Szolgálati beszámoló (2019. július-augusztus)
Perjesi István beszámolója
Júl. 14. Szolnoki roma gyülekezet
Együtt ebédeltem a Velünk az Isten Szolnoki gyülekezet pásztorával, Sztojka Jánossal és feleségével, akiket korábban nem nagyon ismertem. Mindketten roma hátterűek. Nagyon megható volt hallani az élettörténetüket. Gabi, a feleség egyik szemére korábban megvakult és a későbbiek során elvesztette a másik szemének a látását is. Így nevelte fel a gyermekeit, és így állt be a férje mellett a szolgálatba, miután elhívást kaptak az Úrtól. Jelenleg ő vezeti a dicsőítést, nagyon buzgón és lelkesen.
János, ebben az évben csatlakozott a szolnoki pásztorkörhöz, és nagy áldására van a közösségnek a buzgóságával. Remélem, hogy az ő gyülekezetük is, a többi szolnoki gyülekezettel együtt megtalálja a jövőbeli kibontakozás útját.
Júl. 21. Pestszentlőrinc
Erre a vasárnapra is jutott egy gyermekbemutatás. A prédikációmban Péter élettörténetével biztattam a gyülekezetet, aki a háromszoros tagadásával ugyan megbukott a vizsgán, de a helyreállító kegyelem hatalmasan működött az ő életében is.
Júl. 22 – 27. Az ikerpár Tobi és Tomi
Komoly előkészületei voltak az idén a már összevont Debreceni dicsőítő- és prófétaiskolának. Én a prófétai csapatban voltam érdekelt, ahol igyekeztem minden tudásommal és lehetőségemmel támogatni Mikes Attila testvérem szolgálatát. Sharon Stone-t ezekre a napokra elkísérte Tobi és Tomi Arayomi ikerpár. Az ő szolgálatuk fantasztikus benyomást tett mindannyiunkra. Az egész prófétai csapat nagyon komoly egységben és odaszántan szolgált mindvégig. Nemcsak a tanítások, hanem a megszólaló próféciák is nagy áldást jelentettek sok embernek.
A dicsőítő iskola egyik esti szolgálatára engem kértek meg. Isten ígéreteinek különböző fajtáiról szolgáltam a Zsid. 11. alapján, amit az Úr erre a szolgálatra kétszeresére bővített fel bennem a korábbiakhoz képest. Ennek az igehirdetésnek a nézettsége a Youtube-on az én kereteimet tekintve csúcsot dönthetett, a többezres nézettségével (7.007).
Júl. 28 – aug. 4. Franchise szolgálótábor
A 11. szolgálótáborunkat Pomázon tartottuk, és ezzel igyekeztünk a helyi kb. 25 fős Agapé gyülekezetet támogatni. Példaértékű volt Reményi Tibi és felesége, Erzsébet, hozzáállása ehhez a héthez. Ők maguk is, és az egész gyülekezet is nagyon erőteljesen odaszánták magukat az imádkozásra, kétkezi szolgálatra, és az evangélizálásra egyaránt.
Több mint hatvanan vettünk részt ezen a táboron és több mint negyven szolgálati helyen dolgozhattunk. A bizalmatlanság az első percekben a szokásos volt, de szokásos volt az is, hogy ez kb. 10 perc múlva semmivé vált, mert az emberek látva a fiatalok megjelenését, munkáját és hallva a beszédüket, hamar megnyíltak arra, hogy elfogadják őket, segítségüket, és aztán ennek nyomán a bizonyságtételeiket is.
Esténként a Szent István parkban gyülekeztünk dicsőítésre és az evangélium meghirdetésére. A szomszédos játszótérről szép számmal jöttek át gyermekeikkel szülők, nagyszülők és ez jó lehetőség volt arra is, hogy a gyermekekkel foglalkozva a szüleiket is megszólíthattuk. Sajnos a záróalkalomra nem jöttek el olyan sokan, akikre pedig számítottunk volna, de hisszük, hogy a gyülekezet tovább viszi ezt a szolgálatot egyrészt azzal, hogy havonta az utolsó pénteken egy kis vacsora keretében hívja meg az új ismerősöket, másrészt azzal is, hogy a pomázi szükségek betöltésében a szolgálótábor után is nyitottak lesznek arra, hogy segítsenek a rászorultakon.
Ehhez a témához kapcsolódik egy levél, amelyet a kecskeméti baptista gyülekezet pásztora és ifjúsági vezetője Mike Sámuel és Bruder Gergő írtak nekem. Velük az elmúlt évben találkoztam Kecskeméten és részletesen beszéltem nekik a szolgáltóborainkról, amit nagy lelkesedéssel hallgattak és amint a levelükből kiderül, ebben az évben már ők is kiléptek, megragadva ezt a látást.
Kedves István,
Szeretnék pár mondatban beszámolni az általunk (te inspirálásodra) szervezett szolgáló táborról. Április környékén találtuk meg a helyszint, a Szerbiában fekvő Bácskossuthfalva lett a nyertes. Itt egy kicsiny baptista misszió folyik nagy tervekkel, missziós ház építésével.
Még ebben a hónapban kisebb elégedetlenség ütötte fel a fejét az ifinkben, hogy miért szolgálótábor lesz az eddig pihentető ifitáborunk. Ebben a helyzetben a vezetői csapatunk előtte sosem látott egységgel képviselte, hogy Istentől rendelt ez a tábor és aki nem akar részt venni benne, az ne jöjjön el. Májusban jelentkeztek kb. 15-en a táborra, amelynek a költségvetéséből hiányzott egy nagyobb összeg. Júniusban megugrott a jelentkezés, és végül 32-en indultunk el úgy, hogy jöttek velünk nem hívők is. A hiányzó összeget pedig Isten bőségesen kirendelte számunkra az utolsó pillanatokban.
A júliusi tábor alatt szolgáltunk a falu családjai felé, a helyi értelmi fogyatékosok otthonában, a misszióház építésében. Péntek délután tartottunk utcai és imaházi evangélizációt, ahol a falubeliek között több embert megszólított az Úr. A mieink között a Lélek egysége volt tapasztalható, volt, aki megtért, megszabadult vagy döntést hozott a mellett, hogy erőteljesen beleáll a szolgálatba.
Már három hete hazajöttünk, de egyre több ifis (főleg az elején még elégedetlenkedők) keres meg azzal, hogy jövőre is szolgálótábor legyen az ifitáborunk.
Az Úré a dicsőség!
Aug. 8-9. ,,Sisa, por es homou vogymuk”
A nyári szokásos programpontok közé tartozik a Gödöllői Végtelenítini tábor, amely főleg tinédzsereknek ad lehetőséget az Úrral és fiatalokkal való találkozásra és jó közösségre. Az Úr úgy vezetett, hogy a szolgálataim során hangsúlyt helyezzek a Szentlélekkel történő betöltekezés lehetőségére, amelyet nagyon sok fiatal át is élt azon az estén, illetve a következő napokban. Nagyon tetszik az, hogy több gyülekezetből jelentkeznek szolgálatra testvérek, hogy akár a gyerekek felé való tanításban, akár konyhai vagy más egyéb szolgálatban segítségére legyenek, hogy a közel 200 fős tábor sikeres lehessen.
Évek óta Sisa Attila és Kerekes Szabolcs mellett én is ott vagyok a nagy bemerítő medencében, ahol pénteken felváltva merítettük be most is a 11 jelentkezőt. Az általam bemerítettek közt voltak olyanok, akiknek annak idején a szüleit is én merítettem be. Jó látni az isteni munkának ezt a folytatását is a következő generáció életében.
Aug. 11. Minden roma autót vett!
Lencse Balázs testvéremmel szellemi atya és fiú kapcsolatban állunk. Ő annak idején a jászberényi gyülekezet indulásakor tért meg, majd a pestlőrinci gyülekezetnél volt alternatív katonai szolgálaton. Ezt követően az élete kisiklott ugyan, de az Úr kegyelme helyreállította, és ekkor csatlakozott az Apostoli Egyházhoz, amelynek missziói vezetője lett.
Ő hívott meg a Jászladányi gyülekezetébe, ahol a vezetőkkel közösen ebédeltünk, és ezalatt sok felvetődő kérdésre próbáltam válaszokat adni. Ez a roma gyülekezet nagyon jól tanított közösség. Évek óta mindenki dolgozik, a fiatalok az általános iskola után továbbtanulnak, többen egyetemre is járnak már. A gyülekezet tagjai fontosnak látták, hogy annak érdekében, hogy az egész gyülekezet mobilitása megnőjön, minden család autót vásárolt, és jogosítványt szerzett, így testületileg tudnak szolgálatokra kimozdulni, és ezáltal is több lehetőséghez juttatják a gyülekezet apraját-nagyját.
Aug. 16. Jól lépkedtünk a prófétai surranóban
A kiskörösi „Kelj fel” alkalmak egyik eredményeként a kiskőrösi Apostoli gyülekezet ifjúsági táborába Súrrameghívtak bennünket, ahova Mikes Attila és a pestlőrinci gyülekezet prófétai csapata kísért el engem.
Az alkalom szolgálati része nagyon nehezen indult, de aztán a prófétai szolgálat komoly áttöréseket hozott. Ezt jó volt érzékelni az alkalom végi visszajelzésekből is.
Aug. 17. Elúszott a pásztoravatás
Pásztori avatásra készültünk Ózdon, Tugyi János testvér fiát szerettük volna felavatni, ez azonban kommunikációs problémák miatt egy későbbi időpontra lett áttéve. Ez kicsit csalódásként érte az összesereglett vendégeket és agapés pásztorokat, de reméljük, hogy ami késik, nem múlik. Örömmel vettük viszont egy nagy mélységből megtért házaspár bemerítkezését, akiket az Úr csodákon keresztül ragadott meg, és emelt ki a világból. Kihasználtuk a lehetőséget, hogy mivel a romamisszió vezető pásztorai majdnem teljes létszámban jelen voltak, átbeszéltük az őszi terveinket.
Aug. 18. Családra talált az özvegy és az árva
Nagyon értékelem Kakuk Jánosnak és feleségének, Ildikónak a szolgálatát. Néhány éve léptek ki arra az elhívásra, hogy Sajószentpéteren gyülekezetet plántáljanak. Erre az alkalomra is igyekeztek sok embert elhívni, és most nagy örömükre többen is megjelentek az istentiszteleten. Közülük többen is jelezték, hogy szeretnék a Jézussal való kapcsolatukat kiteljesíteni, és ebben elfogadják a Kakuk házaspár tanítványozó szolgálatát. Megható volt egy idősebb bácsinak a megjegyzése, aki a talpain levő tályog miatt nagy fájdalmak között tudott csak lépéseket tenni, de mégis eljött az alkalomra. Elmondta, hogy édesanyja után nemrég eltemette a feleségét is, teljesen egyedül van, de ahogy beült az istentiszteletre és hallgatta a szolgálatot, már az első tíz percben eldöntötte, hogy rendszeresen fog járni ebbe a közösségbe, mert világos lett a számára az, hogy egyedüllétében segítségére lehet ez a közösség, amely az ő családja lesz a jövőben.
A közös ebéden jó volt megismerkednem Jánosék szomszédjával, akivel, mint rendőrrel, már korábban felvettem a kapcsolatot a Budapesti Készenléti Ezrednél. Nagyon jól sikerült a beszélgetés, és örömmel fogadta az érte és a problémáiért mondott imádságomat.
Aug. 19. Lesz harmadik generációs menyegző?
A szajoli szabadidőparkban menyegzőre voltam hivatalos feleségemmel, ahol Dévényi Bálint és Légrádi Blanka örömében osztozhattam. Könnyek jöttek a szemembe, amikor Blankát édesapja oda vezette és át adta át az ifjú vőlegénynek ,,további megőrzésre”. Eszembe jutott az a kép, amikor sok évvel ezelőtt Blanka szüleit adhattam össze, és most már gyermekükön van a sor. Kíváncsi leszek, hogy a család igényt tart-e a harmadik generáció hasonló lépésénél a szolgálatomra.
Aug. 23-24. Egy gyülekezet feltámadása
Egyik sárvári szolgálatom során találkoztam Zalaegerszegről érkezett testvérekkel. Velük sok évvel ezelőtt volt már kapcsolatom, de az teljesen megszakadt. Nagyon örültem, amikor elmondták Sárváron, hogy gyülekezetük újra szerveződött, és a korábbi jó kapcsolat alapján szívesen hívnának szolgálatra. Már pénteken leutaztam, és egy vacsora keretében, majd pedig egy imaházi teremben majdnem éjfélig beszélgettünk, ahol a testvérek beszámoltak a harcaikról és a győzelmeikről, és én igyekeztem bátorítani és tanácsolni őket.
A gyülekezet néhány évvel ezelőtt komoly krízisen ment keresztül, és úgy tűnt, hogy teljesen megszűnik, aztán néhány család összefogásával mégis újra szerveződtek, és jelenleg mintegy 30 fő alkotja a gyülekezetet, ami nagyon is élni akar, és jó reménységeket táplál a jövővel kapcsolatban.
Szombaton nagy örömömre szolgált, hogy olyan napot szerveztek, ahova Szombathelyről, Nagykanizsáról, Sárvárról, Keszthelyről és még több régióbeli faluból is érkeztek testvérek. Több mint száz fővel teljesen betöltöttük a bérelt termet, ami dunántúli viszonylatban nagy dolognak számít. Ezek a gyülekezetek különböző beállítottságúak, de egy dologban közösek, hogy az evangéliumot szeretnék hirdetni, és készek összefogni más gyülekezetekkel is. Jó példa volt erre a helyi baptista gyülekezet, amelynek délelőtt a vezetője, délután a vezető felesége vett részt, gyülekezetükből több testvérrel együtt.
Délelőtt a szívemben levő látásaimat osztottam meg a testvérekkel, délután pedig egy kötetlen fórumbeszélgetést tartottunk a különböző gyülekezetek képviselőivel. Mindez nagyon biztató volt a gyülekezetek összefogására, egymás segítésére, a misszió kibontakozására nézve. Erről a szolgálatról nagyon jó visszajelzéseket kaptam a következő napokban, ami számomra jó biztatást jelent. A zalaegerszegiek és a többiek is kifejezték, hogy szorosabb együttműködést szeretnének velem a jövőben.
Aug. 25. Megboldogultak több mint 25 évre
Vasárnap Őrbottyánban kb. 60 testvér részvételével hálaadó alkalmat tartottunk Vincze Attilával és Timivel, akik 25. házassági évfordulójukat ünnepelték. Mivel annak idején az én szolgálatommal indult el a házasságuk, most a megerősítéshez is engem kértek fel, hogy szolgáljak feléjük. Jó volt látni azt, hogy boldog házasságban élnek és jó volt hallani bizonyságtételüket, hogy a sok nehézségen, hogyan segítette át őket az Úr és jelenleg milyen jó reménységet hordoznak a további közös életükre és családjukra nézve.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
