Szolgálati beszámoló (2019. május)
Perjesi István beszámolója
Máj. 8. A pásztori illetményekről
Reggel 6 órakor budapesti pásztorköri alkalmat tartottunk, ahol a tizedről, az adakozásról, illetve a pásztorok illetményéről beszéltünk. 8 óra után vendégünk, Kevin Phillary Dél-Afrikából szolgált közöttünk, akinél az elmúlt évben vendégeskedhettem. Estére a szolnoki pásztorkörbe is elkísért, ahol segítek a pásztorkör lendületbe tételében, és a szolgálata ott is nagy áldást jelentett a pásztorok körében.
Máj. 9. Összefogtak a pásztorok
Kiskőrösre mentem, hogy a helyi pásztorokkal személyesen és aztán együtt is kiértékeljük a korábbi „Kelj fel” alkalmakat. Mindenhonnan pozitív vélemények hangzottak el, és az az igény, hogy folytassuk ezeket az összejöveteleket. Voltak, akik felajánlották, hogy az ökumenikus pásztorkörben is hírdetni fogják, egyrészt azért, hogy a történelmi egyházak is elsőkézből tájékozódjanak, másrészt, hogy azokat a gyülekezeteket is meghívják a folytatásra.
Máj.11. A romasötétnél volt feketébb
Szombaton Miskolcra utaztunk, ahol a roma vezetőképző következő alkalmát tartottuk. Erre az útra elkísértek bennünket a dél-afrikai és az egyesült államokbeli vendégeink. A szolgálati terepet ezen a napon átengedtük nekik. Ezen az alkalmon a roma testvérek átélhették, hogy milyen az, ha van feketébb náluk, akikhez képest ők is hypózottak táborába kerültek. Főleg a szellemi atyaság és fiúság témájában szolgáltak, ami nagy jelentőségű a roma emberek körében, hiszen az, hogy valaki alávesse magát valami tekintélynek az életében, elég nehezen alakul ki a roma gyülekezetek életében. Látható, hogy nehezebben működnek vezetői csapatok, ahol egy vezetőnek a többi vezető kellene, hogy alávesse magát, illetve nehezen alakul ki az is, hogy a gyülekezet tagjai roma vezetőknek tudják alávetni magukat. A szellemi atyasággal és fiúsággal kapcsolatos tanítás mély benyomást tett a roma testvérekre. Feltűnő módon mindenki igényelte a hanganyagot, amit rögzítettünk az előadások során.
A képzés után a vendégek nagy érdeklődést mutattak a diósgyőri vár iránt, amit korábban már szerettek volna magyarországi útjuk során meglátogatni, de zárva találtak. Most lehetőség volt a belépésre, és különböző korhű öltözékű idegenvezetők beszéltek a vár életéről, az akkori idők érdekességeiről. Ez mind a vendégeinket, mind bennünket nagy érdeklődéssel lekötött.
Május 12. Szárnyalnak a szeráfok
Feleségemmel a Szeráf gyülekezetbe látogattunk. Ez a gyülekezet valamikor az Omega gyülekezetből vált ki, és pásztorával, Perei Imrével, jó kapcsolatot ápolunk már hosszú idő óta. Ezt a kapcsolatot tudtuk intenzívebbé tenni azáltal, hogy ott szolgálhattam, illetve hogy az istentisztelet utáni beszélgetésben kölcsönösen elmondhattuk dolgokról a látásainkat, az életünknek az alakulását. Úgy gondolom, hogy ez a találkozás a későbbiekre nézve is jó együttmunkálkodáshoz és szolgálathoz segít bennünket. Különösen tetszett, ahogyan a testvérek megtalálták annak a módját, hogyan hirdessék az evangéliumot a lakótelepükön. Szisztematikusan látogatják az ott élő embereket, segítve őket sok féle dologban és így építenek velük kapcsolatokat. Ez nagy lelkesedéssel tölti el a gyülekezet tagjait.
Május 14. A kitett gyapjú működött
A szolgálócsoporttal ismét Kiskőrösre látogattunk. Immáron a helyi pásztorok támogatásával jött létre ez az alkalom, amelynek során zsúfolásig megtelt a zsinagóga épülete. Dombó Zsolt, Mikes Attila és én végeztük a szolgálatokat. Nagyon jól összehangolta az Úr a hármunk munkáját. Attila különösképpen prófétikusan vezette át az imádkozásra és a prófétai szolgálatra az alkalmat.
Ennek a szakasznak egy része különös értékkel bírt, amikor Dombó Zsolt a helyi baptista pásztornak profétált nyilvánosan, majd megkérte, hogy jöjjön előre, hogy imádkozzunk érte. Ez önmagában nézve is egy nagyon jó része volt az alkalomnak, de ezt követően különösen látszott Isten munkájának az eredménye, amikor a baptista pásztor mindezek után elmondta azt, hogy ő a szívében azt forgatta, hogy ezt a vegyes, sok gyülekezetből érkezett testvériséget Pünkösd utáni keddre meghívja a baptista imaházba, hogy imádkozzanak a városért és a városban működő gyülekezetekért. Ezt ő ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ezt akkor fogja megtenni, és akkor fogja ezt a meghívást közzétenni, ha úgy alakul az alkalom, hogy őt személyesen előrehívják, hogy imádkozzanak érte. A legnagyobb meglepetésére ez tényleg megtörtént, és ily módon megtartva szavát, meghívta a közösséget az első ilyen imaközösségre. Ez számomra pedig azért volt különös, mert én azzal mentem el, hogy Isten segítsen abban, hogy ott a város gyülekezetei részére imaalkalmakat tudjunk meghirdetni, és valamelyik pásztor tudjon előállni egy ezzel kapcsolatos meghívással. Én, mint kívülálló nem tehettem ezt átnyúlva pásztorok feje fölött, de ha ezt egy helyi pásztor teszi meg, ahhoz már lehetett csatlakozni. És amikor ez a meghívás elhangzott a baptista pásztor részéről, akkor ez számomra is egy ima-meghallgatás volt, és ehhez kapcsolódóan már mondhattam azt, hogy akkor a többi pásztort is kérem, hogy ehhez kapcsolódva rendszeresen – akár kéthetente vagy havonta – mindig különböző gyülekezetek hívják meg ezt a megbuzdult, lelkes közösséget, hogy valóban az imádsággal tudjon folytatódni az, amit a Szentlélek kimunkált ezeken a keddeken.
A folytatás ősszel lesz. Egyrészt szeretnénk segíteni a pásztorokat az imaközösségek vezetésében, másrészt szeretnénk Dávid sátoros alkalmakat tartani Kiskőrösön több gyülekezet és szolgáló testvér részvételével.
Május 15. Monor
Dél-afrikai és amerikai barátainkkal este a monori gyülekezetet látogattuk meg. A helyi testvérek nagy izgalommal készültek a vendégek fogadására. A szolgálatok most sem okoztak csalódást, amikor Kevin testvér szolgált az Igével. Az alkalom végén jó beszélgetésekre imádkozásokra került sor, ami buzdítóan hatott a monori gyülekezet tagjaira éppúgy, mint ránk, akik vendégként voltunk ott közöttük.
Május 17. Hazaért a vándor
Délután a pestszentlőrinci temetőben vettünk végső búcsút Kovács Lászlóné Márti nénitől, aki hosszú időn keresztül férjével együtt volt a gyülekezetünk tagja. Ezekben az években Márta néni és férje Laci bácsi odaszántan segítették az én szolgálatomat, és álltak ki mellettem akkor, amikor a Baptista egyházból kizártak bennünket. A temetésre sokan eljöttek azok közül, akik ismerték és szerették őt a gyülekezetünkben.
Május 19. Börtön teológia
Szegedre látogattam, és erre az útra Juhász Péter és felesége is elkísért engem. Már a hét folyamán csütörtökön Skype-os megbeszélést tartottunk az új névre keresztelt Szőlőtő gyülekezet vezetőivel, akikkel a presbiteri szolgálattal kapcsolatos bibliai tanításokat, igehelyeket néztük át. Nagyon őszinte beszélgetés alakult ki, amelynek során a vezetők elmondták, hogy sok dologban még járatlanok. Ezekben próbáltam őket bátorítani, hogy kezdjék el akár a kézrátételes imádkozásokat, akár a betegek olajjal való megkenését.
Vasárnap délelőtt a Nyitott kapu gyülekezetben szolgáltam, ami az elmúlt időkben komoly nehézségeken ment keresztül, mert a gyülekezetből többen is más gyülekezetbe mentek át, és ily módon a közösség létszáma eléggé megcsappant. Délelőtt istentisztelet helyett a dicsőítés után a megmaradt gyülekezeti tagokkal körberaktuk a székeket, és őszintén beszéltünk a kialakult helyzetről, annak okairól, illetve arról, hogy milyen jövőképet hordoznak.
Bár kicsiny, tizenegynéhány tagú csapat maradt, de jó volt hallani, hogy jövőképet hordoznak és élő reménység van a szívükben, hogy a sok nehézség után Isten megáldja őket és a gyülekezet ismét tud elérni embereket az evangéliummal. Mindenki nyilatkozott arról, hogy a maga részéről hogyan kíván hozzáállni a gyülekezet további alakulásához, kibontakozásához.
Az ebéd során Bodó Andrással beszéltünk azokról a hitlépésekről, amelyeket meg kellene tennie a gyülekezetnek, hogy Isten előtt is megmutassa, hogy komolyan veszi, hogy életet hordoznak és a kibontakozásnak a reménységét. Ilyenek például, hogy a lelkigondozó és házicsoport vezető képzőn vesz részt a gyülekezet. A megtérőkkel való foglalkozással kapcsolatos anyagot, illetve a megtérők felépítésére szolgáló tanítványozó anyagot fogok eljuttatni nekik, és ennek használatára ki is képzem a testvéreket.
A délutáni alkalmon a Szőlőtő gyülekezettel találkoztunk. A névből fakadó új identitás lényegi részeit beszéltük át, különös tekintettel a János evangéliumának 15. fejezetére, amely az igazi szőlőtőről, Jézusról, a szőlősgazdáról, az Atyáról, a szőlővesszőkről, mint a gyülekezet tagjairól, és a gyümölcsözés fontosságáról beszél. Jézus nemcsak azt tartotta fontosnak, hogy sok gyümölcs legyen, hanem azt is, hogy a gyümölcsök minőségiek, azaz maradandóak legyenek.
A látogatók közül hatékony beszélgetést folytattam egy idősebb párral, akik egymásra találtak, és tanácsoltam őket a közös életük kialakításával kapcsolatosan. Beszélgettem egy másik látogatóval is, aki minden alkalomra eljön Szegedre, amikor ott szolgálok a gyülekezetben, és most elmondta a fiával kapcsolatos dolgait. Néhány héttel korábban felhívott, segítséget kérve, hogy imádkozzam a fiáért, mert az autójával úgy tűnt, hogy elgázolt egy hölgyet, és segítségnyújtás nélkül továbbment. Az első híradások szerint drogos állapotban volt. Mivel letartóztatták, és előzetes fogságba került, kérte a segítségem a gyermekével kapcsolatosan. Isten egy különös módon válaszolt az imádságokra.
Az édesanya elmondta azt, hogy mivel ő maga azután tért meg, hogy alkoholista férjétől elvált, de attól kezdve a gyermekével nem nagyon beszélt a megtéréséről, a Bibliáról, Isten útjairól, mégis, amikor most a fiát börtönbe zárták, különös híradást kapott arról, hogy a fia szinte egyik napról a másikra evangélium-hirdetővé lépett elő a börtönben. Hirdette az evangéliumot, amit addig nem nagyon ismert. Különös módon lepte meg a rabokat éppúgy, mint a börtönőröket az a határozott fellépés és bizonyságtétel, amivel egyik napról a másikra előállt. Az édesanya is csodálkozott ezen, hiszen a fia addig erről egy szót sem említett, és ő sem beszélt otthon a hívő életének a dolgairól. Isten egyszerűen megérintette ezt a fiút ebben a helyzetében, és miután Bibliát kapott, a cellatársaival együtt komoly bibliatanulmányozássokba kezdett.
Az ügyének a dolgai is különös módon kezdtek jól alakulni, és még arra is reménységet hordoz az anyuka, hogy esetleg valami olyasmi dolog történik, ami után a gyermekét akár szabadon is bocsáthatják. Ezek még olyan titkok, amik az Úrnál vannak. Amikor viszont az anyuka beszélt a fiával kapcsolatos csodáról, teljesen az a benyomásom volt vele kapcsolatosan, hogy ez a fiú isteni elhívást hordoz, és Isten most ezen a terepen fogja őt felkészíteni arra, hogy majd az elhívását tudatva a szolgálatába állítsa. Így üzentem én is ennek a fiúnak, és így biztattam az édesanyát, hogy ettől a ponttól kezdve ő maga is így tekintsen a fiára, hogy az isteni elhívásnak részese, és így viszonyuljon hozzá, így imádkozzon érte, és ezt az időszakot ne egy börtön-időszaknak tekintse, hanem egy olyan teológiai időszaknak, amiben Isten felkészíti gyermekét a várható hatalmas szolgálatra.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
