Verle Zoltán
Tüke* vagyok és hívő.
Pécsi és keresztyén.
Félárvaként felnövő és háromgyermekes családapa.
Odaadó, hűséges férj.
Vállalkozó és lelkész.
Már egyik apai dédapám is pécsi volt, és az őseim magukba szívták ennek a szeretett városnak a hangulatát, a pécsi életérzést.
Másik dédapám az elsők között lett tagja és alapítója a pécsi Baptista Gyülekezetnek az 1900-as évek elején.
Azóta minden generáció Isten “szolgája volt”.
Annek ellenére, hogy gyülekezetben éltem születésem óta, én sokáig nem hittem Jézusban. Istenben igen, miután egy nyári estén tizenévesen az eget bámulva rabul ejtett annak végtelensége. Kénytelen voltam elismerni, hogy ez a világ, ami körülvesz, tudatos, precíz alkotás. Isten alkotása. De Jézusban nem hittem.
Mivel apa nélkül nőttem fel, volt egy űr a családban, ami betöltésre várt. Amire nem számítottam, hogy Isten maga fog belépni ebbe a családba, mint Apa.
Velem ez történt. Én őt gyermekként úgy ismertem meg, mint Apát.
Ő nevelt. Ő tanított. Ő igazított helyre. Volt mit…
Fiatalon minden ellen lázadtam, ami kötelező volt. Iskola, hit, szokások, öltözködés. Nem szerettem, ha megmondták, mit csináljak. Ez meg is látszott rajtam. Annak ellenére, hogy jó képességű voltam, a tanulmányi eredményeim nem ezt tükrözték.
Kerestem magam, kerestem az értékeimet, kerestem az elfogadást, kerestem a célját a létezésemnek. Tizenévesen a gátlásaimat a bulikban próbáltam levetni, ebben segítségemre volt az egyre többet fogyasztott alkohol. Barátokkal, vagy vélt barátokkal.
Aztán 22 évesen találkoztam valakivel, akiről sokat hallottam, de sosem hittem, hogy valóságos. Ez a személy a názáreti Jézus Krisztus volt. Egy valóban feltámadt, élő személy, aki úgy, ahogy voltam, gátlásokkal, hazugságokkal, futó kalandokkal, céltalan élettel együtt elfogadott. Nem várta el, hogy megváltozzam, és mégis azonnal megváltoztam. Elfordultam addigi életemtől, tetteimtől. Eltűntek a gátlások, félelmek, megfelelési kényszerek és szabad ember lettem! Szabad mindentől, amire addig azt hittem, az a szabadság.
Ettől kezdve a legtöbb gondolatom, motivációm arra irányult, hogy ezt másnak is át kell élnie!
Jézus tényleg létezik, él és hatalmas ereje van!
Ma már családommal együtt elmondhatjuk, hogy életünket Jézus vezeti, az ő személye, az ő jelenvalósága átszövi az életünket, és rajtunk keresztül sokak életét.
A pécsi Széles Sátor Agapé Gyülekezet vezetését 2007-ben Perjesi István adta át azzal a céllal, hogy amit én és családom átéltünk abban az időben (egy teljes karizmatikus megújulást) megosszuk másokkal is, elsősorban olyan emberekkel, aki vagy nem ismerték még Istent, vagy valamilyen oknál fogva eltávolodtak tőle.
Hiszem, hogy Jézus szereti Pécset, szereti az itt élő embereket.
Hiszem, hogy szabad életeket akar látni ebben a városban, olyanokat, akik őt imádják, és másokat szeretnek, gondoskodnak róluk.
Hiszem, hogy pécsiként nekem ebben szerepet osztott, feladatot adott, amiben jól érzem magam, és az egész gyülekezet ebben az isteni szerepben éli az életét.
Ha szeretnéd megismerni ezt a valóságos Istent, akiről most beszéltem, gyere el hozzánk, vagy csak keress meg minket online, és imádkozunk érted.
Isten áldjon!
*tüke: már legalább 4. generáció óta Pécsett élő személy
