Szolgálati beszámoló (2019. április)
Perjesi István beszámolója
Ápr. 4. Egy 8 éves kislány betöltekezik Szentlélekkel
Délután Törökszentmiklós roma telepén épült új művelődési házban tartottunk alkalmat. Az alkalom előtt is próbáltunk találkozni azokkal a régi ismerősökkel, akikkel két és fél évvel ezelőtt a roma telepen ismerkedtünk meg. Az esti alkalomra kb. huszonöten jöttek el. Másnap délelőtt szintén a roma telepen voltunk, a közösségi házban megszemléltük a romák által készített rongyszőnyegeket, és a foglalkozásra beülve igyekeztünk bizonyságot tenni többeknek. Ezután végig jártuk a telep utcáit, és mindazokkal, akikkel találkoztunk, beszélgettünk és imádkoztunk értük. Délután betegeket látogattunk és egy családhoz mentünk el, ahol a feleség egy évvel ezelőtt tért meg, és nagyszerű változások vannak az életükben. Jelenleg két unokájukat nevelik, akik közül a kisebb, aki 8 éves, arra a kérdésemre, hogy mi szeretne lenni, ha megnő, azt mondta, hogy lelkipásztor. Jó volt hallani, amikor elmondta, hogy olyan szeretne lenni, mint Édes István a gyülekezet pásztora, és ő is úgy szeretné hirdetni az evangéliumot, ahogyan a példaképe.
Este az imaházban gyülekeztünk, amely szinte teljesen megtelt. Számomra nagyon megható volt, amikor az előbb említett kislány az alkalom végén előrejött, és azt kérte, hogy imádkozzam érte, hogy tudjon betöltekezni Szentlélekkel. A térdemre ültettem, és imádkoztam érte, és csodálatos volt látni, ahogy a Szentlélek átjárja, minden probléma nélkül elkezdett nyelveken imádkozni, miközben a gyülekezet tagjai körbeállták, és könnyezve szemlélték, hogy mit tesz Isten ennek a leányzónak az életében, aki ragyogó arccal dicsérte az Urat. Jóleső érzés volt látni azt a munkát és annak az eredményét, amit Édes István és felesége végeznek ebben a városban.
Ápr. 6. – Doktorrá avattak
Az Üdvösség hirdetői egyház meghívására szombat délután az Üllői úti táncházba voltam hivatalos, ahol több oldalról tükrökkel borított falak között jön össze rendszeresen ez a gyülekezet.
Nagy István és felesége, Éva, már több éve jó kapcsolatba kerültek velem. Jó volt látni az elmúlt évben végzett szolgálatukat Magyarországon és Szerbiában, ahol sok gyülekezetet alapítottak. A budapesti gyülekezetük 20- 25 tagja jött el erre az alkalomra, de a tükörfalak között ez 2x-3x annyinak látszott. Éva nagyon prófétikusan vezeti az alkalmakat. A szolgálatom elején megköszöntem neki, hogy doktorrá avatott, de jeleztem, hogy máshol nem érvényes még ez a titulusom. A gyülekezetben a testvérek nagyon hálásak voltak az igeszolgálatomért.
Ebben a közösségben az alkalom végi imádkozás mindenkit érint, mert amikor kiálltam, hogy imádkozom azokért, akik ezt kérték, akkor a vezető csodálkozva nézett rám, hogy mi az, hogy „aki” – hiszen mindenki kéri. Ekkor az első sort felállította, és előre szólította, és ahogy elfogytak, szólította a következő sort, és így végig mindenkit. A testvérek nagyon hálásak voltak a kapcsolatért, az igeszolgálatért és az imádkozásért. Az alkalom végén a szeretetvendégség során is nagyon jó volt megtapasztalni azt a szeretetet, amely ebben a közösségben működött.
Április 7. Pótszékeket kellett beállítani
Feleségemmel és Lőrinc unokánkkal, valamint Juhász Petivel és Dettivel Kemencére mentünk. A zenei szolgálatot Petiék vállalták át a helyiektől erre a napra. Kemencén a dicsőítésben a feleség zongorázik és a férj gitározik, ez most felcserélődött: Peti zongorázott, és Detti gitározott.
Szemeim megteltek könnyel, amikor azt láttam, hogy pótszékeket kell beállítani, hogy az érkezők mindegyike helyet kapjon. Már nagyon régen vágytam erre a látványra. A „mozdítsd előbbre a sátradat” üzenet sokakat megérintett, és ennek sokan bizonyságát adták az alkalom végén.
Az istentisztelet után megtekintettem azt az épület- és udvarrészt, amit a gyülekezet kicsit kényszerből, de meg fog vásárolni ebben az évben azért, hogy az ne a szomszédos kocsma részévé váljon a jövőben. Ebéd után unokánk Laciék házának egyik emeleti szobájába vonult el, ahol egy óriási vasútmodelles terepasztal várta. Ő ezért jött velünk. Miközben ő vasutazott, mi Lacival meglátogattuk azt a testvért, aki egy héttel korábban Lőrincen merítkezett be, és aki szklerózis multiplex problémával küzd. Nagyon jó beszélgetés alakult a feleségével, aki katolikus, és úgy gondolom, hogy sikerült felépíteni a szívükben azt a vágyat, hogy ezután közösen imádkozzanak, és közösen éljenek át jó dolgokat az Úrral. Délután még több testvér összegyűlt Laciék házában, ahol még jó beszélgetéseket folytathattunk egymással.
Ápr. 8. A polgármester mellénk állt
Várhatóan idén Pomázon tartjuk a szolgálati táborunkat. Előzetesen már bejártuk az iskolát, amit bérelni szeretnénk a résztvevők számára szállásként. Ezen a délutánon a polgármester fogadott bennünket, aki először kicsit ridegen állt a témához, de aztán, amikor látta a bemutató anyagunkat, akkor nagyon készségessé vált, hogy segítsen nekünk. A gyülekezet egésze is nagyon lelkesen áll ehhez a feladathoz, és reménységünk szerint egy nagyon jó szolgálótábornak nézünk elébe.
Ápr. 13. Mi az igazi bátorság?
Feleségemmel együtt utaztunk az egésznapos bajai hitmélyítő napra, ahol többen is szolgáltunk a nap folyamán: Bodó Csaba, dr. Hajdú János, egy újvidéki pásztor, Lengyel János és én. Az Úrnak hála, hogy több érdeklődő testvér jött el, mint a korábbi alkalmakra, és ez is mutatja, hogy jó úton jár a bajai gyülekezet ezekkel a nyitott alkalmakkal.
Számomra nagyon felüdítő volt az újvidéki pásztor szolgálata. Különösen megragadott egy példája, amit a bátorsággal kapcsolatosan mondott el. Egy tanár dolgozatot íratott a diákjaival azzal a címmel: Mi az igazi bátorság? Mindenki írt erről sokféle gondolatot, az egyik diák azonban úgy adta be a dolgozatát, hogy a cím után csak ezt az egy szót írta rá a papírra, válaszul a címben feltett kérdésre, hogy „EZ AZ”. A tanár igen meglepődött, amikor ezt a dolgozatot vette a kezébe. Először nagy szemtelenségnek tartotta, de aztán felismerte a diák válaszának valódi értelmét és értékét, és ezt a dolgozatot értékelte a legjobb munkának. Ezzel bemutatta azt, hogy lehet valamit nagyszerűen, de nem hagyományosan teljesíteni. Az alkalom befejeztével még sokáig imádkoztunk a testvérekért és az alkalom utáni vacsorán alaposan kiértékeltük az alkalmat, amit mindannyian nagyon áldottnak tartottunk.
Ápr. 14. Egri csillagok
Vasárnap délelőtt az egri hősöket látogattam meg, akik Dávid hősei névre hallgatnak. Petz Zoli és Reni vezetik ezt a gyülekezetet, ahol jó érzés volt látni a sok fiatalt, a négy idősebb nőtestvér mellett. A városban komoly összefogás alakult több gyülekezet között, és ez érezhetően hat a város vezetésére, és szellemi légkörére. A közös ebéden jó volt mélyíteni a vezetőkkel való kapcsolatomat, és jó volt meríteni abból a lelkületből, amely árad ezekből a testvérekből.
Ápr. 19. Páska vacsora
Nagypéntek este részt vettünk feleségemmel a solymári gyülekezet ünnepi istentiszteletén, ahol igyekeztünk egy páska vacsora keretén belül megemlékezni arról, hogy milyen új tartalommal töltötte meg Jézus a zsidó hagyományokat.
Százan ültünk az asztaloknál és jó volt látni a gyülekezet egységét és szeretetközösségét, amit megéltek a vacsora alatt és az azt követő beszélgetésekben.
Ápr. 21. Reménység háza a Tisza-szállóban
Vasárnap délelőtt feleségemmel részt vettünk a pestlőrinci gyülekezet húsvéti istentiszteletén, majd Szolnokra utaztunk, ahol a Tisza szálló egyik külön termében tartottunk egy összevont istentiszteletet, az Agapé gyülekezet és a Reménység háza gyülekezettel közösen. Ez a két gyülekezet már korábban is tartott közös alkalmakat. A két gyülekezet vezetői és a gyülekezet tagjai jó kapcsolatot ápolnak egymással. Nagyon erőteljes volt a közös dicsőítés. A két helyi pásztor Szabó István és Légrádi Imre után én szolgáltam a feltámadási történetről. Az alkalom után megbeszéltük, hogy milyen közös stratégiát alakítsunk ki, hogy a szolnoki gyülekezetek sokkal hatékonyabban tudjanak hatással lenni, a Szolnokon élő emberek életére.
Ápr. 23-25. Egyedül hétezred magammal
A sokadik berekfürdői alkalomra újra nagy örömmel és lelkesedéssel mentem immáron a feleségemmel együtt. Számomra mindig felüdülés az idős testvérekkel való közösség megélése, látva a hitüket, és azt a jó lelkületű hozzáállást, amelyet megélnek egyrészt az Úr felé, másrészt egymás felé. Szerda délelőtt én szolgálhattam a testvérek között Isten Igéjével, amelynek a lényege az volt, hogy különbség van, ha Isten akaratában állok és szolgálok egyedül, és a között, amikor az egyedüllét érzete tölti el az ember szívét és gondolatait. Élhet valaki egyedül, de mégis az Úrral és az ő követésében élvezi a mindennapjait, ugyanakkor élhet valaki családban, gyülekezetben vagy munkahelyi közösségben, de mégis, ha az egyedüllét érzete tölti be, akkor könnyen lesz hajlamos a depresszióra, mint ahogyan ezt Illés példájából láttuk. Jó volt este érzékelni, hogy a testvérek mennyi üzenetet és megszólítást vettek Illés példájából.
Ápr. 26. Előttem Nyitra is nyitva
Miroslav Toth nyitrai pásztor meghívására részt vettem az ő rendszeresen tartott pénteki pásztorköri alkalmukon. 15 városból jöttek el pásztorok mintegy 22-en, hogy beszámoljanak arról, hogy mit végez az Úr a bizonyságtételeiken és a szolgálataikon keresztül. Miro pásztor lelkülete nagyon jó légkört teremtett ezek között a testvérek között, és érzékelhető volt, hogy ezt a szeretetlégkört viszik magukkal, és élik meg ezek a szolgáló testvérek a hétköznapjaikon is. A szolgálatommal nagyon tudtak összehangba kerülni a pásztorok, és az alkalom végi imádságok jó visszajelzések voltak arra, hogy az üzenet betalált a szívekbe, bátorított és új reménységet fakasztott. Az ebéd során Miro és felesége, Márta, valamint egy másik pásztor és a tolmácsom társaságában több órán keresztül oszthattuk meg egymással a látásainkat, és a keresztény életünk tapasztalatait.
Április 27. Egyre hevesebbek a hevesiek
Az egyre jobban növekvő és formálódó hevesi gyülekezettel találkoztam szombaton este. Lakatos Józsi testvér vezeti ezt a közösséget, aki építési vállalkozóként nagy rutinra tett már szert, hogy hogyan lehet embereket összefogni. Korábban nehezen lehetett rávenni őt arra, hogy Igével is szolgáljon a közösség felé, most azonban nagy változáson ment keresztül, bár sokszor 4-5 órát utazik naponta, oda, ahol épp munkát vállalt, mégis 4 órakor felkelve naponta rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, amely így egyre jobban kinyílik a számára. A gyülekezetet is tanítja, hogy az Igéből próbáljanak üzenetet venni maguknak, és így egy-egy istentisztelet 4-5 órára is elnyúlik, mert mindenki szeretné elmondani azt, amit az Úrtól kapott egyéni bibliatanulmányozása során. A jelenlétem és a szolgálatom miatt ezek az igei szolgálatok csak néhány testvérre korlátozódtak, de a többiek ígéretet kaptak arra, hogy legközelebb ők is szóhoz juthatnak. A roma gyülekezetek szintjéhez viszonyítva példás ebben a közöségben a testvérek adakozása, ezért nem meglepő az, hogy épületvásárláson gondolkoznak, hogy egy önálló objektumot alakíthassanak ki istentiszteleti és gyermekfoglalkozási célokra.
Április 28. Kocsmába vágyakozik a gyülekezet
Még szombat este leutaztam Hevesről Varbóra, ahol Kakuk Jánossal és feleségével beszélgettünk a helyi misszióról és terveikről. Másnap délelőtt Sajószentpéteren szolgáltam, ahova Szedmák Béla testvér is elkísért. A prófétai szó és az igei üzenet is befogadó szívekre talált a lassan, de biztosan növekvő gyülekezet tagjai körében. Az istentisztelet után megtekintettünk egy korábban kocsmaként funkcionáló épületet, amely jelenleg üresen áll, és eladósorba került, amely kiváló lehetőség lenne egy gyülekezeti objektum kialakítására.
Óz(d), a csodák csodája
Délután az ózdi gyülekezettel találkoztam, Tugyi János testvér egészségi állapota javulófélben van, de még mindig elég gyenge. Ez a helyzet viszont aktiválja fiának, Péternek a szolgálatba állását. Ezen az alkalmon is nemcsak a dicsőítést vezette nagyszerűen, hanem az egész alkalmat is. A gyülekezet lassan kinövi a pásztor portáján szépen kialakított imatermét, ezért intenzíven keresi a gyülekezet, hogy hol találnának nagyobb helyiséget maguknak.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
