Szolgálati beszámoló (2019. január)
Perjesi István beszámolója
Jan. 3. Szilveszter lehet így is
Hagyománnyá kezd válni, hogy Karácsony után meglátogatom a Belvárosi gyülekezet vezérkarát, akik ekkor tartják az év végi kiértékelő, és az év eleji látás-egyeztető alkalmukat. Az egerszalóki alkalmon a vezetők a családtagjaikkal együtt vettek részt, és az ötnapos elvonuláson igyekeztek mindenre időt szakítani, hogy az Úrral való közösségből fakadóan helyesen lássák meg az elmúlt év jó döntéseit, illetve azt, ami a jövőben korrekcióra szorul.
A részvételem által igyekeztem képbe kerülni a gyülekezet helyzetével, és úgy gondolom, hogy ez által hatékonyabb tudok majd lenni, hogy Dombó Zsolt pásztor, a vezetők és az egész gyülekezet számára hasznos segítség legyek a következő évben. Ez a kapcsolat áldást jelent a számomra is, mert Zsolt segít ebben az évben a vidéki „Kelj fel” alkalmakon való szolgálatban, ill. ebben a gyülekezet prófétai- és a dicsőítő szolgálói is felsorakoznak mellém.
Jan. 10. Visszatérés az Allianz imakörbe másként
A Budapesti pásztorkörben beszéltünk arról, hogy a nyitási szándékunkat kifejezzük más imaközösségek felé, így többek között az Allianz és az Ökumenikus ima-szolgálatok felé. Ezt a szándékot jelezni próbáltam az Allianz vezetői felé, illetve a gyakorlatban azzal fejeztem ki, hogy részt vettem a kispesti Allianz imahetén, és a Kispesti Baptista gyülekezetben én szolgáltam a testvérek között. Nagy izgalommal készültem, hiszen ebből a gyülekezetből indultam el a teológiai, majd a pásztori életszakaszomra. Ebben a gyülekezetben játszódtak le a gyermekkorom, a megtérésem, és a bemerítkezésem történetei, amiket a Ránctalanító könyvemben is leírtam. Ily módon a tett színhelyén ajánlhattam a hallgatóságnak a mosolygásra bátorító könyvemet, amiből elég sokan igényeltek olyanok is, akik nem a helyi baptista közösségnek voltak a tagjai, hanem evangélikus, református, vagy más baptista gyülekezetekből voltak jelen.
A szolgálatomnak nagyon jó visszhangja volt, és nagyon jó szeretetlégkörű beszélgetésekre volt módom a jelenlevő testvérekkel. A Ránctalanító könyvemmel kapcsolatban egy visszajelzést idéznék, amit a kispesti evangélikus lelkész barátom Deák László írt az sms-ében: „Kedves István! Oláh bácsi kézrátételes áldását a metrón olvastam. Máskor nem teszem, mert bolondnak néztek, úgy nevettem.”
Jan. 13. Lerajzolt istentisztelet
Ez év első gyülekezeti látogatása során Solymárra vitt az utam feleségemmel. Jó volt látni azt, hogy a gyülekezet élete és vezetése hogyan stabilizálódott az elmúlt esztendőben, és ez a gyülekezet szellemi légkörére is jótékony hatással van. Beszámolóim során eddig még nem említettem, hogy számomra nagyon kedves, amikor ebben a gyülekezetben az istentisztelet végén egy rajzkészséggel gazdagon megáldott leányzó mindig előhozza bemutatni azt a rajzát, amire a gyülekezeti alkalom során ihletet kapott a Szentlélektől. Én magam is több rajzot őrzök a kincsesládáimban, amelyeket egy-egy ilyen alkalom után nekem ajándékozott.
Jan. 15. Ferde szemmel néztek ránk
Ezen a napon fogadtam a taiwani Élet kenyere kínai gyülekezet egyik pásztorának és missziómunkásának a küldöttségét, akik a Tiszavasvári gyülekezet és körzetének roma missziós munkáját segítik évek óta. Nagyon jó kapcsolat alakult ki az évek során a taiwani gyülekezet vezetőivel és missziómunkásaival. Áttekintettük, hogy hogyan terveznek és gondolkoznak a magyarországi munkákkal kapcsolatosan a jövőben és hogy hogyan tudunk kölcsönösen egymásnak áldására lenni.
Jan. 16. Isten hatalmasan cselekedett
Mivel Gyöngyösorosziban Baranyi Albert testvér egyre nehezebben tudta ellátni szolgálatát, ezért ez a gyülekezet látogatottságában is erősen megmutatkozott. Balog Feri és Bodó Csaba testvéreimmel kerestük a megoldást, hogy mit tudnánk tenni, és hogyan tudnánk ebben segíteni neki. Csaba és Feri vállalták azt, hogy bizonyos időközönként felváltva mennek el Orosziba és szolgálnak a testvérek felé, de tudtuk azt, hogy ez nem lesz igazi megoldás. Az Úr viszont különös módon csodát tett, mert ebben az emberileg reménytelen helyzetben hirtelen egy csodálatosan jó megoldással rukkolt elő: egy missziós csoporttal korábban már Gyöngyösorosziba látogató, Londonban dolgozó testvér szívét ragadta meg, aki a missziós csoporttal való látogatás után egyénileg is többször ellátogatott Gyöngyösorosziba, és családról családra járva látogatta meg a testvéreket, és igyekezett feléjük szolgálni. Az elhívása Gyöngyösoroszi felé olyan erőteljes volt a szívében, hogy hazaköltözött, és Gyöngyösorosziban vett egy kis házat magának. Bár diplomájával szociális gondozóként könnyen elhelyezkedhetne, de ő azért, hogy szolgálatára több időt tudjon fordítani, a gyöngyösi gumigyárban vállalt segédmunkát, hogy a felszabaduló idejét Isten szolgálatába állíthassa.
Ezen a reggelen Feri, Csaba, és én találkoztunk a budapesti pásztori ima után vele, és beszéltünk az elhívásáról és arról, hogy hogyan lehetne Gyöngyösorosziban egyesíteni azokat, akik az Agapé gyülekezetről leválva különböző próbálkozásokba kezdtek. Mivel egy nagyszerű szívet ismerhettünk meg Balázsban, ezért reménységünk van arra, hogy Isten különös módon meg fogja látogatni nemcsak az gyöngyösorosziakat, hanem a környezetükben élő roma testvéreket is a közeljövőben.
Jan. 20. Az ima és a böjt hatása
A nagy havazás ellenére Jászberény felé vettem az útirányt ezen a reggelen. Közben Mendén felvettem Türi Attilát és feleségét, akik elkísértek engem, és ezt az időt felhasználhattam arra, hogy a rendőrmisszióval kapcsolatosan átbeszéljünk dolgokat Attilával.
Jó volt érzékelni a gyülekezetben a böjt második hetének szellemi áldásait, és így az Úr kedves jelenlétét. Jó volt látni azt is, ahogyan a szolgálók egyre jobban megosztják egymás között a szolgálati felelősséget. A gyülekezet igényelte, hogy beszámoljak az előző év élményeiről, tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos látásaimról. Bemutattam a Ránctalanító könyvemet, ami nagy sikert aratott a testvérek között. Nagyon tetszik az, ahogyan a gyülekezet keresi az áttörések módját, hogy megtalálják ebben az esztendőben a hatékony evangelizálásnak a lehetőségét, mert nagyon vágynak a világból megtérő emberekre, akiknek a jelenlétével tudna frissülni a gyülekezet.
Jan. 24. Miro
Az irodámban fogadtam Miro Tóthot, aki több évvel ezelőtt kapott biztatást az Úrtól, hogy Magyarországon plántáljon szlovák létére magyar gyülekezetet. Mivel a szívem könnyen tudott kapcsolódni az ő szívével, ezért az albérletük, a jövőbeni tolmácsaik, és dicsőítésvezetőjük megtalálásában is igyekszem segítséget nyújtani nekik. Bízom abban, hogy a belvárosban induló gyülekezet jó alapokon épülve vonzó és növekvő lesz.
Egység a különbözőségben
Idén a pénteki dicsőítő és imaesték négy színhelyen, Élő Ige, Agapé, Kármel és Omega gyülekezetben voltak. Minden gyülekezet zsúfolásig megtelt az imára és Isten dicsőítésére vágyakozó testvérekkel. Mind a négy alkalom más jellegű volt, de mégis, ami közös volt, hogy mindenütt nagyon erőteljesen lehetett átélni az Isten jelenlétét, a testvéri szeretetet és az imádkozásra való készséget.
Minden szerda hajnalban a pásztorokkal találkoztunk, hogy imádsággal készüljünk az előttünk álló évre, illetve a 27-i záró alkalomra.
Jan. 27. Záró-nyitó alkalom
Az ima és böjti Sportkastélyos alkalomra idén többen jöttek el, mint az elmúlt esztendőkben, és jobb volt a felkészülés és az összefogás is a pásztorok, illetve a gyülekezetek között. A dicsőítés is az elmúlt évek viszonylatában a legjobb volt és az a szellemi összefogás is, amely kihatott sok magyarországi gyülekezetre és a határon túli magyar gyülekezetekre is (Erdély, Délvidék, Kárpátalja, Felvidék, sőt az egyik legnagyobb „magyar” városra, Londonra is). A reggel 9 órai imádkozásnál még sosem volt ennyi pásztor és gyülekezet képviselve, mint most. A médiafelület is sokkal nagyobb volt, mint korábban, és többezres érdeklődés kísérte a pénteki ima és dicsőítő alkalmakat, illetve a záró-nyitó alkalmat is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a három hetes alkalmat lezártuk, de egyúttal megnyitottuk az éves további folytatást.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
