Szolgálati beszámoló (2020. február)
Perjesi István beszámolója
Febr. 8. Áldás és nem Baj az összefogás
Egész napos alkalmat tartottunk Baján, ahova több gyülekezetből is érkeztek látogatók. A bajai gyülekezet pásztora, Jávor Endre nagy igyekezettel próbálja összefogni a bajai gyülekezeteket. Ennek nagyszerű eredménye, hogy már négy pásztor együtt imádkozik, és erre az alkalomra is közülük kettő eljött megfigyelőként. Az egész napos alkalmon a helyi pásztor mellett még dr. Hajdú János és én szolgáltunk. Hiszem, hogy ez az alkalom Baja város életében jelentőséggel bírt, és hozzájárult ahhoz, hogy a bajai gyülekezetek közelebb kerüljenek egymáshoz és az Úrhoz.
Febr. 9. Tovább épül a Belvár
Feleségemmel, Dávid fiammal és Varga Tündével egy kis csapattá álltunk össze, és januárhoz hasonlóan februárban is több helyen szolgáltunk együtt. Hála van a szívemben azért, hogy a Belvárosi gyülekezet szépen növekszik. Erőteljes a gyülekezetben a dicsőítés, a prófétai szó, és nagyon élőek a bizonyságtételek.
Febr. 10. Kiegészülve az oldalbordáinkkal
A pestlőrinci gyülekezeti ház adott otthont a budapesti pásztorkör tagjainak és feleségeiknek egy közös böjtzáró vacsorára. 22 házaspárnak sikerült eljönnie. Ezek az alkalmak különösen is értékesek, mert mi férjek sokszor együtt vagyunk a pásztorkör alkalmain, de a feleségeink ezekről hiányoznak. Jó volt több pásztort megismerni úgy, hogy az „oldalbordája” is vele volt. Paul Henderson több nagyszerű közösségi játékot hozott, amelyek által nagyon sok részletet tudtunk meg egymás életéről, házasságáról, szolgálatáról. Nagyon büszke vagyok erre a pásztorkörre, mert az évek alatt nagyszerű szellemi és szívbeli kapcsolat alakulhatott ki közöttünk. Hiszem, hogy ezt az Úr tovább fogja vinni, és nemcsak Budapestre, hanem az egész országra nézve is áldássá teszi.
Febr. 14-15. Együtt a „fekete fölével”
A romagyülekezetek csúcsvezetőivel vonultunk el Vácdukára egy szűk körben. Jó volt újra azon a terepen összegyűlni, ahol évtizedek alatt nagyon sok áldást nyertünk a különböző elvonulásokon. A roma misszió vezető testvéreivel egyetértettünk abban, hogy jó az, ha a vezetőkkel hosszabb időt is együtt töltünk, megismerve a szívüket, terveiket. Az előadásokat most volt időnk átbeszélni, és úgy láttuk, hogy ez mindannyiunkban tudott maradandó nyomokat hagyni.
Babos Ödön testvér, a taktaszadai gyülekezet pásztora a következő bizonyságát osztotta meg velünk. Ő az önkormányzat képviselő testületének tagja, és a kisebbségi önkormányzati résznek is a vezetője. Elmondta, hogy az iskolában áldatlan állapotok jöttek létre, főleg a roma gyermekekkel nem bírnak a tanárok és oda jutottak, hogy nem viszik tovább az osztályaikat és feladják azt a harcot, amit napról napra vívniuk kell, a tiszteletlen, engedetlen, a tanulástól menekülő gyermekekkel. Ödön testvérék arra a látásra jutottak, amit az önkormányzati testületben is elfogadtattak, hogy mindennap az iskolába egy testületi tag elmegy, mint egy külső tekintély, és így a jelenlétével segítséget ad a tanároknak a fegyelmezésben és az órák jó légkörű megtartásában. A testületi tagok újra diákok lettek, végig ülve az órákat. A szünetekben és a tanítás után külön kiemelték azokat a problémás gyermekeket, akiknek a magatartását és hozzáállását ők maguk is látták és ezekkel a gyermekekkel elbeszélgettek, próbáltak a szívükre beszélni szeretetben, de mégis a tekintélyükkel élve. Az eredmény bámulatos volt, a tanári kar újra visszanyerte az életkedvét az elhívatása után, és ezáltal megváltozott az órák légköre és egy jó változásnak indult el a nehezen hordozható gyermekek hozzáállása is.
Lakatos Vilmos testvér arról az áldásról számolt be, hogy mióta saját objektumuk van, ahol az istentiszteleteiket tarthatják, akadálytalanul és legkülönbözőbb időpontokban jöhetnek össze. A fiatalok önállósága különösen példás, ahol nemcsak egymásért imádkoznak, hanem rájöttek arra is, hogy ami sokuknak nagyon nehéz, hogy folyékonyan olvassanak, ezt az ifjúsági alkalmon az Igék hangos felolvasása által tudják gyakorolni, így két legyet ütnek egy csapásra. Olvassák az Igét, amit természetesen átbeszélnek és átimádkoznak, és ezáltal gyakorolják az olvasást, ami már elég jó eredményeket mutat az iskolában is. Egy másik dologról is beszámolt, hogy az asszonyok külön is aktivizálódtak és az összejövetelükön túl azon, hogy foglalkoznak az Igével és az imádsággal, átbeszélik a mindennapi életnek különösen az asszonyokra vonatkozó kérdéseit, dolgait, és abban keresik az Igének a tanácsolását és próbálnak annak megfelelően megoldásokat találni, különböző élethelyzeteikre.
Febr. 16. Helyet a bébiknek!
Már ebédre is hivatalos voltam Monorra Fekete Istvánékhoz. Nagyon jó beszélgetésünk volt, ahol a szolgálat részleteiről, személyes dolgairól tudtunk beszélni. Az esti alkalomra dugig megtelt az imaház. Ami új jelenség, hogy sok új fiatal házas van, akiknek gyermekeik születtek, és ezért az oldaltermet is igénybe kellett venni, ahol a kis jövevények kaptak helyet. Az alkalom különlegesen erőteljesre sikeredett, ami az ámen utáni beszélgetésekből is, és a következő hét folytatásaiból is fantasztikusan megmutatkozott.
Febr. 17. Új vezetők a láthatáron
Skypeos konferenciabeszélgetést tartottunk a nagyváradi Agapé gyülekezet vezetőségével. Áttekintettük, hogy hogyan lehet a vezetői kört fiatal, odaszánt, jó lelkületű vezetőkkel bővíteni. Ennek további lépéseire nézve igyekeztünk összehangba kerülni, hogy egy akarattal megtaláljuk annak a lehetőségét, hogy a gyülekezet szélesebb vezetői alapra tudjon épülni.
Febr. 18. Lábak nélkül szárnyalva
Meglátogattam Pilisszántón Hubácska Attilát és feleségét. Attila több évvel ezelőtt elvesztette mindkét lábát térdtől lefelé. Emellett még egy másik nyomorúsággal is harcol. A veséjével már hosszú ideje hetente háromszor jár dialízisre. Ami viszont mégis csodálatos, hogy ebben a helyzetben is ez a kedves házaspár szolgálatra kötelezte el magát. Személyes találkozásokon, interneten keresztül, minden lehetőséget megragadnak arra, hogy bizonyságot tegyenek Jézusról, és komolyan tervezgetni kezdtük velük, hogy Pilisvörösváron ebben az esztendőben hogyan lehetne kilépni az evangéliummal.
Febr. 19. Atyák a fedélzeten
A jászberényi gyülekezet vezetőivel találkoztam este. A gyülekezet vezetősége egy új időszakba lépett, Sisa Attila és Mogyorósi Zoltán atyai szolgálatba állnak és így támogatják a másik két vezető testvért, Galcsik Attilát, Farkas Csabát. Ők azok, akikről hisszük, hogy egy új lendületet adnak friss látásaikkal, terveikkel ebben az új felállásban. Az atyáknak is új felelősségi körük lesz, és ily módon ebben a gyülekezetben száműzve lesz az atyátlanság és a szellemi árvaság.
Febr. 20. Nem lesz rom a felépült misszió
Bodó Csabával a nagyváradi Győzelem gyülekezet vezetőivel ültünk le, hogy a gyülekezethez tartozó roma missziót átbeszéljük. A nagyváradi közösséghez öt roma misszióállomás tartozik. Különösen Székelyhídon alakultak ki nehéz helyzetek, amelyre nézve kerestük az Úr megoldását. Az őszinte és nagyon jó légkörű alkalom után azzal a reménységgel állhattunk fel, hogy az Úr cselekedni fog.
Febr. 21. Leváltása előtt két nappal megújult a pásztor
Nagy izgalommal készültünk az idei év első „Kelj fel” alkalmára, amelyet Egerben tartottunk. A korábbiakhoz képest már egy nagyobb helyiségben jöhettünk össze, a több mint kétszáz érdeklődővel. A háromlábon álló alkalom – Ige, ima, prófétai szó – most is jó hatással volt vezetőkre éppúgy, mint a gyülekezeti tagokra. Itt hallhattam egy nagyszerű bizonyságtételt. Egy Eger melletti kis baptista közösség gyülekezetvezetője mondta el, hogy az elmúlt években nagyon elégedetlenek lettek a pásztorukkal, akinek ugyan voltak családi gondjai, de ez mégsem indokolta azt, hogy olyan nagy erőtlenség legyen úrrá rajta. Emiatt ugyanis azokban a gyülekezetekben, amelyekben szolgált, arra az egységes látásra jutottak a tagok, hogy elküldik a pásztorukat. Az alkalmak unalmasak voltak, és az igehirdetések is nagyon élettelenek. Az elmúlt év szeptemberének utolsó vasárnapján kívánták bejelenteni a pásztoruknak, hogy felmentik a szolgálat alól. Azon a héten volt az első Kelj fel alkalom Egerben, ahol az Úr az Igén az imán és a prófétai üzenet által is nagyon megszólította ezt az embert. Én magam voltam a tanúja annak, ahogyan az alkalom végén betöltötte a Szentlélek, elkezdett nyelveken imádkozni, és szinte nem akart kilépni abból az isteni közelségből, amibe belekerült. Két nap múlva vasárnap a gyülekezet egységben felkészült arra, hogy az alkalom végén szakítanak a pásztorukkal. De a csoda bekövetkezett. A pásztor valóban púpjai helyett szárnyakat kapott, a gyülekezet ledöbbenve hallgatta az igehirdetést, és élte át a csodát, hogy két nap alatt mit vitt végbe Isten ebben az emberben. A pásztor azóta is szárnyal, a gyülekezet teljesen megújult, és teljes lelkesedéssel kapcsolódtak be az Eger és Eger környéki gyülekezetek összefogásába, amelynek egyik élharcosa lett a pásztoruk.
Febr. 22. Profitaiskola
Feleségemmel egy hétre Harkányba utaztunk egy kis pihenőre, de az utazásunkat megszakítottuk, hogy a szombati pécsi prófétaiskola alkalmán résztvegyünk. Az alkalomra dugig megtelt a gyülekezet terme. Nagyon élveztem a pécsi Agapé gyülekezet felkészültségét a szolgálatokban és az alkalmak levezetésében is. Nagyon büszke voltam a testvérekre látva a haladók „profizmusát” és a kezdők bátorságát.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
