Végtelenitini – 2019 Mission Impossible
Mission Impossible – A lehetetlen küldetés
Immár szokásosan lendületes, kreatív, magával ragadó volt augusztusban a Végtelenitini tábor Gödöllőn. A hívő és nem hívő fiatalok (köztük két lány a lánynevelő intézetből, akik erre az egy hétre kaptak felügyelet mellett eltávozást) – közösen élvezték a már szokásos tábori programokat: egyrészt a mély és megérintő közös énekléseket, tanításokat, csoportos beszélgetéseket, másrészt a tábori kereteket feszegető kihívóbbnál kihívóbb sport- és szabadidős tevékenységeket, mint az örök favorit paintball, az „élőcsocsó”, kvadozás, strandröplabda vagy célbalövés.
Mindenhol azt láttuk, hogy a veszélyesebb sportoknál a legszigorúbb felügyelet mellett kóstolhattak bele a fiatalok az ismeretlen területekbe. A fegyvereknél (célbalövés), ha valaki akár csak egyetlen másodpercre is véletlen rossz irányban tartotta a fegyvert, máris 10 fekvőtámasz és a szabályok újbóli vég nélküli elismétlése volt a következmény – hogy megértsék: játéknak tűnik, de nem az, és még a lövés után sincs ellazulás, hanem csakis tudatos mozdulatok. Ugyanezt a szigort és odafigyelést találtuk a kvadozásnál (borulásveszély), autóvezetésnél (mezőn vezettek), de akár íjászat vagy paintball sem veszélytelen sportágak. Tehát a kínálat gazdag és a táborokhoz mérten páratlan, de egyben felelősségre és önfegyelemre szoktató.
A tábor életében elengedhetetlen (főleg, ha fiatalokról van szó), a többszöri étkezés. Az ebédnél bevált az újfajta körforgós módszer, amit már tavaly is láthattunk, hogy 5 konyhacsapat van: pizzás, hamburgeres, gyrosos, gulyásleveses, roston csirke salátával. A csapatok pedig beosztás szerint kerülnek minden nap másik konyhához – tehát a hét alatt „végigeszik” a repertoárt.
Az idei tábor címéhez a „Mission Impossible” mozifilm adta az ötletet (amit az egyik ifjú táborozó tavaly vetett fel ötletként). A mondanivaló ezen belül abban rejlik, hogy lehetetlen küldetés Isten nélkül a mai világban elboldogulni. Mint ahogy lehetetlen bűn nélkül élni – és ez csak Istennel lehetséges. A fiatalok a legkülönbözőbb felekezeti vagy akár nem keresztény háttérből jönnek, és két különböző korcsoportba kerülnek beosztásra. Ezen belül a csoportok pedig különféle titkosszolgálati fedőnevek alatt bújtak meg, mint FBI, KGB, NCIS, CIA, TEK stb. Ugyanakkor, ahogy az egyik esti tanításban hallottuk, a keresztények nem titkosügynökök, nem kaméleonként kell láthatatlanul elvegyülnünk az életben, hanem fordítva: életünkkel kell láthatóvá és vonzóvá tenni a hitünket. Éppen az kell, hogy láthatóak legyenek a cselekedeteink és az életünk.
A tábort minden évben közös erővel kell felépíteni ill. szétszedni, sőt a működtetéséhez is rengeteg segítőre van szükség (konyhai szoláglat, sátorfelállítás, árubeszerzés, csoportvezetés, dicsőítés, technika stb), így kap igazán jelentőséget az a tény, hogy a felnőtt szolgálók mellett minden évben bővül azoknak a száma, akik már „kinőve” a tábort, önkéntes szolgálónak jelentkeznek (ők a 19+ csoport), mert továbbra is részesei szeretnének lenni ennek a forgatagnak és élménynek.
De sikerült néhány autentikus véleményt is beszereznünk a táborlakóktól, így most ők következnek:
„Én azért jöttem, mert a dicsőítésbe hívtak szolgálónak, de őszintén szólva… azt hiszem, hogy magamtól is jöttem volna, mert fantasztikus itt a közösség. Még nem tudtam mindent kipróbálni, de tervezem. Tetszik, hogy a tábort mi töltjük meg igazán tartalommal.” (M.L.)
„Engem a tesóm hívott el, mert ő nagyon jól érezte magát tavaly, de igaza volt. Nagyon jó a közösség, és rengeteg program van, mindenki talál magához illőt és tetszik, hogy sok dologban szabadon dönthetünk, hogy mit szeretnénk csinálni a felkínáltakból. Én már előre tervezem, hogy szolgálóként is vissza szeretnék majd jönni, mert rengeteg barátot szereztem itt.” (N.L.)
„Én szolgálóként vagyok itt, és őszintén szólva pár éve azért jöttem el, mert mindenkitől azt hallottam, hogy ez a legjobb tábor – és mivel én rengeteg kimagaslóan jó táborban voltam, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy igazuk lehet. De ahhoz el kell jönnöm, hogy lássam. Eljöttem – és itt ragadtam azóta. Tényleg kicsit más, mint egy „normális” tábor, mert teljesen igazodik a tinik világához, ugyanakkor éppen ezért tud hatni is rájuk.” (K.Á. – aki mellesleg légvédelmi rakétás „civilben”)
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Miniszterelnökség támogatását, ami lehetővé teszi szerteágazó szolgálataink jelenlegi szinten való működtetését!
