Szolgálati beszámoló – (2020. október)
Okt. 2-3. Az Agapéban van agapé
Többszöri halasztás után – kihasználva, hogy a vírus még nem szabadult el -, megtartottuk az éves Agapé vezetői alkalmunkat Tiszafüreden. Bár többen lemondták a részvételt, mégis több, mint hatvanan vállalták, hogy ebben a veszélyeztetett helyzetben találkozzunk egymással. Csóka Dávid volt a főelőadónk, aki a vezetői csapatépítésről beszélt pénteken este. Szombaton ezt a témát boncolgattuk tovább fantasztikusan jó szellemi- és szeretetlégkörben.
A 8-10 bizonyságtételt hallgatva többet is megkönnyeztünk. Sárbogárdról, Tiszakesziből új testvérekkel ismerkedtünk meg. Az alkalom végén azzal a reménységgel váltunk el, hogy csak egészséges és építő dolgokat adtunk és kaptunk egymástól.
Okt. 4. Készülődés a jövőre
Tiszafüredről vasárnap Dávid fiammal és Varga Tündével Egerfarmosra mentünk, ahol Kopcsó Attila vezetésével átbeszéltük, hogy ebben a covidos helyzetben hogyan lehet építeni a kis közösség tagjait, hogy aztán felkészülten tudjanak sokkal nagyobb hatékonysággal kilépni az evangéliummal.
Délután Hajdúböszörménybe mentünk át. Több éve tartó feszültség után a gyülekezetet mára az egység, a békesség és a jó lelkület jellemezte. Nagyon élveztem, amikor Dávid fiam próféciáit hallgattam a gyülekezetekre és azok tagjaira nézve. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy láthatom, hogy mennyire használja őt az Úr.
Okt. 10. Szellemiséget cserélt a Rákóczi tér
A Krisztus szeretete egyházból leválasztott Új szív gyülekezet egy Rákóczi tér melletti szuterénban jön össze, ahol fantasztikus módon alakították ki és tették otthonossá a terepet istentiszteletek megtartására a testvérek. Antal Csabát, a pásztort, és a családját már korábbról ismerem, hiszen a korábbi gyülekezetükben való kálváriájuk során támogatólag álltam melléjük. Egy nagyszerű istentiszteletet éltem meg a testvérekkel. Az alkalom után közösen ebédeltünk, és ott még közvetlenebbül forrt össze a szívünk egymással. Reménységem, hogy az Úr egy csodálatosan növekvő gyülekezetet fog felépíteni a belváros szívében.
Okt. 11. Maszkos kávéház
Dávid fiammal Pécsre mentünk, ahol a délelőtti istentisztelet helyett kávéházi alkalmon vettünk részt. Először Dávid mondta el a bizonyságtételét aztán én evangélizáltam. Ezt követően a prófétai csapat adott át üzeneteket a több, mint 10 látogatónak. Különös élmény volt, hogy erre a maszkos alkalomra a gyülekezet tagjai mellett ennyien eljöttek, és adták magukat az asztalok melletti beszélgetésekhez. Várjuk a jó folytatást ezeknek az embereknek az életében.
Okt. 17. Újkígyózó sor
Újkígyósra is Dávid fiammal mentem. Ezt a gyülekezetet egy volt baptista testvér alapította, mivel nehezen élte meg előző közösségének élettelenségét. A kis városban egy családi házat alakított át imaházzá, a mára már 60 főre nőtt közösség. Ennek a gyülekezetnek a buzgóságára jellemző, hogy a városközpontban egy impozáns épületet vásároltak meg, amit önerőből alakítanak át tágas imaházzá. Miután Dávid fiam bizonyságot tett kalandos életéről, és néhány személynek prófétált, ezzel igen nagy szellemi tekintélyre tett szert azon az istentiszteleten. Furcsa volt most először igazán átélnem, hogy az alkalom végén, amikor emberekért imádkoztunk, a felém tartó testvérek nem álltak meg nálam, hanem mentek tovább, hogy Dávid imádkozzon értük és a sor most ő előtte kígyózott. Még szerencse, hogy ezt atyai szívvel éltem át, és nem a féltékenység meg az irigység, hanem az atyai büszkeség töltött el, látva és érzékelve fiam hiteles szolgálatát.
Az alkalom végén tartott szeretetvendégség során a gyülekezet vezetői kifejezésre juttatták, hogy szeretnének élő kapcsolatot felvenni velem és az Agapé gyülekezeti hálózattal.
Okt. 18. A belvárosból egy kis faluba
A Belvárosi gyülekezet nagyon igyekezett nem meghátrálni a vírusos támadások közepette, jóllehet tagjaiból jónéhányan átestek a fertőzésen. Az erőteljes dicsőítés szokásos módon jól alapozta meg a szellemi légkört az Igehirdetéshez. Ennek ellenére voltak harcos időszakaim a szolgálat közben. Lehet, hogy a téma nem tetszett az ellenségnek, mert Jábec személyével kapcsolatosan a múltból való váltás és a jövőbe való váltás fontosságáról beszéltem. Ezt a témát a Covid kapcsán nagyon fontosnak tartom ezekben az időkben. Továbbra is megható az, amilyen nagy tisztelettel van irántam és feleségem iránt ez a gyülekezet.
Délután Dávid fiammal Pándra utaztunk. Csodálatos volt látni, hogy a 4-5 fős imacsoportot hogyan áldotta meg az Úr a „Nem adom fel” Alapítvány gondozottjainak megtérése által. Jó volt személyesen is látni, ahogyan a megtért tinédzserek dicsőítik az Urat. Nem volt könnyű úgy szolgálni, hogy a régi hívők is, a felnőtt látogatók is, és a tinédzser új hívő gyerekek is kapjanak üzenetet általa. Az alkalom végén többekért imádkoztam, Dávid pedig személyes próféciákat mondott, amik betaláltak a címzettek életébe.
Okt. 23. Egy szellemi fiam szolgálati kirendelése
Az Apostoli Egyház központjában szolgáltam. Egy egész napos konferenciát tartottak a testvérek. A szolgálók mind az egyház központ épületében voltak, és onnan épült fel az online-os szolgálat. A közösség tagjaitól nagyon sok jó visszajelzés jött az interneten keresztül. Az igehirdetésem után több testvér szolgálatra való kirendelésében működhettem közre, ezek közül kiemelkedett az egyik szellemi faim, Lencse Balázs kirendelése, aki az Apostoli Egyház missziójának vezetője lett. Ennek a napnak a végén egy Alabástromhoz hasonló, kb. 8 imaszobából álló alkalom volt, ahova az Apostoli Egyház gyülekezeteiből jelentkeztek be testvérek, akik felé imádsággal, bátorítással, prófétai szóval szolgálhattam a megbízott testvérekkel együtt.
Okt. 25. A hívő fiatalokat nem engedték be a diszkóba
Dávid fiam kísért el ezen a napon is a sarudi szolgálatra. Hála az Úrnak, hogy sok nehézség után Tóth Miklós testvér vezetésével stabilizálódott a gyülekezet. Most már jól vannak a testvérek és sokan visszajöttek az elmaradtak közül. Nagyon jó légkörű alkalmat éltünk meg, aminek a végén Dávid elmondta a bizonyságtételét, ami a sarudiakhoz is kapcsolódott, hiszen ott történt vele az, hogy a kamerával videófelvételt készített, és a kijelzőn egészen mást látott, mint amire irányította a kamerát, és ami a helyszínen történt. Ez egy természetfölötti látomása volt két évvel ezelőtt, ami nagyon megérintette, és ezt követően lépett ki tudatosan a prófétai szolgálatra. Azóta nemcsak sofőrként, hanem szolgatársként is ott van mellettem. A gyülekezeti együttlétünk a már hagyományosnak mondható különleges szeretetvendégséggel ért véget, amelyeken a helyi asszonyok sokféle módon vonultatták fel főzési tudományuk eredményeit.
Innen Jákfalvára mentünk, ahol a vírus több hullámban érte el a gyülekezetet, de hála az Úrnak, hogy nem betegedett meg senki. Fantasztikus élmény volt látni, ahogyan a fiatalokat bevonták a dicséret szolgálatába.
Ezen a napon vitte haza Szajkó Roland pásztor testvér a feleségét, és az 5. gyermeküket, Jonatánt, a kórházból. Hála az Úrnak jól vannak. A család merész vállalkozásba kezd: egy telket vettek a faluban, és építkezni fognak, hogy az öt gyermekkel ne kelljen szoronganiuk. Sokáig tették ezt, amikor az otthonuk egy szobáját felajánlották az Úrnak, és imaháznak rendezték be, amit a hétköznapokon is megtartottak erre a funkcióra. Én magam is nagyon felszabadultam a szolgálatban, és életemben először a prédikáció közben a testvéreknek is elénekeltem két szólamban azt a karácsonyi éneket, amit feleségem szerint már 4 hónapja minden nap énekelek. Az imaházat januártól egy keresztény alapon álló alapítványnak adjuk ki tanoda céljára, ami a gyülekezeti alkalmakat és istentiszteleteket nem érinti, viszont a gyülekezet ezáltal megszabadul a tetemes havi rezsi költségétől. Élvezettel hallgattam a fiatalok bizonyságtételét, akik elmondták, hogy összebeszéltek többen is, hogy elmennek a közeli kisvárosba egy diszkó alkalomra, hogy saját szemükkel lássák, mit szeretnek a világi fiatalok ebben a szórakozási műfajban. Ledöbbentek viszont azon, hogy az ajtó-szolgálat a közel 10 fiatal mindegyikét kiemelte a sorból (és csak őket), és elküldték azzal, hogy ők ide nem mehetnek be. Ezt az egész csapat egy isteni beavatkozásnak tartotta, amellyel megerősítette az Úr őket, hogy nekik igazán hol van a helyük. Az alkalom végén Dávid fiammal végigimádkoztuk a gyülekezetet, és igyekeztünk, hogy ne hagyjunk ki senkit.
Ebben a hónapban is szolgáltam pásztorok felé, a szegedi Szőlőtő gyülekezet vezetői felé, az Alabástrom alkalmain. Hosszú idő után felvettem a kapcsolatot korábbi ifjúsági pásztorommal, Kulka Arnival, a folytatás jó reménységével. Továbbra is keresem azokat a kitörési pontokat, ahol ebben a beszorított helyzetben szolgálhatom az Urat azokkal az ajándékokkal, amiket kaptam Tőle.
