Néhány szolgálótáboros munkatársammal Orgoványba látogattam, hogy szemrevételezzük a helyi viszonyokat. Nagy meglepetésünkre az önkormányzat vezetősége – polgármester, alpolgármester, jegyző – mind megjelent, és egy közös ebédre invitáltak bennünket egy helyi étterembe. Ebéd közben mód nyílt arra, hogy részletesebben beszéljünk a szolgálótábor múltjáról és céljairól. Számomra különös volt az a lelkesedés, amivel a szavaimat fogadták. Mindenben készséget mutattak, hogy segítenek bennünket, hogy ezt az idei tábort Orgoványban tartsuk meg.  A megbeszélés során felvetődött, hogy hogyan tudnánk helyi fiatalokat elérni, hogy ők is részt vegyenek a táborban, akár úgy is, hogy beköltöznek hozzánk. Erre nézve is, és minden más egyéb dologban (szükségben levő emberek címei, szálláslehetőség, étkezés, szerszámok stb.) támogatásukról biztosítottak bennünket. Meglepő volt az az igény az önkormányzat vezetői részéről, hogy étkezésünket és megbeszélésünket imával fejezzük be. Ezután az iskolába mentünk, ahol az igazgatónő fogadott, végigvezetett bennünket, és mindent megmutatott, ami bennünket érdekelt. Ő is nagy készséget mutatott, hogy segít az étkezésünk, a fürdési lehetőségünk és a szállásunk komfortossá tételében. Az iskolában felvetődött az a gondolat, hogy ha a szolgálótábor résztvevői közt vannak olyanok, akik német vagy angol nyelven tudnának foglalkozni gyerekekkel, akkor ezzel is bővíteni lehetne a tábor szolgálati lehetőségeit.

Ezután a falu központjába mentünk, ahol egy parkban kerestük azt a helyet, ahol az esténkénti evangelizációkat tarthatjuk meg. Megtekintettük a szemközti uszodát is, ahol esetleg bemerítési alkalmakat is tarthatunk. A mellette levő művelődési házban is nagy szeretettel fogadtak bennünket. A polgármester asszony már ott is beszélt rólunk, és örömmel ajánlották fel, hogy rossz idő esetén oda húzódhatunk be az esti alkalmak megtartására. Itt nagy örömmel fogadták, hogy a könyvtáruk egy új könyvvel gyarapodhatott, és az igazgató asszony felajánlotta, hogy a szolgálótáborunk idején szívesen összehív szülőket, hogy a könyvem témájában segítségükre legyek.

Megnéztük a piacot is, mert csütörtök reggel tervezzük, hogy kilátogatunk a piacra, hogy énekeljünk az éppen ott megforduló embereknek. Tervünk volt, hogy meglátogatjuk a faluban szolgáló lelkészeket, de ez csupán a református szolgatársammal sikerült, aki nagy nyitottsággal fogadta a tervünket, és akiről kiderült, hogy már korábból ismerjük egymást, mert fiatalok egy csoportjával, évekkel ezelőtt járt az Agapé gyülekezetben. Mindent egybevetve, ekkora nyitottságot még egyik szolgálótábori helyen sem tapasztaltunk, és reméljük, hogy ez augusztusban is folytatódik, és a község egy erőteljes isteni látogatást él meg a szolgálótábor által.