Szolgálati beszámoló (2020. április)
Perjesi István beszámolója
Kedves Testvérem!
Ebben a helyzetben a hírlevelem is egy kicsit megváltozik, de mindenképpen szeretnék beszámolni arról, hogy mi történik velem, a szolgálatommal, illetve milyen látásokra jutok ezekben az időkben.
Magunkról
Már 9. hete, hogy önként vállaltuk feleségemmel az itthoni karantént. Jól és tartalmasan telnek ezek a napok, egy pillanatra sem érezzük unalmasnak az életünket. Megható és egy kicsit fájó is volt, amikor gyermekeink, unokáink anyák napján meglátogattak bennünket, és együtt láthattuk őket – igaz, hogy csak tisztes távolból. Könnyeinket távozásuk utánra sikerült visszatartani.
Nagyon élvezem feleségem ebédjeit, minden nap valami meglepetéssel rukkol elő. Erről a mérlegem is tud bizonyságot tenni. Két étterembe is járunk: az egyik a Panoráma étterem, ahol az utcai erkélyünkről láthatóak a budai hegyek, a másik a Terasz étterem, ahol a kertünkben szolgálunk fel magunknak.
Budapesti pásztorkör
Ennek az időszaknak az áldása, hogy a havonkénti találkozónk helyett kéthetente tartunk alkalmakat a zoom programon, a köztes hetekben pedig vezetői körben beszéljük át az aktuális eklézsiabeli, járványügyi, társadalombeli kérdéseket, és értékeljük ki az előző és készítjük elő a soron következő alkalmat. 20-24 pásztorral találkozunk, és mindenki nagyon értékeli a kapcsolatot, hogy tanulhatunk egymástól, látásainkat megoszthatjuk és bátoríthatjuk egymást. Minden alkalommal úrvacsorai közösséget is tartunk, és nagy hangsúlyt helyezünk a közös és a kiscsoportos imádkozásokra is.
Szolgálataim
Évekkel ezelőtt feleségem úgy mosta ki a nadrágomat, hogy abban benne volt a leporellós naptáram, amiben a programjaim ceruzával voltak beírva. Mosás után nemcsak a nadrágomból mentek ki a foltok, hanem a naptáromból is a bejegyzések. Egész évre nézve kitörlésre került minden programom. Kicsit ezt éltem át március után, amikor sorra radíroztam ki a naptáramból a bejegyzett alkalmakat.
Utazni továbbra sem utazom, a gépkocsim nullkilométeres 60 nap óta, de elkezdődött a naptáram újratervezése az internetes szolgálatok által. Voltak olyan szolgálataim pl. Pestszentlőrincen, nagyváradi Győzelem gyülekezetben, ahol előre videóra vettemaz igehirdetéseket, de voltak olyan közösségek, ahol online szolgálhattam (nagyváradi Agapé gyülekezet, csepeli és solymári Agapé gyülekezetek). Ezek során sok érdekességet és izgalmat élek át. Amit korábban nem sikerült megvalósítanom a 45 éves szolgálatom során, azt most sikerült a karanténból, hogy ugyanabban az időben több gyülekezetben is szolgálhattam különböző igehirdetésekkel. Az első felvételemnél a kamerámon olyan gombot nyomtam meg, ami lehetetlenné tette a felvételt, és csak reggelre tudtam befejezni a telefonom kameráját használva. Az egyik online közvetítéskor 2 perccel a kezdés előtt eltörött a telefonomat tartó szerkezet, és egész szolgálatom alatt plusz izgalmat jelentett, hogy fennmarad-e az állványon a billegő telefonom vagy sem.
Itthonról irányítom az 1%-os egyházi felajánlás begyűjtésének munkálatait. A járvány miatt ez nagyon nehézzé vált. A begyűjtött papíralapú felajánlásokkal kapcsolatosan a határidő lejárta előtt majdnem egy héttel derült ki, hogy a leadást egészen másképp kell végeznünk, mint arról korábban tájékoztattak bennünket. Ebben a gigászi munkában nagyon hálás vagyok Varga Tündének és Reichert Dávidnak, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a járvány okozta nehézségek ellenére a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a helyzetből.
Romamisszió
A helyzetre való tekintettel online folytattuk a 6 évvel ezelőtt elkezdett roma vezetőképzőt. Nagyon büszke vagyok a roma gyülekezetek vezetőire, akik nagyon éretten álltak hozzá ehhez a nehéz helyzethez, gondoskodtak a családokról, védekező eszközök beszerzésével, a gyülekezetek anyagi kereteiből segítik a rászorultakat, tartják a kapcsolatot a testvérekkel, és ahol lehet online alkalmakat is tartanak.
Taktaszadán 6 anyagilag bajbajutott családon segítettek. A gyülekezet tagjai önkéntesnek jelentkeztek a faluban tartott ételosztásokhoz, szabadtéren több gyülekezet összefogásával tartottak alkalmakat, amire távolságtartással ugyan, de sok látogató érkezett.
Jákfalván pénzt és élelmet gyűjtött a gyülekezet, amit szétosztottak a rászorulók között, a cigánysoron szabadtéri dicsőítő alkalmat tartottak, a pásztor látása alapján mindenki épített magának egy kis imakamrát (fáskamrában, fürdőszobában stb), és egy héten keresztül mindenki annyit töltött ott, amennyi csak az idejéből kitelt. Ez megrendítő módon a gyerekeket is ösztönözte, akik szintén egy hétig odaszántan imádkoztak a kis sátraikban. Kedves közösségépítő dolog volt, hogy a gyülekezet tagjai megajándékozták egymást saját kezük által készített ajándékokkal.
Gyöngyösorosziban imádkozásra rendszeresen összejönnek a testvérek, az elővigyázatosságokra gondot fordítanak, a gyülekezet pénzéből mindenkinek készítettek olyan csomagot, amire ezekben az időkben szükségük van.
Tiszaújvárosban számítógépes kiképzést tartottak a gyülekezet tagjainak, hogy kapcsolódni tudjanak ezekben az időkben a gyülekezeti és más szolgálatokhoz, a gyülekezetük épületét pedig felajánlották az önkormányzatnak a lakótelepi emberek felé való szolgálatokhoz.
A monoriak jelszava: „figyelem, fegyelem, felelősség”. Gondot fordítanak az idősekre, és segítenek a rászorultakon.
A következő napokban az Agapé Hálózat Bodó Csaba szervezésével 100 csomagot állít össze, amit a nagyon rászorultaknak osztunk szét a helyi pásztorok segítségével roma telepeken.
A hálózati kapcsolatok erősítése
A sok egyéb feladataim mellett kicsit megkésve jutott kapacitás arra, hogy az Agapé gyülekezetek vezetőivel is ebben az új helyzetben megtaláljuk és működtessük a kapcsolatépítés módját. Először a hálózat vezetőivel beszéltük át a lehetőségeket, amelynek eredményeként elindult egy „atyai szoba”. Kéthetente van lehetőségük az agapés pásztoroknak, hogy találkozzunk, az Ige mellé telepedjünk, imádkozzunk,
informálódjunk, és ebben a körben is látásokat vegyünk, és azt osszuk meg egymással. Ezt később bővíteni fogjuk, és lesznek olyan alkalmak, ahova gyülekezeti tagok is online bekapcsolódhatnak. Június elejére tervezzük az „Agapé konferenciánkat”. Három egymást követő nap különböző témakörökben keresünk igei útmutatásokat, amely hiszem, hogy fogja építeni a hitünket, valamint az Úrral és egymással való közösségünket.
Zárszó
Hálás vagyok azokért, akik imádkoznak értünk, és hiszem, hogy a jóra fordító Isten ezt a furcsa helyzetet is felhasználja arra, hogy erősítse a hitünket, az Úrral és az egymással való kapcsolatainkat, hogy „tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
(2Tim 3:17)
Köszönöm, hogy időt és figyelmet fordítottál a beszámolómra, és kívánom, hogy az Úr védelme legyen az egészségeden, és őrizze a szívedet!
Atyai szívvel és szeretettel:
István
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
