Szolgálati beszámoló (2020. január)
Perjesi István beszámolója
3 hetes ima-böjt
A január hónap legkiemelkedőbb eseménysorozata a 11 éve tartó három hetes ima és böjti alkalom. Ebben az időszakban minden szerdán reggel 6 órakor összejöttünk a pásztorkörben, hogy imáinkkal is jól előkészítsük a különböző témakörű imaheteinket.
Hálaadás van a szívemben azért, hogy a pásztorkör látogatottsága az új tagok megjelenésével és a régi tagok megelevenedésével látványosan felbővült. De nemcsak a létszám növekedett (már több mint harmincan alkotják ezt a kört), hanem a szellemi légkör is óriásit változott.
Fantasztikus péntek esti alkalmakat tartottunk, az Élő Ige, a pestszentlőrinci Agapé, a péceli Kármel és a Belvárosi Agapé gyülekezetek imatermeiben. Mindegyik alkalom az imahéthez kapcsolódott, de mégis mindegyik más szellemi ízzel. Volt, ahol kb. 10 gyülekezeti vezető szolgált, volt, ahol a fiatalokat vonták be nagyobb létszámmal. Volt, ahol a dicsőítés emelkedett ki, és volt, ahol a prófétai szó volt domináns. Telt ház és jó lelkület jellemzett minden alkalmat.
A hétközi alkalmakat még kiegészítette a január 22-i (szerdai) imaalkalom a Kádár utcai Omega imaházban, ahol Európára terjeszthettük ki az imatémáinkat.
Mindezek után nagy várakozással voltunk a sportcsarnoki záróalkalom előtt, mert azt éltük meg, hogy ekkora várakozás, buzgóság, jó lelkületű összefogás még nem volt az előző 10 évben.
A jan. 26-i sportkastélyos alkalomra minden eddiginél többen jöttek el, és csaknem teljesen megtelt a
sportcsarnok. Az alkalom minden része lendületes és jó szellemi töltésű volt, amelynek kapcsán joggal hisszük,
hogy szellemileg is meglesz az áttörő hatása.
A Sportkastély után Székesfehérvárra mentünk tovább feleségemmel és Dávid fiammal. Ott a városi gyülekezetekből sok vezető jött el, akik szintén felhasználták ezt az időszakot az imára és a böjtre. A nagyon jó légkörű alkalom végén én szolgálhattam immár a sokéves hagyományoknak megfelelően, aminek a fő mondanivalója a magvetésről és a magvetőkről szólt. Nagyon jó volt érzékelni, hogy az egész közösség ráhangolódott erre az üzenetre.
Jan. 5. – Idén már kastélyba költözik a gyülekezet
Januárban is voltak gyülekezeti látogatásaim, amelyre azonos kis csapattal mehettem. (feleségem, Dávid fiam és Varga Tünde munkatársam)
Először a Molnár Csaba pásztor által megvásárolt és felújítás alatt álló sárvári kastélyt tekintettük meg. Óriási az előrehaladás, hiszen az a rész, ahol a későbbiek során az összejöveteleket és a helyi városi kórus gyakorló alkalmait tervezik, csaknem teljesen elkészült, és lehet, hogy a tavasz folyamán már a gyülekezet egy új kilépést tehet az összejöveteli helyet illetően.
Az ebéd után a pásztorházaspárral vonultam egy kicsit félre, hogy átbeszéljük a helyzetüket és ennek az új évnek a missziós kilépéseit.
A gyülekezetben az istentiszteletre minden ülőhely gazdára talált. A szolgálatom előtt Dávid fiam mondta el a bizonyságtételét, és azokat a prófétai látásait, amelyeket a gyülekezetre és néhány testvérre kapott. Ezt követően Tünde is megosztotta azokat az üzeneteket, amiket a gyülekezetre nézve kapott. Ezután jöttem én és a szolgálatom, majd az alkalom végén Tünde és Dávid prófétailag szolgált azok felé, akik ezt igényelték személyesen is az életükre nézve.
Jan. 12. – Indul az apa-fia tábor
Jó volt új arcokkal találkozni a jászberényi gyülekezetben. Itt is a felállás ugyanaz volt. Dávid fiam bizonyságtétele után elmondta a prófétai látását erre az évre a gyülekezetnek, illetve konkrét személyeknek is mondott próféciákat.
Ezt követően Tünde adta át azt az üzenetet, ami a szívén volt, majd én következtem, és az alkalom végén Tünde és Dávid imádkozott és prófétált elég hosszan azoknak, akik ezt igényelték. Az istentisztelet utáni program itt is egyszerű volt: mivel a böjt kapcsán az ebéd egy későbbi alkalomra lett áthelyezve. Mielőtt hazaindultunk volna, kimentünk arra a víkend telepre, ahol a gyülekezet egy táborhelyet épít. Nagyon komoly előrehaladás mutatkozott az épületen, hiszen annak egy része tetőt kapott, és ebben az évben már több tábort is fognak itt tartani a testvérek, amik közül számomra különösen kiemelkedik az apa-fia tábor. Amikor elérkezik ennek az ideje, akkor erről részletesebb beszámolót is szeretnék adni.
Jan. 19. – Prófétai szóra éhezve
A januári csapatunk sikeresen célba csúszott a jegesre fagyott utakon. A solymári Művelődési Ház teljesen megtelt érdeklődőkkel. Bodó Csaba és munkatársai nagyon jó munkát végeznek az utóbbi években. A nyitott szívű testvérek között nem volt nehéz a szolgálat. Dávid és Tünde után én a magvetés és a vetőmag sokszorosítás időszerűségéről beszéltem.
Az istentisztelet végén már kipakolták az imaházat, de a prófétai szolgálathoz még mindig kígyózott a sor. Már a gondnok egy órája várta, hogy mikor zárhatja be az épületet, de az alkalomnak ez a része csak nem akart véget érni. Végül a megmaradtakat a gépkocsimba invitáltam be, ahol még az Úr hűséges szolgálói befejezhették munkájukat. Ezután még meglátogattuk a pásztorcsaládot.
Jan. 27. – Febr. 1. – A jó pap holtig tanul
27-én Szolnokra utaztam, hogy egészen szombatig a szokásos év eleji imahetet vezessem a gyülekezetben. Ez szerdáig elég jól működött, eközben kedden a vezetőkkel is tartottunk egy közös ebédet, majd ezt követően az esti kezdésig a gyülekezet ez évi látásait, programját néztük át, és kiemeltük azokat a hangsúlyokat, amiket az elmúlt években próféciákban kapott a gyülekezet.
A januári böjtöt én már 10 éve léböjtös formában gyakorlom. Ez most sem volt másképp. A böjtnek a megtörésével kapcsolatosan azt gondoltam, hogy ahogyan 10 éve már, most is egyszerűen visszaléphetek a nehezebb ételek fogyasztásához. Ez már vasárnap este is, és egészen szerdáig így működött, és viszonylag jól éreztem magam. Szerda estétől viszont problémák jelentkeztek, aminek eredményeképp csütörtök reggel egy mentőben, majd egy kórházi sürgősségi osztályon találtam magam. A részletekről most nem írnék, csak a lényeget szeretném megfogalmazni, hogy be kellett látnom azt, hogy ami az elmúlt években nem volt gond a szervezetemnek, abban mára már váltanom kell. Ebből a kálváriámból megtanultam, hogy az Istentől kapott lehetőségeimmel, ajándékaimmal sokkal nagyobb felelősséggel kell bánnom. A tanulságokat levonva ezt követően a böjti alkalmaimat folyamatos átállással fogom lezárni, elvégre a jó pap holtig tanul.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
