Szolgálati beszámoló (2020. szeptember)
Szept. 4. Gyülekezetplántálás a láthatáron
Burcsik László, székesfehérvári pásztor, hívott Sárbogárdra. Négy éve minden héten leutazik oda, hogy 30-40 hátrányos helyzetű fiatal felé szolgáljon. Ezek a gyerekek három családi házban vannak elhelyezve, és lényegében ez az otthonuk. Szeretetre kiéhezett gyerekek ezek, akikben mégis érződik, hogy sok értéket hordoznak, amit jó lenne felszínre hozni. László barátom nagyszerűen gitározik, és már nagyon sok énekre megtanította ezeket a gyerekeket. Számomra érdekes volt, hogy mind a három csoportban a sláger, amit mindig elénekelnek, Pintér Béla „Homokba írva” c. dala. Talán ezzel is tudtukon kívül erősítik magukat abban, hogy tudjanak megbocsátani a velük nem törődő szüleiknek.
Még nagyon erős világi hatások érik őket, de mégis elindult már bennük a Jézus Krisztussal való megismerkedés és kapcsolat. Nagyon megható volt, amikor elmondták a megtérők imáját, ahogy egy csomó dologról kérdezgettek, valamint az, ahogyan az ember kezébe, ruhájába kapaszkodva kísértek ki az autóhoz.
Komolyan érlelődik a szívünkben, hogy Sárbogárdon elindítunk egy gyülekezetet, amelynek egyik fő feladata lehet, hogy ezeket a gyerekeket hitükben megalapozza, és egy hitbeli stabilitást adjon nekik, hogy amikor elkerülnek a városból, segíteni tudjunk nekik abban, hogy ahova kerülnek, beépülhessenek egy élő gyülekezetbe.
Szept.5. Egy különös menyegző
Gödöllőre voltunk hivatalosak a gyöngyösoroszi pásztor, Kovács Balázs és Klaudia menyegzőjére. Balázs kicsit későn találta meg az igazit, akivel a gödöllői gyülekezetnél kötötték össze az életüket. A hangulatot nagyon feldobta a gyöngyösoroszi és a tiszavasvári gyülekezetből érkezett nagylétszámú romacsapat.
A vasárnap reggeli szolgálatom miatt nem vártuk meg feleségemmel a menyegző végét és kicsit korábban hazaindultunk. Csak később tudtuk meg, hogy eljövetelünk után az egyik vendég rosszul lett, és a helyszínen meghalt. Az ifjú feleség, mivel egészségügyi dolgozó, rögtön szolgálatba helyezte magát, de minden újraélesztési próbálkozása kudarcot vallott. A kiérkezett mentősök és rendőrök közterületnek nyilvánították a menyegző színterét, és a járványra való tekintettel kiüríttették a helyszínt. Remélem, hogy Balázsék közös életének a folytatása vidámabbra sikerül, mint a kezdete.
Szept. 8. Roma tanítvány- és vezetőképző iskola indul
Bodó Csaba testvéremmel látogatást tettünk Békésen, a Pünkösdi közösség romamissziós központjában. Durkó Alberttel és munkatársaival átbeszéltük azt, hogy a jövőben hogyan tudunk közös szolgálati területeket működtetni a romamisszióban. Hamarosan elindítunk egy roma tanítvány- és vezetőképző iskolát, amelybe az Agapé hálózat is tevékenyen bekapcsolódik.
Szept. 17. Hátrányos helyzetűekből dicsőítő csapat
Pándon korábban elindult egy kis imacsoport, amelynek vezetője Deményné Éva, a „Nem Adom Fel” alapítvány keretében Pándon ugyancsak hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik. Az általános és középiskolás korú gyerekek iskola után mennek abba a családi házba, ahol a foglalkozások vannak. A nagyon szépen gondozott kertben megtanították őket a zöldségtermesztésre, délután segítenek a tanulásban is, ha kell, és rendszeres hitéleti foglalkozásokat is tartanak nekik. Este 6 órakor vacsorával engedik haza őket.
Szept. 19-20. Megtérők hétvégéje
A pándi és a sárbogárdi 19 fiatal döntése után Varbón, egy kerti partin, egy 20 éves lány döntésével folytatódott ez a megtérési sorozat. Dávid fiam és Varga Tünde prófétai sarkot nyitottak, ahova sorban ültek le azok, akik isteni üzenetre vártak. Én is igyekeztem minden résztvevővel elbeszélgetni, és mindenkit bátorítottam az Úrral való mélyebb közösségre. Este a vacsora után a Kakuk család szemközti szomszédai jöttek át, egy anyuka a fiával és lányával. Először hálát adtunk a fiúért, akinek évekkel ezelőtt kihullott a haja, és a legutóbbi téli találkozásunkkor imádkoztunk azért, hogy ami megtörtént Sámsonnal, hogy nőni kezdett a fején a haj, hogy ez Krisztián életében is történjen meg.
A fiú most átjött megmutatni, hogy az Úr hogyan adta vissza neki a haját. Ezt követően mindhármukat az Úrhoz vezettem. Nagyon megható volt hallani, ahogy ez a család közösen mondja a befogadó imádságot. Másnap a sajószentpéteri gyülekezetbe már az apuka is eljött, és komoly lépéseket tett Jézus Krisztus elfogadására. A vasárnapi alkalmon egy fiú is döntésre jutott, így összesen ezen a hétvégén 22 ember döntésének lehettem szemtanúja. Ez hosszú idő után újra bátorítást adott nekem az evangélium erőteljes hirdetésére. Délután Ózdra látogattunk, ahol elég gyenge állapotban találtuk Tugyi János testvért, a fia viszont nagyon aktívan állt be a szolgálatba, és egyre meggyőzőbben veszi át a szolgálatot édesapjától.
Szept. 27. Kibontakozást keresve
Szokás szerint Szegeden mindkét gyülekezetet meglátogattam. Délelőtt a Kitárt kapu gyülekezetben voltam, ahol a korábbiakhoz képest jóval többen voltak jelen. Több érdeklődő is megjelent, akik nagyon lelkesen élték meg az alkalmat. Bodó Andrással és feleségével a közös ebéd során próbáltuk átbeszélni azt, hogy lehetne vezetői csapatot felépíteni, akik hűséges társai lennének a szolgálatban. A délutáni Szőlőtő gyülekezetben jószerével elöljárósági alkalmat tartottunk. Amit értékelek és csodálok, hogy a gyülekezet vezető csapata nagyon összetart, hűségesen igyekszik helytállni azzal a reménnyel, hogy az Úr termőre fordítja a Szőlőtő gyümölcsözését.
Folyamatosan résztveszek az Alabástrom projektben, illetve az Agapé hálózat részére működtetem az atyai szobát, és újra személyesen találkoztunk a Budapesti Pásztorkör tagjaival, akikkel megkezdtük a felkészülésünket a következő ima-böjti sorozatunkra.
