Szolgálati beszámoló (2019. szeptember)
Perjesi István beszámolója
Szept. 1. Aranydiploma
Örömmel és hálaadással kísértem el feleségemet a Zeneakadémiára, ahol ezen a napon vehette át az aranydiplomáját. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen hosszú időn keresztül hasznosíthatta tudását és képzettségét, amit sok tekintetben kamatoztatott Isten királyságának építésében is.
Szept. 7. Beugrunk a nagybőgőbe
Az őszi időszak első romavezetői alkalmát tartottuk Miskolcon. Sok roma testvér nem tudott eljönni erdélyi szolgálatuk miatt, viszont új gyülekezetek vezetőivel és képviselőivel ismerkedhettünk meg. Több olyan témát dolgoztunk fel, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy milyen akadályai vannak a roma testvérek szolgálatainak, illetve a roma gyülekezetek fejlődésének. Az alkalom utolsó részében közös beszélgetésben a testvérek is elmondták látásaikat.
Izraeli utunk során találkoztunk egy kedves roma házaspárral. A férj az ország egyik jeles zenekarának nagybőgőse. Még keresik a helyüket, de a szívükön ott van, hogy a roma emberek felé és különösen a gyermekek felé szeretnének szolgálni. Krisztián, mivel a felesége lebetegedett, így egyedül jött el, és egy budapesti roma gyülekezet vezetőjét és annak feleségét hozta el erre az alkalomra, akik nagyon jól érezték magukat. Hisszük, hogy ez az új kapcsolat mindannyiunk számára nagyon sok áldást fog jelenteni.
Szept. 8. Már 30 éve sül a cipó
A Sándor család 30 évvel ezelőtt települt át Sepsiszentgyörgyről Kemencére, és átköltözésük után családilag tartották meg az első istentiszteletüket Kemencén. Több sikertelen kísérletet tettek arra, hogy valamilyen közösséghez kapcsolódjanak, míg az Úr elvezette őket hozzánk.
A szívünk gyorsan összekapcsolódott, és attól kezdve először a baptista, később Agapé színekben hűséges társai lehettünk egymásnak. Az ünnepi alkalmon a polgármester úr is megjelent, és őszintén elmondta, hogy 30 évvel korábban a falu népe nem örült az akkor szektának minősített közösség indulásának. A Sándor család sok nehézséget élt meg, amikor evangelizálni, missziózni próbált a faluban és annak környékén. Ennek ellenére többen is megtértek, akik jelenleg is tagjai a gyülekezetnek. Sokan indultak el a hit útján ennek a közösségnek a szolgálataként, és sokan nyertek áldást a környező településekről idelátogató testvérek is. A gyülekezetnek volt egy különösen nehéz időszaka, amikor sokan elhagyták a közösséget, de ezen az alkalmon jó volt látni, hogy Isten hogyan gyógyította be a sebeket, és hogyan nyújtottak kezet egymásnak a gyülekezet tagjai és azok, akik korábban távoztak el a gyülekezetből. A közös ebéden nagyon jó beszélgetések voltak, melynek során többen is jelezték elköteleződési szándékukat a gyülekezet felé.
Tiszteletre méltó az a kitartás, ahogyan Hommer Laci és Karola ilyen hosszú időn keresztül szolgáltak a gyülekezetben.
Szept. 10. Istentiszteletük felfüggesztésével misszióznak
A szegedi Szőlőtő gyülekezet vezetőivel tartottunk Skype-os konferenciabeszélgetést. Ezen vetődött fel, hogy a gyülekezet, amelynek vezetői nagyon jó összehangban vannak egymással és az Úrral váltani szeretnének a gyülekezeti életük megélésében. A gyülekezet két esetleg három csoportra oszlik, és minden csoportban lenne két olyan otthon, amelyet megnyitnának a szomszédok és ismerősök előtt. Hetente váltogatnák a színhelyeket, és így két héten belül négy ill. hat színhelyen hirdetnék az evangéliumot. A közös vasárnapi alkalmakat is folytatnák esetleg kéthetes rendszerességgel, de azoknak célja, hogy a kiscsoportos kilépés eseményeit beszéljék és imádkozzák át, illetve azokat a személyeket vigyék az Úr elé, akikkel ezeken a helyeken kapcsolatba kerültek. Ez egy merész lépés lenne a közösség részéről, de ez a váltás egyelőre nagyon felvillanyozta a vezetőket és a gyülekezet tagjait. Reméljük, hogy missziós kilépésük meghozza a várt gyümölcsöket, és tudnak embereket elérni és Jézushoz vezetni, és ezzel tudnak áttörést munkálni a közösség életében.
Szept. 11. Pásztori
Ezen a napon reggel 6 órakor Budapesten este 6 órakor pedig Szolnokon tartottuk meg első őszi pásztorkörünket. Mindkét alkalom nagyon reménykeltő volt a jövőre nézve. Budapesten egyhangúan döntöttünk amellett, hogy akarjuk folytatni a januári ima-böjti sorozatunkat, és ezen a napon már megtettük az ezzel kapcsolatos lépéseinket is. Szolnokon is új mederbe szeretnénk terelni a pásztorkör alkalmait, és ennek az alapjait beszéltük át az első őszi együttlétünk során.
Szept. 13. Országos imanap
A pestlőrinci gyülekezet emeleti termében kb. húszan jöttünk össze, hogy letegyük az alapjait egy nemzeti imanap életre hívásának. Ezt novemberben folytatjuk annak a reményében, hogy a következő esztendőben a Puskás Ferenc stadionban tartandó „Ez az a nap” rendezvény, valamint Cindy Jacobs-szal tervezett prófétaiskolai alkalom átütőerejű legyen.
Szept. 14-15. Isten Királyságának áldása
Nagy igénye volt a szolnoki gyülekezetnek, hogy tudjanak egy kicsit kiszakadni a megszokott gyülekezeti közegből. A vezetők Súron az apostoli egyház üdülőközpontjában találtak egy alkalmas helyet, ahol elvonulhattunk. Szombat délután az Isten királysága áldáskörének nagyobb hatékonyságáról beszélgettünk, és este is ebben a témakörben szolgáltam a testvérek között. Nagy hangsúly került arra, hogy Isten királyi uralma hogyan tud megvalósulni, ahol van engedelmességi készség. A gyülekezet tagjai nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy lépni szeretnének egyénileg, családilag és gyülekezetileg egyaránt.
Vasárnap az úrvacsora után fórumbeszélgetést tartottunk és ki-ki elmondta a maga gondolatait, amelyek mindegyike előremutató és építő volt. Várjuk a jó folytatást.
Szept. 20. Ragyogtok, mint egri csillagok a világban
Az Úr nagyon megáldotta az egri „Kelj fel és tündökölj” kilépésünket. Már eleve áldás volt, amikor helyi pásztorokkal találkoztam és elmondtam a látásunkat ezzel kapcsolatosan. Nagyon sok gyülekezetből jöttek el testvérek és szolgálók. Egy szállodának a különtermében tartottuk ezt az alkalmat, ahova pótszékeket is be kellett tenni, és így mintegy kétszázan voltak részesei annak, ahogyan Isten bátorítani, buzdítani akarja az ő népét. Mikes Attila, Dombó Zsolt és jómagam szolgáltunk az Igével. A dicsőítést több egri gyülekezetből verbuválódott csapat szolgáltatta. Az ima és prófétai szolgálatokra pedig kb. 15 testvér állt készenlétben. Az igei szolgálatok is és az éles prófétai szó is sok testvért érintett meg és kaptak személyes üzenetet az Úrtól. Köztük voltak pásztorok és szolgálatban álló testvérek is. Az alkalom kiértékelése során mind a szolgálók, mind az alkalmon résztvevő vezetők részéről nagyon pozitív vélemények hangzottak el, amik bátorításként szolgáltak a folytatásra. Kéthetente péntekenként 3x terveztünk alkalmakat és lesz egy negyedik is annak függvényében, hogy hogyan alakulnak addig ezek a szolgálatok. A kezdet nagyon bátorító volt.
Szept. 21. Menyegző
Ezen a szombaton Lukács Kriszta és Német Imre menyegzőjén szolgálhattam az Igével. A násznép nagy része nem hívő hátterű emberekből állt, akik elismerőleg nyilatkoztak az alkalomról és az igei üzenetről. Hálás vagyok azért, hogy a sok nehézségen átment pár társra találva életüknek egy áldásos szakaszába léptek.
Szept. 22. Hajrá Dunántúl!
Egy ideje a sárvári gyülekezet már vasárnap tartja az összejöveteleit. Feleségemmel már ebédre érkeztünk, hogy minél több időnk legyen beszélgetni arról, ami a városban, illetve a régióban történik. Az alkalomra Szombathelyről és Zalaegerszegről is jöttek át testvérek, akikkel egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk, és akik egyre jobb testvéri közösséget élnek meg egymással. Zalaegerszeg és Sárvár után a szombathelyi alakuló gyülekezet hívott szolgálatra a közeljövőben. Reménységem, hogy a Dunántúlnak ezen a részén új gyülekezetek jönnek létre és erősödnek meg, és így az ország nyugati részén is egyre erőteljesebb lesz az evangélium befolyása az ott élő emberek életére.
Szept. 25. Munkások kerestetnek az aratásba
Kertész Ferit látogattam meg Maglódon, aki körül egy tanítványi csoport jött létre. Alfa kurzust szeretnénk indítani, amelyhez keresek olyanokat, akik segíteni tudnának nekem, és egy évre elkötelezik magukat heti egyszeri alkalomra, hogy ezalatt elindíthassunk egy közösséget.
„Akinek van füle a hallásra, hallja!…”
Szept. 27. Ima a városért
Három gyülekezet pásztoraival találkoztam Kiskőrösön azért, hogy előkészítsük az okt. 5-i „Kelj fel alkalmat”. Ezek a pásztorok a tavaszi „Kelj fel alkalmak” után rendszeresen összejárnak imádkozni gyülekezeti tagjaikkal együtt (40-60-80 fő).
Szept. 28. Új misszió régi harcosokkal
Feleségemmel Péteriben meglátogattuk a Kovács családot, Józsit és Margitkát, ami egyben házavató is volt. Imádkoztunk azért, hogy Józsi testvérék jól éljék meg életkörülményeiknek ezt a változását, és az otthonuk a jövőben missziós célokat is szolgáljon. Novemberben lesz az első alkalom, amelyre ez a kedves házaspár hívogatja az új ismerőseiket, (és egy különleges látás alapján, ami most még titok, mert annyira meglepő) házaspárokat fognak elérni a községből.
Szept. 29. A balkezes jobbkéz fia
A Bírák könyvéből Ehúdról, a jobb kezére béna emberről prédikáltam a Belvárosi gyülekezetben, aki példa arra, hogy az életében nem arra koncentrált, ami nem működik, hanem azt adta az Úrnak önmagából, amit használni tudott az Úr. A szolgálat utáni héten nagyon sok bátorító visszajelzést kaptam a gyülekezet tagjaitól.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!