkülettel és egységgel törekednek arra, hogy hatással legyenek a városukra. Nagyon büszke voltam Dávid fiam prófétai szolgálatára, amellyel a gyülekezetet szemmel láthatóan buzdította, bátorította. Az alkalom után sok testvérrel próbáltam szót váltani és tanácsolni őket különböző élethelyzetükre vonatkozóan.
Aug. 24-26. A Tűz kapcsán találkozás a miniszterelnök-helyettessel
Ennek a rendezvénynek egyik társelnöke voltam, és ez az elmúlt hónapokban, sőt években elég sok energiát igényelt tőlem. Mivel az evangelizáció a szívügyem, ezért teljes erőbedobással igyekeztem segíteni, hogy ez a konferencia létrejöjjön. Minden előkészítő megbeszélésen részt vettem, és a látásaimmal, tapasztalataimmal igyekeztem segíteni az előkészületeket.
Még külön területet is vállaltam az utógondozással kapcsolatosan, ami az evangelizációra való felkészülést, utógondozók kiképzését és szolgálatát jelentette. Ennek nagyon sok feladata hárult rám, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ebbe a munkába Varga Tünde is teljes odaadással beleadta magát, így én is és a tűzkonferencia szervezői is nagyon sokat köszönhetünk neki.
Tudom, hogy az interneten nagyon sokan támadták a konferencia előadóit, de én inkább a pozitív hírekre és véleményekre igyekeztem koncentrálni. Véleményem szerint az előadók szolgálatai építőek voltak, sőt volt közöttük jó pár nagyon kiemelkedő szolgálat is. Daniel Kolenda evangelizációja valóban az evangélium hirdetése volt. Nyilván azt is érzékelte az ember, hogy ez a missziós társulat főleg Afrikára összepontosít, és az európai kilépésükben még keresik a hatékony kibontakozást. A szervezés és lebonyolítás tekintetében nagyon nehéz dolgom volt, mert a CfaN missziós társaság és a magyar szolgálók közötti kapcsolat lényegében egy emberen keresztül működött, és ez erőteljesen megnehezítette a dolgunkat. Nehéz volt továbbá az is, hogy megbirkózzunk az Aréna biztonsági stábjával, amely nagyon sok borsot tört az orrunk alá.
Az evangelizáció döntésre hívás része sok nehézséget okozott nekünk a helyi biztonsági szervek miatt, akik a döntésre híváskor váratlanul zártak le útvonalakat, szektorokat, folyosókat, és ezekkel teljesen megnehezítették a kiképzett utógondozók (500 fő) munkáját.
Szombaton a színpad előtt alig 10 utógondozó dolgozhatott, mert a többiek a szektorokban rekedtek. Voltak olyan helyek, ahol túltengés volt, így elég nehéz volt ezt a munkát irányítani.
Vasárnap se volt könnyebb, mert erre a helyzetre tekintettel David Kolenda nem hívta előre az embereket, azonban a sorok közé befurakodni nagyon nehéz, és ismét más jelleggel ugyan, de kaotikus helyzet alakult ki.
1600 regisztrációs cédulát számoltunk össze, ezek közül 300-an nem kívánták, hogy kapcsolatot vegyünk fel velük. Az új adatvédelmi törvény miatt nagyon sok nehézséget éltünk át, mivel nem lehetett rákérdezni a cédulákon az emberek vallási-gyülekezeti hovatartozására, kapcsolatára.
A beérkezett cédulákat ily módon nem volt könnyű szétosztani gyülekezetek között, részben azért, mert nem voltak közösségek megjelölve, hogy kit kellene értesítenünk, így az sem volt könnyű, hogy az alkalmat támogató gyülekezetek között valamilyen arányossággal osszuk szét a cédulákat. Hetedmagammal hétfőtől csütörtökig reggeltől csaknem éjfélig dolgoztunk azon, hogy szabályszerűen, mindenre és mindenkire odafigyelve küldjük szét az értesítéseinket. A sok nehézség ellenére mégis hálás vagy Istennek ezért a lehetőségért és a sok kihívásért, amiből bőven tanulhatunk.
Aug. 28. Legatyásodtak, ezért atyásodtak
Három gyülekezet vezetőinek meghívására utaztam le Szolnokra, hogy a városi pásztorkörben kialakult feszültségeket segítsem kirendezni. Ez a három gyülekezet engem kért fel, hogy az én atyai tekintélyem alatt szeretnék a pásztorkört megújítani, mert az sok tekintetben már nem hordozott szellemi értékeket. Átbeszéltük, hogy hogyan lehetünk szabályszerűek, és hogyan tudunk valóban szellemileg vonzó, új lendületet adni a szolnoki pásztorkörnek.
Aug. 29. Lassan kirajzolódnak a szabad helyi lehetőségek
Reggel 9-kor ültem le Rajz Józsi és Szabadhelyi Gábor testvéreimmel, hogy átbeszéljük a csobánkai gyülekezetindulásnak a konkrétumait.
Nagyszerű volt látni azt, ahogyan ez a két testvér egymásra talált, és a szívük összekapcsolódott, ami hiszem, hogy a jövő szempontjából egy nagyszerű és hatékony missziónak lesz az alapja. Gábor az evangelizációban, az emberekkel való kapcsolat felvételében nagyon erős, Józsi a dicsőítésben és a pásztori, lelkigondozói szolgálatban hordoz nagyszerű ajándékokat. Nehezíti a helyzetet, hogy Gáborék elvesztették a csobánkai albérletüket és az új lakhatási lehetőség elég nehezen alakul. Ezért várhatóan csak októberben lesz a nyilvános kilépés, és a gyülekezeti alkalmak is ekkor veszik kezdetüket.
Novemberig nem kel fel
Délután a Belvárosi gyülekezetben Dombó Zsolttal tartottunk megbeszélést, hogy hogyan tudom segíteni őt a látásainak kibontakoztatásában és megvalósulásában. Egyeztettük a Kelj fel és tündökölj további menetrendjeit, amelyet az én svájci elvonulásom miatt úgy láttuk, hogy helyesebb novemberben kezdeni.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
