Szolgálati beszámoló (2018. március)

Perjesi István beszámolója

Márc. 1. Két órás imasor

Berki András körzetében, Egerben jártam, ahol a körzet állomásairól gyűltek össze a testvérek. Az iskola nagy előadóterme teljesen megtelt Igére vágyó testvérekkel. Nagyon tetszett a helyi romavezető testvér odaszántsága és bölcsessége, ahogyan összefogja a gyülekezetét. Az igehirdetés után több mint két órán keresztül igényelték a testvérek a szolgálatomat.

Márc. 2-4. Dél-Afrikai segítség

Péntek délután személyesen találkoztam Amada Buys-szal és férjével, aki régóta jól ismeri és figyelemmel kíséri az életemet és a szolgálatomat. Nagyon hasznosak voltak a személyemre, a szolgálatomra és a magyar eklézsiára nézve adott tanácsai. Pénteken este, szombaton egész nap és vasárnap délelőtt örömmel vettem azokat az üzeneteket, amiket rajta keresztül adott az Úr nekem és a Belvárosi gyülekezetnek.

Márc. 4. PÜGY közösség

Még januárban kellett volna Monorra mennem, de le kellett mondjam azt az alkalmat, mert a böjti időszakban olyan erősen megfáztam, hogy teljesen berekedtem, és csak mutogatni tudtam. Ez lehet, hogy az otthoniaknak bizonyos megnyugvásra adott lehetőséget az elcsendesedésem által, de szolgálatra sajnos teljesen alkalmatlan lettem. Nagy öröm volt újra találkozni az első szolgálati helyem régi testvéreivel, és jó volt átélni a gyülekezet szeretetét és tiszteletét a személyem és a szolgálatom iránt. A dicsőítés most is fantasztikus volt, és az igehirdetésben is tudott együtt élni velem a gyülekezet. Nagyon megragadták azt az igei üzenetet, hogy Jézus szerint mi az Ő támadó népe vagyunk, és a pokol kapui se tudnak diadalt venni rajtunk. Az alkalom végén a gyülekezet elhatározta, hogy ezután „PÜGY” közösség lesznek. Ami megmagyarázva annyit jelent, hogy „pokol ürítők gyülekezete”. Az alkalom végén még sokáig tartott a betegekért való imádkozás és az atyai tanácsadás szolgálata.

Nagyon meglepő volt, amikor egy 50 év körüli testvér jött oda hozzám azzal, hogy ő az édesapjától nem kapott szeretetet, és csak azt kérte, hogy öleljem át. Az ölelésben érezhető volt a gyógyulás, és az, hogy Isten most az ő életében egy hiányt pótol, és helyre állítja a sebzett szívét. Sírva, de mégis nagy örömmel ment tovább a maga útján.

Márc. 11. „Elengedő szeretet” az evangélizáció szolgálatában

Különös alkalomra készültem ezen a vasárnapon Csepelen, mert a vezető testvérek arra kértek, hogy az Elengedő szeretet szülőknek című könyvem alapján szolgáljak. Ez nem egy prédikációs alkalom volt, hanem az elengedéssel kapcsolatos felvezető után a testvérek beszéltek a saját életükben éppen aktuális elengedési helyzeteikről. Mivel konkrét élethelyzetek jöttek a felszínre, ezért jó volt konkrétan keresni a megoldásokat az elengedő szeretet által.

A testvérek is nagyon élvezték az alkalmat, és én magam is ráéreztem arra, hogy a könyvemmel, illetve annak témájával, hogyan lehetne más módon is szolgálni emberek felé. Ennek folytatása lett aztán az, hogy a legközelebbi könyvemmel kapcsolatos szolgálatomat a jászberényi helyi könyvtárban tartjuk, ahova a testvérek a helyi kapcsolataikon keresztül elhívják azokat a szülőket, akik érintettek ebben a témában. Hiszem, hogy ez a téma hívő és nem hívő szülőket egyaránt megmozgat majd, ami lehet a helyi gyülekezetnek egy missziós kilépése is. Visszatérve Csepelre, miután az adott időkeretet kimerítettük, feleségemmel együtt csatlakoztunk a vezetőtestvérek és házastársaik közös ebédjéhez egy közeli étteremben. Nagyon élveztem ezt a beszélgetést, mert úgy érzem, hogy a csepeli gyülekezettel és annak vezetőivel a kapcsolatunk egyre magasabb szintre emelkedik.

Márc. 14. Bővülő pásztorkör

Szerda hajnalban a Kövér Lajos utcai felház épületében tartottuk a soron következő pásztorkörünket. Ezen közösen döntöttünk arról, hogy a következő alkalomra új gyülekezetvezetőket hívunk meg. Az imaközösségünkben átéreztük annak a felelősségét, ami a választásokkal kapcsolatosan Isten népének vezetőire nehezedik. Örvendetes a pásztorkörben működő egység és jó lelkület.

Márc. 15-16. Abból sokat profitálunk, hogy ha sokat prófétálunk

A prófétaiskola vezetőcsapatával Szegedre vonultunk el, hogy áttekintsük az eddigi dolgainkat. Kiértékeltük a korábbi szolnoki alkalmat, ami nagyon jól sikerült, és nagyon sok embert és gyülekezetet mozgatott meg, valamint átbeszéltük a jövőbeni terveinket is. A városért való imasétánkat sajnos elmosta az eső. 15-én este 10 óra körül mégis jó volt felmászni 270 lépcsőn a szegedi dóm egyik tornyába, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra, és így tudtuk megáldani a várost, az ott élő embereket és gyülekezeteket.

16-án estére Szegedről és környékéről 6 gyülekezet képviselői jöttek el, hogy meghallgassák a prófétaiskolával kapcsolatos tájékoztatónkat, amelyet ősszel Szegeden is szeretnénk elindítani. Jó reménységünk van, hogy sok nyitott szívű érdeklődővel fogunk találkozni.

Márc. 17. Kelj fel…

Már a harmadik egymást követő Dürer kerti alkalom során az időjárás nagyon ellenünk munkálkodott, és sok egyéb oknál fogva (többek között a hosszú hétvége miatt is) a Dürer kert másik oldalán, a Belvárosi gyülekezet helyiségében jöttünk össze. Ismét voltak új arcok és jó néhányan voltak, akiket az Ige és a prófétai szó nagyon bátorított és megbuzdított.

Márc. 18. Hitgödröket ásunk

Ezen a vasárnapon Szegeden ismét mindkét gyülekezettel találkoztam. Nem nagy közösségek ezek, de megegyeztünk, hogy a jövőben helyet készítünk az új megtérőknek, hogy ebben az esztendőben akár 20-20 új embert is tudjanak a gyülekezetek fogadni és felnevelni. Két fontos területre fókuszálunk: kiscsoportok vezetéséhez indul be képzés ill. lelkigondozókat képezünk, hogy a nehéz esetű látogatókat is segíteni tudják a gyülekezetek. Délelőtt az Úr megerősítette az istentisztelet végén ezt a látást és döntést, mert egy gyülekezetbe járó sokgyerekes családból a 20 éves fiú döntésre jutott, és ez máris felvillanyozta a gyülekezetet.

Márc. 23. Zártkörű rendőrök

Rajz Józsival és Szabadhelyi Gáborral a tavaszi időszakra időpontokat egyeztettünk, amikor összejövünk imádkozni, mielőtt konkrétan kilépnénk, hogy Csobánkán beindítsuk a gyülekezeti életet. Gábor szolgálata nyomán nagyon sok értékes kapcsolat adódott, amelyekből hisszük, hogy Isten valami jót fog munkálni ebben az évben.

A farmon terv szerint iskolások fognak munkálkodni, napközis tábor keretén belül, akik délutánonként harcosképzésben vesznek részt, az éttermi rész is bővülni fog, és összekapcsolódik a fagyizóval a nyári időszakra. Ez a szabadtéri bővülés a misszió bővülését is fogja jelenteni. Az étterem egyébként a könyveim árusításban is nagyon hatékony. Ezen a napon újabb 10 db. könyvet vittem. Ezek csak ki vannak helyezve a pultra, és az étterembe érkezők egy kis beszélgetés után örömmel vásárolnak belőle. Ott jártamkor egy zártkörű alkalomra készültek: a környékbeli rendőrök foglalták le az étteremet egész délutánra, és tették ki magukat annak a veszélynek, hogy megérinti őket az evangélium.

Márc. 24. Minden megtakarított pénzemet odaadom az Úr Jézusnak

Sarudra a kisebbik fiam Dávid kísért el, aki vállalta, hogy a volán mögé ül, és felszabadít engem ebből a feladatból. Már útközben felkészítettem arra, hogy jó lesz, ha fényképeket, videókat készít a sarudi gyülekezet alkalmáról, és ezt örömmel vállalta is. De aztán továbbmentem a kéréseimmel, hogy ha valamilyen üzenetet, látást kap a gyülekezetre nézve, akkor bátran álljon vele elő, és szolgáljon velem együtt. A sarudi gyülekezet sok nehézségen ment keresztül. Sokan voltak, akik a faluból megtértek és elindultak a Krisztus útján, de sajnos elég gyakori volt a lemorzsolódás is. A megmaradó 20-25 fős gyülekezetben is többször adódtak nehézségek, de hála az Úrnak, ezek mind rendeződtek. Tóth Miklós Törtelről gondozza a sarudi gyülekezetet. Ez egy nagyon áldozatos munka, amit feleségével együtt már több éve hűségesen csinálnak. Az alkalom számomra egy nagyon örvendetes és meglepő dologgal kezdődött. Kb. öt évvel korábban Bodó Csabával együtt szerettük volna meglátogatni ezt a gyülekezetet, és próbáltunk időpontot egyeztetni. A sarudi testvéreknek jeleztem, hogy sajnos a vasárnapjaim arra az időszakra nézve elfogytak. Azt mondták, hogy nem gond, akkor szombaton jönnek össze. Ekkor elmondtam, hogy már szombatjaim sincsenek, hogy le tudnék menni, meglátogatni őket. Ekkor azt válaszolták, hogy nekik bármilyen időpont jó, amit javaslok. Amikor azt kérdeztem, hogy a hétfő alkalmas lenne-e, ők készséggel elfogadták. De jeleztem nekik, hogy sajnos a délután és az estém már foglalt, csak délelőtt tudnék menni. Ők boldogok voltak, mert nekik a hétfő délelőtt is teljesen működőképes volt. Ami ebben szomorú tény volt, hogy a gyülekezet minden tagja hétfőn délelőtt el tudott jönni a gyülekezetbe, mert senkinek sem volt munkája. Most, amikor a gyülekezetbe megérkeztünk, Tóth Miklós testvér azzal kezdte, hogy az 1 %-os felajánlással kapcsolatosan a gyülekezet számára elküldött 20 tájékoztató példányt szétosztotta a gyülekezet tagjainak. Az adó 1%-val a Pünkösdi Közösséget jelöltük meg támogatásra, a másik 1 %-ra pedig az Agapé Gyülekezetet, mint egyesületet. Számomra megdöbbentő volt az, hogy egy fél perc alatt elfogyott a 20 lap, ami az 1 % felajánlásában segíti őket, sőt kevésnek bizonyult, így a következő napon, amikor Miklós testvér Budapesten járt, újabb 20 lapot vitt el a gyülekezetnek. Nagyon örvendetes volt, hogy egyrészt a gyülekezet tagjai értették, hogy miről van szó, másrészt pedig ez az érdeklődés azt is mutatta, hogy a gyülekezet tagjainak mindegyike rendelkezik valamilyen állással és rendszeres bevétellel. Úgy gondolom, hogy ez a hosszú évek munkájának egy nagyon jó gyümölcse. Az igehirdetésemben Lukács 5:1-10 igehely alapján éppen arról beszéltem, hogy Jézus hogyan viszonyult azokhoz a halászokhoz, akik nem figyeltek az Ő igehirdetésére, hanem ez alatt, csak a hálóikat mosták. Ennek alapján elmondtam azt, hogy milyen nehéz egy igehirdetőnek, amikor nem figyelnek rá, vagy éppen más vonja el a figyelmüket. Miközben erről beszéltem, a pásztor felesége egy hatéves kisgyermeket vezetett el a szószékem előtt a férjéhez, és néhány mondatot súgott a fülébe. Miközben ők ott sugdolóztak, és ott állt a kisgyermek, én is azt éltem át, hogy elvesztettem a hallgatóim figyelmét. Mindenki a pásztort, a feleségét, és az előrevezetett gyermeket figyelte. Aztán a pásztor felesége visszament a helyére, a pásztor pedig leemelte a mellette levő polcról azt a kosarat, amelybe az adakozást gyűjtötték. Odatartotta a kisfiú elé, aki egy kis tarisznyából elkezdte marokszám kirakni az aprópénzeket, ami az ő zsebpénzének a gyűjteménye volt. 4-5 marékkal rakta be a pénzt a kosárba, mind az utolsó fillérig. Később kiderült, hogy ez a fiú éjszaka rosszat álmodott az édesanyjával kapcsolatosan, aki az utóbbi időben már nem nagyon járt gyülekezetbe. Reggel felébredve a fiú úgy döntött, hogy Isten iránti szeretetét azzal mutatja meg, és mintegy azzal kéri az Úr védelmét az édesanyjára, hogy a megtakarított zsebpénzét mind elhozza a gyülekezetbe, és azt beleteszi a perselybe. Reggel nagyon kérte az édesanyját, hogy vigye el őt a gyülekezetbe, mert ő ezzel az áldozatával szeretné az Úr Jézust megkérni, hogy vegye védelmébe az édesanyját. Számomra fantasztikus élmény volt látni ennek a kisfiúnak a markait, ahogyan kiemelte a kis tarisznyájából a gyűjtögetett pénzét, és azt mind egy fillérig beletette a perselybe. Az alkalom végén, amikor a testvérek összeszámolták az adakozást, megnéztem az összesítést, és annak a legalján az 5-10-20 forintosokat, amelyek ettől a fiútól származtak, és ennek összege 4-4500 Ft között mozgott. Az igehirdetésem után megkérdeztem a fiamat, hogy lenne-e valamilyen üzenete, amivel építeni tudná a gyülekezetet, és ő életében először teljes határozottsággal felállt, és elmondta azt a látását, amit kapott az Úrtól, és prófétikus szavaival nagyon bátorította a gyülekezetet. Ez volt az első alkalom, amikor Dávid fiammal együtt szolgálhattam Istentől való üzenetek átadásában. Nagyon hálás volt a szívem, hogy megélhettem ezt a napot Isten kegyelméből. Az istentisztelet után sok testvérért imádkozhattam, és az alkalom befejeztével újra átélhettem a sarudi gyülekezet vendégszeretetét abban is, hogy asztalt terítettek, és újra megkóstolhattam a sarudi roma testvérek konyhájának csodálatos ízvilágát. Youtube link elérhetőség: https://youtu.be/EjJM6beVsJ8

Márc. 25. Több az engedelmesség az áldozatnál

Szeretett gyülekezetemben Pestszentlőrincen szolgálhattam délelőtt, ahol a téma az Isten iránti engedelmesség volt. Nagyon élveztem a gyülekezet figyelmét, és azt, hogy együtt éltek a meghirdetett Igével. Az alkalom után nagyon sok bátorító visszajelzést kaptam. Jó volt látni a testvéreket, és jó volt az alkalom előtt és után is beszélgetni sokakkal. Nagyon hálás vagyok azért a tiszteletért és szeretetért, amit 30 év után is kapok ebben a gyülekezetben. Erre a vasárnapra más programot nem terveztem, ezért kiváló lehetőség volt arra, hogy együtt ebédeljünk családom aprajával és nagyjával.

Márc. 26. Több ezer megtérőre számítunk

Délelőtt az apostoli egyház imatermében találkoztunk, hogy az augusztusi Kolenda evangélizáció előkészítsük. Pintér Imrével együtt én vagyok az elnöke az alkalom szervezésének. Ezenkívül én egy másik területet is vállaltam az utógondozás területén. Ez arról szól, hogy a Papp László Sportcsarnokban a két evangélizációs alkalom során legyenek olyanok különböző gyülekezetekből, akik odaállnak a döntöttek mellé egyrészt bátorítással, másrészt egy újonnan döntötteknek szóló anyag átadásával, ill. az elérhetőségük begyűjtésével kapcsolatban. Ezt követően kellene majd a beérkezett adatokat összegyűjteni, szortírozni, és eljuttatni a különböző gyülekezetek pásztorainak.

Márc. 27. 30 évvel ezelőtt nem sikerült, most javíthatunk

A „Kelj fel, és tündökölj” alkalmak egyik újabb gyümölcse, hogy ezen a reggelen megjelent nálam egy testvérnő, aki a legutóbbi alkalmon részt vett, és elmondta, hogy Pándon milyen munka indult a hátrányos helyzetű gyerekek és családok körében. Továbbá megosztotta azt is, hogy öten-hatan összejönnek rendszeresen imádkozni a falujukért, és azért, hogy ott egy misszió elindulhasson. A „Kelj fel” alkalom bíztatta őt arra, hogy hosszú évek után, amióta már nem jár gyülekezetbe, ott a falujukban indítsanak el egy közösséget, és ebben kérte a tanácsomat és a segítségemet. Már megbeszéltünk egy időpontot, amikor valószínű, hogy néhány testvérrel meglátogatom őket, és átgondoljuk azt a stratégiát, amivel elindíthatjuk egy új gyülekezetnek az alkalmait Pándon. 30 évvel ezelőtt már próbáltunk gyülekezetet plántálni Pándon, akkor nem sikerült, most nagyobb reménységgel indulunk!

Márc. 29. Új vezetők kerestetnek

Meglátogattam Szabó-Baté Attila testvéremet, aki az Édenkert gyülekezet egyik vezetője, azért, hogy érzékeljem, hogy milyen ajándékai vannak az Úrtól, és ezt hogyan tudja kamatoztatni a gyülekezet életében. Nagyon jó beszélgetésünk volt, amiből kiderült, hogy Attila rendelkezik pásztori ajándékkal, de egyelőre nem látni azt, hogy mennyire tudná pásztorként klasszikus értelemben vezetni is a gyülekezetet. Segítettem és bátorítottam az ajándékának a kicsomagolásában, és bízom benne, hogy ez a meglevő testvérek gondozásában, és új emberek megnyerésében is hasznára lesz a gyülekezetnek.

Márc. 30. Új gravitáció

Nagyon megtisztelő volt a számomra, hogy a vasárnap után Paul Henderson testvér megkért arra, hogy a nagypénteki alkalommal is hirdessem az Igét Pestszentlőrincen. Most is sok jó visszajelzést kaptam, de ami a legfontosabb volt, hogy én magam profitáltam nagyon sokat abból az üzenetből, amit Isten a szívemre helyezett. Nagyon átmelegítette a szívemet, hogy a bűn, a világ és a test lehúzó gravitációja mellett megjelent egy másik vonzó erő, amely Jézushoz von bennünket, hogy Vele együtt keresztre legyen feszítve az óemberünk és Krisztussal egy új életre feltámadva élhessünk.

Márciusban is sok pásztorral és pásztorházaspárral találkoztam különböző gyülekezetekből: református, evangélikus, Hit gyülekezeti, baptista, sőt még egy Ghánából érkezett testvérnővel is, aki ghánai pásztorának (Dag Heward-Mills missziójának) szervez itt Magyarországon egy konferenciát, és ebben kérte az én segítségemet is.

Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!