Szolgálati beszámoló (2019. február)
Perjesi István beszámolója
Jan. 28. – febr. 1. Újra hangsúlyt kap az ima
Az ima és böjti záróalkalom után hétfőn Szolnokra utaztam, hogy a már több évtizedes hagyománnyal rendelkező januári imahéten résztvegyek. Ezen a héten a hangsúly többféle módon az imádságra esett, és jó volt érzékelni, ahogyan a testvérek is odaszánták erre magukat.
A gyülekezetnek ősszel volt egy alfa kurzusa, amely a látogatók szempontjából nem volt sikeres, viszont a gyülekezet szinte megújult abban a közösségben, amit hétről hétre megélhettek egymással és az Úrral. Az imahéten mindig más testvérekkel ebédeltem, és igyekeztem délutánonként is, hogy legyen mód személyes beszélgetésekre és imádkozásokra azokkal, akik ezt igényelték.
Febr. 3. Mindenki megláthatta „Colombónét”
Febr. 1-én megünnepeltük feleségemmel a 44. házassági évfordulónkat, és az ehhez kapcsolódó egyhetes elvonulásunkat most Sárvárra terveztük be. Szombaton, miután megérkeztünk, házigazdáinkkal Molnár Csabával és Zsuzsával továbbutaztunk Szombathelyre, ahol egy orvosházaspár indított el egy missziót a tavaly augusztusi Kolenda evangelizációt követően. Egyelőre több gyülekezeti háttérből a megfáradt, elmaradt testvérek gyűlnek össze, hogy egy szeretetlégkörben gyógyuljanak és adjanak egy új esélyt az Úrnak, hogy a púpjaikat szárnyakra cserélje. Ebben a kilépésben igyekeztünk tanácsolni és bátorítani a testvéreinket.
Másnap 3-án vasárnap délután a sárvári gyülekezetben szolgáltunk. Eddig a napig feleségemet mindenki úgy köszöntötte, mikor üdvözletüket küldték velem, hogy üdvözlik Colombónét, akiről sokat hallottak, de soha sem látták. Ily módon ezen az alkalmon mindenki bizonyságot nyerhetett arról, hogy valóban létezik az az asszony, akiről eddig csak mindig mesélni tudtam. Az alkalom nagyon vidámra, de ugyanakkor nagyon lelkesítőre sikeredett az érdeklődőkkel és testvérekkel teljesen megtelt imateremben. A pihenésünk és kikapcsolódásunk mellett tudtunk még időt szakítani arra is, hogy a testvérekkel ápoljuk a kapcsolatot, illetve, hogy megtekintsük azt az építkezést, ahova a gyülekezet ebben az évben várhatóan átköltözik. A mosdóhelyiségek és a közösségi termek nagyon jól előrehaladott állapotban vannak, és így a terv várhatóan idén megvalósulhat.
Febr. 10. Avatásra készülve
Dávid fiammal együtt mentünk vasárnap ebédre Veresegyházra, ahol a Nagy család avatás és kirendelés előtt álló pásztorával és presbiterével beszéltük át a dolgokat. Márc. 10-én lesz Nagy Gergő pásztori és édesapjának, Nagy Sándornak presbiteri felavatása, illetve beiktatása.
Nagy esemény ez, részben a család életében, de ugyanígy a növekedésnek indult gyülekezet életében is. Örülünk annak, hogy a veresegyházi egyházak vezetői nyitottak voltak személyes meghívásukra, és reménységünk, hogy egy nagyszerű ünnep keretében helyezhetünk áldást szolgáló testvéreink és az egész gyülekezet életére és munkájára. Az esti istentiszteleten jó volt találkozni a régi és új arcokkal, és különös élmény volt, amikor a gyermekek visszatértek a bibliaköri foglalkozásról, hogy óriási gyermekzsivajt kellett túlkiabálnom, de ez egyáltalán nem zavart, sőt nagyon hálás voltam, hogy az élet valóban kezd kibontakozni a Veresegyházi Agapé gyülekezetben.
Febr. 11. Újra futni és szárnyalni lábak és szárnyak nélkül
Ebédre voltam hivatalos Hubácska Attiláékhoz, Pilisszántóra. Attila sok nehézséggel küzd, miután mindkét lábát térdtől elveszítette, illetve a veséi évek óta leálltak, és heti 3x jár dialízisre. Mégis az otthonukban és az interneten keresztül gyűjtenek maguk köré embereket, és szolgálnak feléjük az evangéliummal. Mivel a csoportjuk több ember egyéni problémája miatt az utóbbi időben szünetelt, ezért örömmel vették azt a bátorítást, amellyel próbáltam erősíteni őket, hogy a régi kapcsolataik, az őket megkereső új kapcsolataik, illetve a szomszédaik viszonylatában próbáljanak egy új lendületet venni. Jó volt látni őket, amikor elköszöntem tőlük, hogy tele voltak újra lelkesedéssel és tenni akarási vággyal.
Febr. 12. Az ünnepi alkalom elmaradt
A roma misszió vezérkarával Bodó Csabával és Balog Ferivel felvonultunk, hogy megköszönjük Baranyi Albert testvérnek és feleségének azt a többévtizedes szolgálatot, amivel a gyülekezet élére álltak, és azt a hűséget, amit a közösség felé, a gyöngyösoroszi és az országos Agapé felé tanúsítottak. Ebbe a tervbe egy kis hiba csúszott, mert Albert feleségét kórházba kellett szállítani, és maga Albert is úgy belázasodott, hogy erre az ünnepi alkalomra nem tudott eljönni, ezért ezt egy későbbi időre halasztottuk, ugyanakkor pedig a gyülekezet tagjaival és a gyülekezettől korábban eltávozott testvérekkel együtt beszéltünk arról, hogy Kovács Balázs testvért szeretnénk a jövőben megbízni a helyi gyülekezet és a gyöngyösoroszi roma misszió vezetésével, bizalmat szavazva neki, hogy ebben a munkájában támogatni fogjuk.
Balázs isteni elhívásra települt vissza Londonból és vásárolt házat magának a környéken, hogy a helyiek és a roma testvérek felé szolgálni tudjon. Jó volt hallani a helyiek gondolatait, véleményeit, Balázzsal kapcsolatosan, aki személyválogatás nélkül a szeretetével mindenki felé nyitott, és ez a szeretet sok feszültséget, ellenségeskedést tudott rövid időn belül legyőzni.
Febr. 14. Az ördögnek nem tetszik a gyülekezetplántálás
Érdekesen alakulnak a pándi dolgok. Legutóbb ősszel voltunk a faluban Jávor Endre és csapata vezetésével. Szellemi feltérképezést és imákat mondtunk el, aminek érdekes folytatása az volt, hogy a közösséget mozgató testvérnőnek a férje másnap otthagyta a családját. Ez a támadás elég erősen rányomta a bélyegét a következő hónapokra és a közösség missziós kilépéseire. Miután úgy tűnt, hogy a családi helyzet rendeződik, és mivel a férj újra visszatért a családjához, a pándi érkezésünk előtti este a férj újra bejelentette, hogy nincs tovább. Ez eléggé megnehezítette a szolgáltunkat, de ugyanakkor szellemileg fel is paprikázott bennünket, és az esti együttlétünk már újra reménységet, lelkesedést és jó jövőképet épített fel a kis közösség tagjainak a szívében.
Febr. 15. Apácák felé is nyílik szolgálat?
Az első vidéki „Kelj fel és tündökölj” alkalmunkat Orgoványon tartottuk. Ez a falu volt az, ahol az elmúlt évben a szolgálótáborunkat is tartottuk. Már akkor is nagy élmény volt azt látni, hogy a nyári szolgálatunk által vetett szeretetünkből mi is szeretetet arathattunk, és ez érződött ezen az alkalmon is. Szívesen jöttek el az emberek azért, hogy újra találkozzanak velünk, és kisebb-nagyobb ajándékokkal is kedveskedtek nekünk (sütemény, igekártya).
Az Igeszolgálatban Mikes Attilával osztozkodtunk, és rajtunk kívül 10 prófétai szolgáló segítette még a munkánkat. Erre az alkalomra főleg a belvárosi gyülekezet próféta csapata jött el, és szólták személyesen az embereknek Isten rájuk vonatkozó üzenetét. A fogadókészség minden szellemi dologra nézve nagyon jó volt, és már ott is többen jelezték, hogy a márciusi alkalomra is szívesen jönnek. Egy kis kuriózum volt, hogy egy az alkalomra meghívott katolikus ember egy apácával az oldalán jelent meg, aki az igehirdetéseket is és a prófétai szolgálatot is nagy nyitottsággal fogadta, és ő is jelezte azt, hogy márciusban is szeretne jönni, sőt több társát is elhozná magával. Hazautazáskor jó volt érzékelni a szolgálócsapat örömét és lelkesedését, ahogyan átélhették azt, hogy használta őket az Úr.
Febr. 16. Fellendülő romamisszió
Miskolcon tartottuk a roma vezetőképző alkalmunkat, amelyen közel hatvanan vettek részt. Továbbra is négyen (Bodó Csaba, Szedmák Béla, Balog Ferenc és én) szolgálunk az Igével. Ezen az alkalmon nagyon sok új testvérrel találkozhattunk a régiek mellett. A roma képző alkalmainknak továbbra is a diósgyőri református pásztor házaspár és gyülekezet biztosítja a helyiségeket. Szeretetükre jellemző adalék, hogy abban az épületben, ahol az alkalmainkat tartjuk, óriási felújítási munkálatok kezdődtek. Az ezt végző testvérek, hogy a szombati napon ne zavarjanak minket a munka zajával, a hét folyamán szabadnapokat vettek ki azért, hogy a hangos gépekkel hétközben végezzék el a munkáikat és mi szombaton nyugodt körülmények között tudjuk megtartani az összejövetelünket.
A nap riadalommal indult, mert a jászladányi testvérek autója a reggeli csúszós úton balesetett szenvedett, és a testvéreket mentő szállította korházba kivizsgálásra és sebeik ellátására. Ez rögtön egységbe fogta az alkalomra érkezőket, és ennek áldásaként éltük meg azt, hogy estére minden testvért a kezelés és megfigyelés után hazaengedtek.
Az alkalom témája a szentsátor berendezési tárgyainak és azok működésének szellemi alapelveit néztük meg, amely nagyon erőteljes üzeneteket tartalmazott.
Nagyon jó tapasztalni azt, ahogy több gyülekezetben látjuk Isten beavatkozó munkáját és azt is, hogy a megfáradt gyülekezetek megelevenednek.
Egy sarudi testvér, aki öt évet töltött börtönben és ez idő alatt megtérésre jutott, bizonyságként elmondta, hogy a börtön által kapott lehetőséget igyekezett jól felhasználnia, és így alapos bibliaismeretre tett szert a börtönévek alatt.
Örömmel üdvözöltük Kovács Balázs testvérünket, aki bele szerelmesedett a Gyöngyösoroszi misszióba, olyannyira, hogy Angliából hazaköltözött és Gyöngyösorosziban vett házat, hogy minél közelebb legyen a testvérek életéhez. Először vett részt ezen az alkalmunkon és nagyon lelkesen nyilatkozott arról, amit látott és hallott. Számomra nagy áldást jelentett és öröm volt látni azt is, hogy Gyöngyösorosziból olyan testvéreket is tudott magával hozni, akik annak idején kikerültek a gyülekezet vonzásköréből, de most Balázssal együtt nagyon lelkesednek és teljes készséget mutatnak egymás elfogadására és a közös szolgálatra.
Nagy áldást jelentett számunkra az erdélyi roma testvérek jelenléte, akik Székelyhídról és Margitáról érkeztek Daróczi László vezetésével. Az elmúlt évben Nagyváradon tartottunk közös alkalmat a magyarországi és erdélyi gyülekezetinkkel, aminek nagyon sok jó baráti kapcsolat, szolgálati meghívás és az egymástól tanulás lett a jó gyümölcse. A magyarországi testvéreknek egy jó bizonyság volt, hogy az erdélyi társaik milyen komolyan viszonyulnak az elkötelezett, stabil munkákhoz és munkahelyekhez, illetve az is, hogy a roma gyülekezetekben, akik komolyan veszik a tízedet és az adakozásokat, milyen áldásokat tudnak megélni anyagilag, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Febr. 17. Feleségem együtt bohóckodott velem
Vasárnap délelőtt Csepelen szolgáltam felségemmel együtt. Ezen a napon nem igeszolgálatra hívtak a testvérek, hanem arra, hogy a feleségemmel együtt beszéljünk a közös életünkről, arról a 44 évről, amit együtt tölthettünk. Igyekeztünk őszinték lenni és őszintén beszélni a győzelmeinkről és nehézségeinkről is. A testvérek határozottan élvezték ezt a vasárnap délelőttöt, számomra is különös élmény volt együtt szolgálni feleségemmel, akiről köztudott, hogy nem szereti a mikrofonközelséget. Szokás szerint, amikor így együtt szolgálunk, valahol mindig az az érzésem, hogy az ő része sikeresebb volt, mint az enyém, de ez nem okozott féltékenységet bennem.
Az alkalom után a helyi vezetői csapat egy részével és feleségeikkel közös ebéden vettünk részt a Nagy Hopkins étteremben. Ennek egyik jellegzetessége, hogy vasárnap 1-3-ig főleg családokat várnak gyerekekkel, és az étterem erre az időre egy bohócot szerződtetett, hogy szórakoztassa a gyerekeket. A bohóc, miután megérkezett, a mi asztalunknál kezdte, bár ott egyetlen gyermek sem volt, mégis valahol nagyon erőteljesen ráérzett arra, hogy ez nem egy akármilyen társaság. Miután kiderült számára, hogy a mellettem ülő hölgy a feleségem és már 44 éve, rögtön nekilátott, hogy lufikból virágot csavarjon, amit aztán ünnepélyesen átadhattam a felségemnek.
Arra is ráérzett, hogy szellemileg más társaság ez, mint amilyenekhez ő szokott. Aztán elég gyorsan mi kitaláltuk az ő eredeti foglalkozását, ő pedig a mienkét. Aztán mint lelkész bemutatkoztam, hogy másodállásban én is bohóc vagyok, és ennek bizonyságául megajándékoztam egy Ránctalanító könyvemmel. Ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy ezt 2 óra alatt el fogja olvasni, sőt bohóc férjét is kényszeríteni fogja erre.
Vasárnap délután a monori gyülekezetbe látogattam el, ahol az istentiszteleten minden szék megtelt az Úr és az Ő beszéde után vágyakozó emberekkel. A dicsőítés ismét fantasztikus volt, és a bátorító üzenetet is nagyon élvezte a gyülekezet. A testvérekért való imádkozás, a gondjaikkal kapcsolatos tanácsolás és a beszélgetés késő estig elhúzódott. Jó volt látni azokat az idősebb embereket, akik a szolgálótábor óta már rendszeresen járnak a gyülekezetbe, és ebből a csapatból kb. huszonöten másfél év óta is részt vesznek a havonkénti péntek esti vacsorákon.
Febr. 18. Új lendület a budapesti pásztorkörben
A budapesti pásztorkör vezetése a szívemben egy új lendületet kapott a dél-afrikai utazásom során, ahol egyrészt láthattam a szellemi atyák gondoskodó szeretetét a fiak iránt, illetve azokat az összefogásokat, amelyek egy-egy városban vagy régióban az Úrhoz is és egymáshoz is közel hozzák a pásztorok és a gyülekezetek szívét.
Visszatértünk egy korábban elhagyott kapcsolatépítő alkalomhoz, és az ima-böjti összefogásban résztvevő pásztorokat meghívtuk az Agapé gyülekezetbe egy gyertyafényes vacsorára feleségeikkel együtt. A vacsorát a pásztorkör közös kasszájából fedeztük. Ficsor Irénke vezetésével fantasztikus vacsora készült, amelyről mindenki felsőfokon beszélt, és az együttlétünk második felében Paul nagyszerű közösségépítő gyakorlatokat végeztetett a jelenlevőkkel. Jó volt látni a pásztorokat és feleségeiket, ahogyan szinte gyermeki lelkülettel szaladgáltak a papírlapjaikkal a többiekhez, hogy az azon szereplő kérdésekre válaszokat gyűjtsenek. Ezek kiértékelése is nagyon megvidámította az esténket, és amikor másnap egy hivatalos fórumon jó néhány pásztorral találkozhattam, mindenki felsőfokon beszélt erről az alkalomról, és arról a közösségről, amit átélhettünk egymással és az Úrral.
Febr. 20. Tíz házaspárral indult az első kilépés
Rajz Józsival, Szabadhelyi Gáborral és Reményi Tibivel találkoztunk, hogy a csobánkai missziós induláshoz és gyülekezetépítéshez jó és rendezett alapokat tegyünk le, amit Isten meg tud áldani a későbbiek során. Ki-ki elmondta látását, reménységét vagy éppen aggályait, és igyekeztünk összhangba kerülni, hogy áldás legyen azon a kilépésen, ami előtt állunk. Ebben a régióban örülnék, ha a pomázi, csobánkai, és a solymári gyülekezetek vezetői és testvérei szoros kapcsolatba kerülnének, és ebből az összefogásból jó hatékonyság bontakozna ki ebben a régióban.
Az első csobánkai kilépés már megtörtént, amikor február elején az „Ötteremben” 10 házaspár ült le az asztalokhoz, akik lényegében nem ismerték egymást, és egy kötetlen beszélgetés, majd házasságépítő játék után még felszabadultabb közös vacsorával fejezték be az alkalmat, és mindenki várja a folytatást, amit hiszünk, hogy az Úr meg fog áldani.
Febr. 22-23. Fantasztikus a prófétai új generáció
Szombaton délután 2 órakor a pécsi tv toronynál találkozott a prófétai csapat Sharon Stonnal, hogy a tv torony teraszáról szóljunk a városnak. Nagyon hideg és rettentően szeles idő fogadott bennünket. Kicsit furcsa volt hallani a liftkezelő tanácsait, hogy a sapkát, szemüveget próbáljuk levenni, mert azt lefújja rólunk a szél, és valószínűleg lent nem fogjuk megtalálni. Igaza volt. Amikor kiléptünk a teraszra, egymásba próbáltunk kapaszkodni, hogy a szél nehogy odébb sodorjon bennünket. Megkerestük a torony szélcsendes részét, és ott kezdtünk imádkozni, megvallásokat tenni a városra és az ott élő emberek életére.
Ezt követően a konferencia épületének egyik kis termébe mentünk, ahol Sharon Stone imádkozott és prófétált a helyi régiós pásztoroknak. Ezt követően a régió fiataljaival prófétai istentiszteletet tartottunk, ahol nagyszerű bizonyságtételek hangzottak el a fiatalok részéről. Ezek részben megtérésről, részben a prófétai ajándék felismeréséről, megragadásáról és kezdeti használatáról szóltak. Megható volt hallani, amikor közülük valaki arról beszélt, hogy amikor ezt megragadta, akkor a környezetében, gyülekezetében sokáig kívülálló csodabogárnak érezte magát.
Nagy áldást jelentett, amikor egy fiatal arról beszélt, hogy a prófétai ajándékát hogyan használja a mindennapi életben, az utca embere, vagy egy áruházban dolgozó személy felé, bátorítva és Isten természetfeletti hatalmához fordítva őket. Az esti alkalom azzal fejeződött be, hogy minden fiatal kapott bátorító próféciát, amiben én magam is felettébb jól éreztem magam, amikor szolgáltam a fiatalok felé.
Szombaton a délelőtti alkalmon egy nagy dicsőítő keretbe volt belefoglalva a többünk részéről elhangzó prófétai igeszolgálat. Délután a várossal kapcsolatos próféciákat mondtuk el, illetve megáldottuk a térség pásztorait és vezetőit, akik szép számmal jöttek el erre az alkalomra, és tettek bizonyságot arról, hogy 10 évvel ezelőtt el sem tudták volna képzelni, hogy ilyen egységben lesznek és munkálkodnak a társaikkal.
Sharon Stone vezette azt a részt, amikor a jelenlévők hármas kiscsoportokban szolgáltak prófétai módon egymás felé. Mindannyiunk egybehangzó véleménye volt, hogy Isten fantasztikusan megáldotta ezeket az alkalmakat és mindannyiunkat bátorított azzal, hogy érdemes folytatni ezt a kilépést úgy Pécsett, mint az ország többi részén.
Febr. 24. Nagy az igény az atyai szív után
A pestlőrinci igehirdetésemben Illést állítottam példaképnek magunk elé, aki buzgó imádságával tudta lehívni Isten tervét, ígéretét, megszűntetve ezzel egy 3 és fél éve tartó szárazságot és az ebből fakadó nyomorúságot. Az igehirdetés befejeztével szinte az egész gyülekezet odaszánta magát, imaéletének megújítására, hogy ezáltal megmozduljanak Isten ígéretei az életükben. Az alkalom végén érdekes módon most sokan igényelték az atyai szívem szolgálatát.
Febr. 27. Új gyülekezeti plántálás indult a Jászai Mari téren
Első alkalommal látogattam el Miroslav Tóth szlovákiai pásztor Budapesten indított gyülekezetébe. Az istentisztelet két nyelven történt: magyarul és angolul. Jábec imájával bátorítottam a testvéreket, akiket az Úr, hiszem, hogy meg fog áldani.
Voltak már Magyarországról is látogatók, a magyarul jól és kevésbé jól beszélő testvérek mellett. Mivel Miroval nagyon jól összekapcsolódott a szívünk, ezért várhatóan sok területen fogok még segíteni neki ebben a gyülekezet-plántálásban. Jelenleg a Jászai Mari tér 6-ban bérelnek egy pincehelyiséget a szerdai alkalmaikhoz.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!