Szolgálati beszámoló (2018. szeptember-október-november)
Perjesi István beszámolója
Szept. 7. Szellemírtók
A pándi misszió megalapozásához feltérképeztük a község szellemi arculatát, és ehhez komoly segítséget nyújtott nekem Jávor Endre szolgatársam és csapata, akik Bajáról érkeztek hozzánk. Végigjártuk azokat a szellemileg fontos pontokat, és megtettük azokat a hitbeli cselekedeteket, amiket lényegesnek találtunk. A kialakult látáshoz igazítottuk azt a stratégiát, amivel Pándon szeretnénk majd elérni az embereket.

Szept. 13. Szemeimet ismét a hegyekre emeltem
Elindultam harmadik svájci utamra. Elsődleges célom az volt, hogy kiszakadva az itthoni pörgésekből, megfrissülésem legyen az Úrral. A második célom az volt, hogy nekifogjak a második könyvem megírásához. Rögtön az elején csalódás ért, mert azt gondoltam, hogy játszi könnyedséggel kezdhetem diktafonra mondani a saját igazságok elengedésével kapcsolatos gondolataimat. Ez nem így történt. És mivel a gondolatok nem indultak be, ezért egyre görcsösebben számlálgattam a múló napokat, hogy nem jutottam semmire. Ez rányomta a bélyegét az Úrral való kapcsolatomra is. Csaknem két hetem ment el ezzel a vergődéssel. Aztán végre kezdtem hallani az Úr szavát és átélni az Ő jelenlétét, és beindultak a könyvvel kapcsolatos gondolatok is. Nagyon szerettem volna Istentől konkrét látásokat kapni a következő év feladataihoz, de az Úr arra intett, hogy elégedjek meg a Vele való közösség életképességével, és hatásaival, és ha ebben a jó kapcsolatban maradok, akkor hazaérve Ő majd gondoskodik a többiről. Ha kicsit nehezen is, de végül ráhangolódtam erre. A saját igazságok elengedése című könyvem szinte minden fejezetéhez sikerült gondolatokat felhalmozni, amiket a következő hónapokban szeretnék kirendezni. Eredményes volt viszont annak a könyvsorozatom első kötetének a megírása és összerendezése, amelyet december első vasárnapján már az érdeklődők kezébe adhattam. Külön örömömre szolgál, hogy a humorosnak szánt könyvem illusztrálására sikerült Kiss Tomit megnyernem, aki gyülekezetünkből Londonba költözött és jelenleg is ott él.


Okt. 5-7. Svájci gárda
Immár hagyományosan meglátogatott az apostoli csapat (Bodó Csaba, Sisa Attila, Kopcsó Attila és az utolsó pillanatban Verle Zoli helyére Dávid fiam lépett be, aki a vezetésben, vidámságban és a szellemiekben is gyorsan összhangba került a többiekkel, akiket ő tiszteletben tartva folyamatosan „góréknak” nevezett). Hasznosak voltak a szombat-vasárnapi megbeszéléseink, imaközösségeink. Hétfőn a hozzánk viszonylag közeli franciaországi Muhlhousba utaztunk, hogy egy konferencián vegyük részt, ahol fantasztikus tanításokat hallottunk arról, hogy vezetőként hogyan viszonyuljunk a gyülekezeteinkhez, és hogyan készítsük fel magunkat és a gyülekezetet arra, hogy egyszer majd a szolgálatunkat átadjuk a következő generációnak. A szerdai ebéd után elváltak útjaink, és én visszatértem St. Stephanba, ők pedig Budapestre. A csapatnak is nagy áldást jelentett az együttlétünk, szellemi közösségünk, és a konferencia légköre és üzenetei. Nagy örömömre 25-én megérkezett feleségem, és a következő egy hetet vele tölthettem, mielőtt hazautaztam volna. Jó volt átadni neki a hűtőszekrényt, a különböző fiókokban tárolt élelmiszer muníciókat, és a (kis mennyiségű) mosatlant. Ezután én a konyhai terepről visszavonultam, és teret engedtem a nagyobb szakértelemnek.
Jó volt, hogy az utolsó, sajnos elég esős hetet, együtt tölthettem a feleségemmel, és együtt kereshettük az Úrral való közösség áldásait is. Úgy gondolom, hogy áldásosnak könyvelhetem el ezt a svájci elvonulásomat is.



Nov. 8. Próféták és az antiókiai gyülekezet
Délelőtt és délután a prófétaiskola három vezetőjével voltunk együtt, akikkel áttekintettük az eddigi munkát, és előkészítettük a következő évet, hogy az a kommunikációban és kapcsolatépítésben egyaránt hatékony legyen. Szívesen teszek eleget annak a kérésüknek, hogy látásaimmal, tanácsaimmal segítsem a munkájukat a következő időszakban is.
Este a pestlőrinci gyülekezet presbitériumával tölthettem egy kis időt, amikor az amerikai Drew Brown pásztorral lehettünk együtt, aki ízelítőt adott arról a témáról, ami a következő évben a gyülekezetünkre remélhetően jó hatással lesz. Az antiokhiai gyülekezet felépítésének és működésének témaköre már korábban is sokat foglalkoztatott engem. Erről sokat szolgáltam is a vezetők és a gyülekezet körében és remélem, hogy ez a témakör újra jó lendületet ad a gyülekezetnek is, hogy a világ felé fordulva még hatékonyabban találja meg az elhívását és a szolgálatát.
Nov. 10. Tapasztalat átadás
Minden évben szívesen teszek eleget annak a meghívásnak, hogy néhány témakörben szolgáljak a Pünkösdi Teológia hallgatói előtt. Ezen a napon a harmadéves levelezők elé állhattam és beszéltem nekik az evangelizációval kapcsolatos látásaimról és tapasztalataimról.
A kb. 20 főnyi hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta a szavaimat, tettek fel kérdéseket és láthatóan megbuzdultak arra a hiteles keresztény életre, amely önmagában a leghatékonyabb evangélizációs „módszer”.
Nov. 10. A keblem dudorodott a büszkeségtől
Délután Dudarra mentem, hogy Cieklinski Janival és Zsuzsival tudjak egy kis időt tölteni. Ez most is nagyon jól sikerült. Ők rendszeresen igénylik, hogy életük és szolgáltuk különböző kérdéseit beszéljük át, és tanácsoljam őket. Ez a találkozó kiegészült egy másik presbiter házaspárral. Igyekeztem a kérdéseiket a legjobb tudásom szerint megválaszolni, amivel úgy gondolom, segíthettem őket.
10 óra után „szellemi gyermekeimmel” még éjfél utánig túlóráztunk egy kicsit. Vasárnap délelőtt találkoztam a gyülekezettel, és ott is elmondtam azokat a konkrét látásokat, amiket vettem a gyülekezet életére és jövőjére nézve, amit nyitott szívvel fogadott a gyülekezet. Jó volt hallani élő bizonyságtételeket és az istentisztelet is nagyon jó légkörben ment végbe. A gyülekezet nagyon aktív és lelkes volt a szolgálatot hallgatva. Ebédkor és ebéd után még tovább folytattuk a beszélgetést a két házaspárral, akiknek most is nagyon sok kérdésük volt, amire igyekeztem válaszolni.


Nov. 13. Tüzesedni vágyó pásztorok
Több szolnoki gyülekezet vezetőinek felkérésére besegítek a szolnoki pásztorkör működésének megfrissítésében. A célunk az, hogy a gyülekezeti vezetők igei és szellemi áldást vegyenek a havonkénti közös alkalmak során, illetve hogy az egymásért és a városért való imaélet megpezsdüljön. Már az első alkalom mindannyiunk számára nagyon bátorító volt.
Nov. 15. Új egyházügyi törvény
A Magyarországi Pünkösdi Egyház tárgyalótermében több közösség vezetői tájékozódtunk arról, hogy milyen változás várható az új egyházügyi törvényben. Reméljük, hogy ez nem tovább szűkíti a lehetőségeinket, hanem jobban kinyitja azt.
Nov. 15-17. Oldalbordástól
Az őszi pásztorházaspáros elvonulásunkat a Nagyvárad melletti Félixfürdőn tartottuk, azért hogy erdélyi pásztortestvéreket is könnyebben elérjünk. 19 házaspár jelentkezett erre az alkalomra. Nagyon jó közösséget éltünk meg egymással és az Úrral. Nagyon felkészülten Igével többen is szolgáltak, a dicsőítést a Hommer házaspár vezette nagyszerűen. A felvezető jégtörőket és a házaspáros feladványokat a Sisa házaspár fogta össze profi módon.
Én minden alkalommal egy régi Vitray tévéműsorhoz hasonlóan „csak ültem és meséltem” a látásaimról, tapasztalataimról. Atyai szívem örömmel volt tele, amikor láthattam, hogy a szellemi fiak hogyan ismerkednek meg és kapcsolódnak egymáshoz.
Vasárnap délelőtt a nagyváradi Agapé gyülekezetben szolgáltam, ahol hosszabb idő után jó volt látni a gyülekezet fejlődését, növekedését. Délután a nagyváradi Győzelem gyülekezetben hirdettem az Igét. Nagy öröm volt a szívemben, amikor az egyik presbiter házaspár újszülöttjéért imádkozhattunk. Azért is emlékezetes nekem ennek a babának a fogantatása, mert a testvérekért való imádkozás és a nekik adott prófétai szó beteljesülését láthattam benne.



Nov. 19-29. Kilapított zebrák
Az elmúlt évben egy szolgatársam bemutatott egy Budapesten tartózkodó dél-afrikai pásztornak, aki ezt követően nagyon intenzíven tartotta velem a kapcsolatot. Ezt azzal fejelte meg, hogy meghívott, hogy ami egy bő hét keretébe belefér, ismerjem meg a gyülekezetét, szolgálatát, és azt a munkát, amely Durban város gyülekezetei között folyik. Olyan városban voltunk, amely semmilyen tekintetben nem emlékeztetett Afrikára. Zebrát is csak az útra felfestve láttam. Időjárását, az épületeket, bevásárló központokat tekintve semmi különbséget nem érzékeltem. Ez alól csak egy kivétel volt, az engem körülvevő emberek bőrszíne. Nyomasztólag éltem meg, hogy a szálláshelyünkön éppúgy, mint minden családi háznál és valamilyen intézmény épületében egyaránt látható volt, a magas kerítések tetején a szögesdrót karikák, melyek próbálták elrettenteni a hívatlan látogatókat. Sőt ezek fölött még legalább egy méter magasban árammal feltöltött vezetékek is húzódtak. Ahol laktunk, ott az emeleti lépcső végén is, a hálószobák előtt is rácsos ajtó volt, ami eleinte nyomasztóvá tette álmainkat. Még az egyébként szépen kivitelezett kicsiny kertbe se volt egyszerű kijutnunk, csak ha erre felügyeletet kaptunk. Mindez nem a feketék és fehérek közötti feszültség, hanem a drog óriási elterjedése miatt volt szükség. Két dolog volt, ami különösen nagy hatással volt rám. Az egyik a szellemi atyák és fiak ott kialakult bibliai kultúrája, hogy a vezetők tudatosan építették szellemi fiaikkal a kapcsolatot, célként kitűzve, hogy azok ne csak tanítványok, hanem elhívásokat megélő, arra felkészített emberek legyenek. A szellemi fiak tisztelete az atyáik iránt számomra nagyon különlegesen hatott, mert a tiszteletadásnak ilyen mértéke az itthoni kultúránkból nagyon hiányzik.
A másik, ami nagyon megragadott, hogy ebben a városban és ennek a környékén, ahol csaknem tízmillió ember lakik, milyen fantasztikus módon kapcsolódnak össze gyülekezetek, és azok pásztorai úgy, hogy mindenki felé megadják a tiszteletet, és a különbözőségük ellenére mindenki biztonságban érezheti magát. A gyülekezeti vezetők gyakrabban, a gyülekezetek tagjai pedig negyedévente jönnek össze közös alkalomra, imádságra, hogy az evangélium minél hatékonyabban működhessen. Mi egy kb. 5000 fős közös alkalmon vehettünk részt.



Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
