Végtelenitini – 2020 Matrix
Az idei tábor filmes (és írott) beszámolójához készülve megállítottuk az első riportalanyunkat (egy felnőtt szolgálót), hogy miért jön le évről évre ebbe a köztudottan „kimerítő” táborba, és ő gondolkozás nélkül rávágta: „Azért, mert hazajövünk. Otthonunknak érezzük, életünk része. De én nem szeretnék szerepelni, viszont bárki, akit megkérdeztek, ugyanezt fogja mondani.”
Kaptunk az alkalmon, és valóban elcsíptünk egy közeledő táborlakót (egy fiatal szolgáló, aki korábban maga is éveken át tini-résztvevő volt), és a fenti kérdést nekiszegezve, egyetlen másodperc gondolkodás után szó szerint ugyanazt a választ adta: „mert hazajövünk ide!” – és csodálkozva látta, hogy a körülötte állók tapssal fogadják a nem sejtett „egybehangzó” kijelentését. Sokan azt emelték ki, hogy a táborban olyan elfogadás és szeretetlégkör uralkodik, ami mindenkit megérint már az első perctől. Ezzel magyarázható, hogy aki újként eltéved ide, az azonnal beolvad, és nem érzi egyetlen percig sem kívülállónak magát. A találomra megszólított fiatalok szinte egymást ismételték, hogy azért jönnek ide, mert ez a „legmenőbb” tábor, ahol eddig voltak. Az egyik segítő, Flóra, is elmondta, hogy hosszú évek táborozása után azért jött el immár segítőként, mert amit kapott, azt végre vissza tudja így adni.
Idén a Mátrix című filmről kapta az elnevezést a tábor, és Sisa Attila, a tábor megálmodója és vezetője, kis öniróniával fűzi hozzá, hogy idén elhatározták, hogy nem filmcím lesz a név – de az lett
. Az üzenet lényege a valós és a képzelt világ különbsége, hogy csak akkor láthatjuk meg a valós világ dimenzióját, ha átvitten értelmezve a filmet, más szemet kapunk, Isten szerinti elhívásba lépünk és meglátjuk a valós világot, igazi feladattal, elhívással. Tehát a dolgok mögé kell látni Isten szemével.
Ahogy az eddigi években, úgy idén is (immár 12.szerre) kiegészül a szokásos eleven, mégis mély szellemi élményt adó tábori élet olyan gyakorlati szabadidős programokkal, ami egyediségével bevonzza a tiniket: quadozás, drámajáték, paintball, autóvezetés (mezőn), lovaglás, vizicsocsó és még számtalan hasonló nem szokványos időtöltés.
Az idei év kicsit nehezebben jött össze szolgálói létszám tekintetében, hiszen sok törzstag nem kapott munkahelyéről szabadságot (a koronavírus sok munkahelyet megtépázott), így jóval kevesebb szolgálói kapacitással lehetett számolni. Volt olyan is, aki csak gyermekeit hozta le, és megkérdezték, hogy nem volna-e kedve csoportot vezetni – így beállt végül férjestül. Ahogy mondták, a beszélgetésekben próbálják provokálni a tiniket, hogy elgondolkodjanak dolgokon, de gyakran ők maguk is tanulnak tőlük. Egy korábbi törzsgárda-tag szerint azért fontos pont ezzel a korosztállyal foglalkozni, mert ők még pont az a fogékony korosztály, hogy ha egy kicsit is „állít” rajtuk az ember, akkor a végeredményre ez teljesen más hatással lehet. Ahogy egy végtelenbe futó vonal is másutt végződik, ha csak kicsit is igazítanak rajta.
Néhány tinit is megkérdeztünk a táborról, akik kiemelték az esti fantasztikus dicsőítéseket, az őszinte csoportbeszélgetéseket és a „csúcs” tanításokat. És persze utólag mindig hozzátették, hogy itt minden nap élvezhetnek valami izgalmasat, mint paintball vagy autóvezetés – nem beszélve a lovaglásról. Azok, akik első alkalommal jártak itt, általában nagyobb testvérüktől, osztálytárstól, baráttól hallottak a táborról, de a többség „visszaeső”, tehát évről évre eljönnek, sőt amikor túlkorossá válnak, a legnagyobb természetességgel beállnak a szolgálói csapatba, ami idén „megmentette” a tábort, amikor sok felnőtt szolgálónak a hosszú karantén után nem maradt szabadsága. Attila ehhez hozzáteszi: „Nehéz talán elképzelni, de amikor sorban érkeztek a szomorú, lemondó telefonok, akkor egy idő után már szinte görcsöltem az újabb csörgésektől, hogy megint ki nem tud jönni? Volt, hogy egy törzsgárda-házaspár telefonált, de én már nem voltam képes felvenni a telefont, hogy halljam, ők se jönnek. Végül sokadik csörgésre nehéz szívvel beleszóltam, és nagy megkönnyebbülésemre csak azt jelezték, hogy kész a kért dobós játék.”
Megosztotta velünk a táborvezető azt is, hogy legnagyobb megdöbbenésére 3 nappal a kezdés előtt jelentkezett a korábbi táborokból már ismert három „legvásottabb” gyerek, hogy ők szeretnének segítőnek jönni. Igent mondott nekik, de volt egy kis fenntartás a szervező csapatban, hogy vajon miféle segítségre számíthatnak tőlük. Mindenki, aki korábbról ismerte őket, végül ámulva látta, hogy valóban állták a szavukat, és 40 fokban első szóra minden létező feladatot megcsináltak tökéletesen. Három napon át teljes gőzzel és erőbedobással vettek részt a tábor felépítésében. „Ezt nevezem igazi Pálfordulásnak” – mondja róluk elismerően és munkája gyümölcsét élvezve Attila.
